Dolly Parton soha nem akart beleolvadni a tömegbe. Sőt, mintha egész életében tudatosan az ellenkezőjére törekedett volna.
Platinaszőke parókák, testhez simuló ruhák, strasszok, feltűnő színek és olyan magas sarkú cipők, amelyekben más talán néhány métert sem vállalna be, az énekesnő stílusa legalább annyira összetéveszthetetlen volt, mint a hangja.
A countryzene legendája 80 éves korában hunyt el 2026. augusztus 25-én, rövid ideig tartó daganatos betegséget követően. Halálhírét családja jelentette be, képviselői pedig később megerősítették, hogy szerettei körében hunyt el Nashville-ben. Dolly Parton örökségét azonban lehetetlen kizárólag a zenéjén keresztül értelmezni. Dalszerzőként és előadóként generációkra volt hatással, miközben jótékonysági munkája – többek között a gyermekek olvasását támogató Imagination Library program, emberek millióinak életét érintette. És ott volt természetesen a megjelenése is: az a minden szabályt felrúgó, túlzó és játékos stílus, amelyből végül ugyanúgy Dolly-védjegy lett, mint a Jolene-ból vagy az I Will Always Love You-ból.
Ő maga mindezt sokkal kevésbé vette komolyan. Amikor divatikonnak nevezték, rendszerint nevetett rajta, és inkább úgy gondolta, hogy egyszerűen hajlamos mindent egy kicsit – vagy nagyon – túltolni. Pedig éppen ebben rejlett a stílusának lényege. Dolly Parton nem azért öltözködött úgy, ahogyan, mert meg akart felelni a divatnak. Azért tette, mert pontosan tudta, milyen nő szeretne lenni, amikor belenéz a tükörbe.
2023-ban Behind the Seams: My Life in Rhinestones címmel könyvet is szentelt különleges gardróbjának és annak, hogyan kísérte végig az öltözködés az útját Tennessee-től egészen Hollywoodig. Régi fotóit visszanézve állítólag ő maga is gyakran elnevette magát azon, mennyire komolyan gondolt egy-egy extravagáns összeállítást. A csillogás mögött azonban meglepően következetes filozófia húzódott. Dolly Partonnak megvoltak a saját divatszabályai, amelyeknek jóval kevesebb közük van a ruhákhoz, mint elsőre gondolnánk.
1. Soha ne kérj bocsánatot azért, aki vagy
Parton már jóval azelőtt imádta a feltűnő dolgokat, hogy megengedhette volna magának őket. Amikor pedig végre lehetősége lett eldönteni, mit szeretne viselni, ösztönösen az élénk színekhez, a szűk ruhákhoz és mindenhez vonzódott, ami egy kicsit eltért attól, amit másokon látott. Saját bevallása szerint mindig szeretett a jó ízlés határán egyensúlyozni, és időnként gond nélkül át is lépte azt, ha erre volt szüksége ahhoz, hogy pontosan úgy nézzen ki, ahogyan szeretett volna. Sokak szerint ez Dolly stílusának legfontosabb tanulsága: nem minden öltözéknek kell mindenkinek tetszenie. Néha sokkal érdekesebb, ha elsősorban annak tetszik, aki viseli.
2. Az inspiráció bárhonnan érkezhet
Dolly egyik legfontosabb gyerekkori stílusikonja nem filmsztár vagy híres énekesnő volt, hanem egy nő a szülővárosából, akit a környéken egyszerűen csak könnyűvérű nőként emlegettek. A kislány Dolly azonban egészen mást látott benne: számára ő volt a leggyönyörűbb nő, akivel valaha találkozott. Platinaszőke haja magasra tornyozva, vörös ajkai és körmei, szűk szoknyája és magas sarkú cipője lenyűgözte. Mivel gyerekként természetesen nem volt pénze hasonló szépségápolási kellékekre, kreativitással helyettesítette őket. Megégetett gyufaszállal készített magának szemöldököt és szemkontúrt, virágokból pedig saját „parfümöt” próbált készíteni. A későbbi Dolly Parton esztétikájának alapjai tulajdonképpen már ekkor megszülettek.
3. Ne kövesd vakon a trendeket
Partont különösebben soha nem érdekelte, mit viselnek mások, és az sem, hogy mások mit gondolnak arról, amit ő visel. Fiatalon eleve nem engedhette meg magának, hogy folyamatosan kövesse a divat változásait, később pedig már nem is akarta. Sokkal fontosabbnak tartotta, hogy jól érezze magát a ruháiban és saját magában. Ráadásul egyszerűen más dolgok foglalkoztatták: a zenéje, a dalszerzés és a munkája. Évtizedekkel később talán éppen ezért tűnik annyira időtállónak a megjelenése. Nem egy korszak trendjeit másolta, hanem létrehozott egy vizuális világot, amely kizárólag hozzá tartozott.
4. Ismerd a tested, és öltözz hozzá
Dolly Parton mindig pontosan tisztában volt az adottságaival. Alacsony, nőies és kifejezetten homokóra alkatú nőként hamar felismerte, hogy nem feltétlenül azok a ruhák működnek rajta, amelyek egy magasabb, egészen más testalkatú nőn. Ezért ahelyett, hogy megpróbálta volna követni az aktuális divat által diktált sziluetteket, arra koncentrált, ami rajta működött. A vékony derekát hangsúlyozta, ügyelt az anyagok vastagságára, és akár bőrről, akár farmerről volt szó, olyan szabásokat keresett, amelyek kiemelték az alakját. A felsőtestén pedig igyekezett elkerülni a túl sok részletet, hiszen tudta, hogy az összhatás könnyen túlzsúfolttá válhat. Persze Dolly esetében a „túl sok” fogalma meglehetősen relatív volt.
5. Egy jó paróka erejét soha ne becsüld alá
Nehéz lenne elképzelni Dolly Partont hatalmas szőke hajkorona nélkül, pedig a parókák eredetileg nagyon is praktikus megoldásként kerültek az életébe. Első fodrásza, Colleen Owens mutatta meg neki a póthajak világát, amelyekkel látványosan meg lehetett növelni a haj volumenét. Innen pedig már csak egy lépés volt a paróka. A kezdeti frizurák ráadásul még Dollynak is soknak bizonyultak: később úgy emlékezett vissza, hogy akkoriban inkább a parókák „viselték őt”, mint fordítva. Ennek ellenére imádta az aprólékosan elkészített hajkölteményeket, és nála természetesen itt is érvényesült az alapelv: minél nagyobb, annál jobb. A parókák használatának praktikus oka is volt. Parton hamar felismerte, hogy ha mindennap szőkíti és tupírozza a saját haját, annak előbb-utóbb töredezés lesz a vége. A parókákkal viszont egyszerre védhette a haját, válthatott pillanatok alatt frizurát, és gyakorlatilag száműzhette életéből a rossz hajnapokat.
6. Ha cipőről van szó, minél magasabb, annál jobb
Dolly Parton és a magas sarkú szinte elválaszthatatlanok voltak egymástól. Az énekesnő azt mondta, egyszerűen szebbnek érezte magát magassarkúban, és már azelőtt rajongott ezekért a cipőkért, hogy egyáltalán tudatosult volna benne, milyen alacsony termetű lesz. Gyakorlatilag mindennap magas sarkút viselt, cipőinek jelentős részét pedig egyedileg készíttette. Fontosnak tartotta, hogy a lábbeli megfelelően támassza a lábboltozatot, és a testsúly megfelelően oszoljon el benne. Persze időnként ő is vásárolt konfekciócipőt, de pontosan ismerte ennek következményeit: vízhólyagokat és fájó lábat. Mégsem kizárólag azért szerette a magas sarkút, mert néhány centivel magasabbnak mutatta. Szexinek és erőt sugárzónak érezte magát benne.
Forrás: Vogue
Borítókép forrása: Getty Images