Májusban meghoztam egy döntést, ami elsőre talán túlzásnak tűnt: lemondtam az összes streamingelőfizetésemet. A Netflix, a Disney+, az HBO, az Amazon Prime – mind ment. Nem azért, mert rosszak lennének ezek a platformok, és nem is azért, mert többé nem akarnék filmeket nézni. Egyszerűen azt vettem észre, hogy esténként szinte automatikusan nyúlok a távirányítóért, és mire észbe kapok, már két órája egy olyan sorozatot nézek, ami valójában nem is érdekel igazán.
Azon kaptam magam, hogy már a saját gondolataim is azt ismételgetik: „Nem is élvezem ezt.” És ha valami nem ad örömet, mégis rengeteg időt visz el, akkor érdemes elgondolkodni rajta, hogy valóban szükség van-e rá.
Meglepő volt kiszámolni, mennyit költöttem rá
Amikor összeadtam az előfizetések árát, eléggé meglepődtem. Hónapról hónapra úgy fizettem értük, hogy szinte észre sem vettem, de éves szinten már komoly összegről beszélünk. Olyan pénzről, amiből akár egy utazás is kijöhetne, vagy amiből végre belevághatnék azokba a hobbikba, amelyekre mindig azt mondtam, hogy „majd egyszer”. A felismerés nemcsak a pénzről szólt. Rájöttem, hogy nemcsak a költési szokásaim csúsztak el, hanem az is, hogyan töltöm a szabadidőmet.
Az első hetek könnyebbek voltak, mint hittem
Persze volt bennem némi félelem. Mi lesz esténként? Nem fog hiányozni? Mi lesz, ha kijön egy új évad a kedvenc sorozatomból? És igen, pontosan ez történt. Megjelent egy olyan sorozat új évada, amit korábban biztosan az első napon elindítottam volna. De feltettem magamnak egy egyszerű kérdést: tényleg most kell megnéznem? A válasz meglepően könnyen érkezett meg: nem. Néhány hét elteltével pedig már egyáltalán nem éreztem hiányt. Egyszerűen kialakultak új szokások.
Újra felfedeztem a tudatos filmnézést
Nem mondtam le a filmekről, csak a végtelen görgetésről és arról, hogy unalomból indítsak el valamit. Elkezdtem tudatosabban választani. Régebbi klasszikusokat kerestem, Oscar-díjas filmeket néztem, olyan alkotásokat, amelyekre korábban sosem szántam időt. Már önmagában az is élmény lett, hogy előre eldöntöm, mit szeretnék megnézni, nem pedig húsz percet töltök azzal, hogy a kínálatot böngészem.
Kevesebbet néztem, de sokkal többet kaptam belőle.
Visszatértek a közös programok A felszabadult estéken hirtelen lett idő beszélgetni.
Előkerültek a társasjátékok, a keresztrejtvények, a hosszú vacsorák és azok a beszélgetések, amelyeket korábban gyakran megszakított egy újabb epizód. Rájöttem, hogy a közös élmények sokkal tovább megmaradnak, mint egy sorozat cselekménye, amire néhány hét múlva már alig emlékszem.
Ismét alkotni kezdtem
Meglepően sok kreatív energiám szabadult fel. Újra rajzoltam, jegyzeteltem, festettem, írogattam, és elővettem olyan kézműves projekteket is, amelyeket hónapok óta halogattam. Nem azért, hogy tökéletes legyen a végeredmény, hanem egyszerűen azért, mert jólesett alkotni. Valahogy sokkal pihentetőbb volt, mint újabb részeket ledarálni.
Többet mozogtam
Korábban vacsora után szinte automatikusan leültem a kanapéra. Most viszont egyre többször indultam el sétálni vagy biciklizni. A nyári esték egészen más hangulatot kaptak, és azt vettem észre, hogy a könnyű mozgás nemcsak a testemnek, hanem a fejemnek is jót tesz.
Újra lett kedvem főzni
Vicces belegondolni, de korábban előfordult, hogy inkább rendeltem valamit, csak hogy minél hamarabb elkezdhessek egy sorozatot. Most előkerültek a szakácskönyvek, új recepteket próbáltam ki, és maga a főzés is kikapcsolódássá vált. Már nem egy kötelező feladat volt két epizód között, hanem a nap egyik kellemes része.
Többet olvastam és jobban aludtam
Az esti képernyőzés helyett könyvet vettem a kezembe. Az olvasás egészen más módon kapcsol ki. Sokkal nyugodtabban aludtam el, nem pörgött tovább az agyam egy újabb cliffhangeren, és azt is észrevettem, hogy végre nem éjfél után kerülök ágyba. Korábban rengetegszer néztem még egy részt akkor is, amikor valójában már csak aludni kellett volna. Visszatérek valaha? Valószínűleg igen. Nem hiszem, hogy örökre száműzöm a streamingplatformokat az életemből. A különbség csak annyi, hogy most már tudom: nem kell egyszerre mindegyikre előfizetni, és nem kell minden este képernyő előtt töltenem. Lehet, hogy a jövőben egyszerre csak egy szolgáltatást használok majd, vagy kijelölök heti egy-két filmestét. Már nem érzem azt, hogy minden újdonságot azonnal látnom kell.
A legnagyobb nyereség
Azt hittem, pénzt fogok spórolni. Végül ennél sokkal többet nyertem. Visszakaptam az estéimet. Több időm lett beszélgetni, olvasni, mozogni, alkotni, főzni és egyszerűen csak jelen lenni. Rájöttem, hogy a folyamatos tartalomfogyasztás helyett sokkal jobban feltöltenek azok a tevékenységek, amelyek valóban örömet adnak. Néha elég egyetlen gombnyomás – vagy éppen egy lemondott előfizetés –, hogy rájöjjünk: az időnk az egyik legértékesebb dolog, amink van.
Forrás: theeverygirl / Képek: Getty