A szülés utáni depresszióról sok szó esik, arról viszont jóval kevesebb, mi történik akkor, amikor a valódi nehézségek csak évekkel később érkeznek meg. Pedig sok anya ekkor kezd igazán szétesni.
Alig sírt, és amikor mégis, könnyű volt megnyugtatni. Miközben én aggódtam a szoptatás miatt, Mattie gond nélkül ráérzett az egészre az első pillanattól kezdve. Ez kellemes meglepetés volt, és valóban meglepetés. A barátaim hónapokkal korábban figyelmeztettek arra, mennyire nehéz lesz az első időszak. Meséltek a kialvatlanságról, a magányról, a folyamatos stresszről, amely egy újszülött körülvesz.
Az orvosom részletesen beszélt a szülés utáni depresszió tüneteiről, a kórházi nővérek naponta figyelték a hangulatomat, anyukám pedig az első héten minden nap átjött hozzánk. Papíron azért, hogy segítsen a császármetszés utáni felépülésben, valójában azonban azért, hogy megbizonyosodjon róla: lelkileg is rendben vagyok. Voltak nehéz pillanatok, persze. De összességében inkább az lepett meg, mennyire élvezem ezt az időszakot. Három hónap szabadság, Netflix-maratonok és egy nyugodt, mosolygós baba. Sokszor azon kaptam magam, hogy azt gondolom: talán egyszerűen jó vagyok ebben az anyaság dologban.
Aztán megérkezett a kisgyermekkor.
Amikor a „dacorszak” valóban kegyetlen
Csak akkor jössz rá, hogy a babák valójában könnyűek, amikor már van egy totyogód. Ezt Dr. Harvey Karp mondja, akinek a neve szinte fogalom a szülők világában. A Happiest Baby on the Block című könyve évek óta alapdarab a friss szülők polcain. Nekem is többen ajánlották még a szülési szabadság előtt, valóságos alvásbibliaként emlegetve.
Mégis, senki nem beszélt arról, hogy a cuki kisbabák nagyjából másfél éves koruk körül mintha hirtelen vérfarkassá változnának. Nem számítasz rá.
Mindenki arra készít fel, milyen nehéz lesz egy újszülöttel, aztán azt hallod, hogy később könnyebb lesz. Csakhogy ez nem teljesen igaz – mondja Karp. Inkább olyan az egész, mint egy hullámvasút. Van, amikor könnyebbnek tűnik, aztán hirtelen összeomlik minden.
Az összeomlik még egészen finom megfogalmazás.
Délután kettő van, amikor beszélgetünk, a lányom épp alszik. A reggelem pedig valahogy így nézett ki: Reggel fél nyolckor Matilda boldogan eszi a reggeli gyümölcsöt – egészen addig, amíg megtudja, hogy nem alma, hanem körte. Azonnali, drámai összeomlás. Fél kilenckor tejet önt az új csizmámba, majd odasétál és puszit ad az arcomra. Tízkor félórás könyörgés után mezítláb indulunk el otthonról, miközben odakint alig van néhány fok.
Egy perccel később a szomszéd egyszerre kérdezi meg, mikor lesz kistestvér, miért nincs cipő a gyereken, és mikor szándékozom összeszedni a leveleket az udvarról. Fél tizenkettőkor Matilda a kezembe nyomja a koszos pelenkáját. A nadrág még rajta van. A mai napig nem értem, hogyan csinálta. A kisgyerekek teljesen váratlanul érik az embereket, és sok szülő ilyenkor kezdi azt érezni, hogy rosszul csinál valamit – mondja Karp. Nem meglepő, hogy rengeteg anya szorongani vagy depressziósnak érezni kezdi magát. Ha egész nap valaki sikoltozik melletted, miközben folyamatosan azt érzed, hogy nem vagy elég jó, az mentálisan rendkívül megterhelő.
Miért beszélünk olyan keveset erről?
Nem vagyok depressziós. Szerencsés vagyok, hogy az agyam valamiért nem ebbe az irányba hajlik. De nagyon könnyű megérteni, miért kerül szembe egymással a kisgyermeknevelés és a mentális egészség.
A totyogós időszak rendszeresen a lelki határaimig tol.
Óránként kérdőjelezem meg a türelmemet, a képességeimet, néha az épelméjűségemet is. És tudom, hogy nem vagyok egyedül. A játszótéri udvariaskodás mögött más anyák is ugyanerről beszélnek. Arról, hogy nem egyszerűen fáradtak. Hogy ez több, mint a „szörnyű kétéves kor”. Hogy az a bizonyos „legszebb időszak” néha inkább rémálomnak érződik. A kérdés inkább az, hogy miért nem beszélünk erről nyíltabban? Karen Kleiman, a Postpartum Stress Center alapítója szerint a szakemberek ma már úgy gondolják, hogy a szülés utáni depresszió kifejezés túlságosan szűk. Azt sugallja, hogy az állapot csak rövid ideig tart, pedig a tünetek sokkal később is megjelenhetnek. Régebben úgy hittük, hogy a nők a szülés utáni első három hónapban vannak leginkább veszélyben. Ma már tudjuk, hogy a depresszió és a szorongás tünetei jóval később is felszínre kerülhetnek – magyarázza.
Amikor a tünetek később jelentkeznek
A szakemberek ezt gyakran késői kezdetű vagy elhúzódó szülés utáni depressziónak nevezik, bár egyre többen használják inkább az anyai depresszió kifejezést. Nem feltétlenül maga a kisgyermekkor az oka a problémának. Sokkal inkább a modern életmód, a folyamatos stressz, a kapcsolati nehézségek és a biológiai tényezők összetett találkozása. Kleiman szerint a következő tényezők növelhetik az anyai szorongás és depresszió kialakulásának esélyét:
- genetikai hajlam
- munkahelyi és anyagi stressz
- párkapcsolati nehézségek vagy támogatás hiánya
- hormonális változások a szülés, szoptatás és elválasztás idején
Mikor kell segítséget kérni?
A szülőség természetes része a fáradtság, a frusztráció és az időnkénti túlterheltség érzése. A probléma ott kezdődik, amikor ezek az érzések állandóvá és bénítóvá válnak. Nem maga az érzelem a döntő, hanem annak gyakorisága, intenzitása és időtartama – mondja Kleiman. Minden anya sír néha. Minden anya kimerült. De ha valaki egész nap sír, ha már nem tud működni a mindennapokban, vagy a fáradtság teljesen ellehetetleníti az életét, az már túlmutat a normális terhelésen. A nehézség az, hogy a depresszióban szenvedő nők gyakran maguk sem tudnak segítséget kérni. Ezért fontos, hogy a család és a környezet a szülés után jóval később is figyeljen az anyák mentális állapotára. A kezelés létezik, működik, és folyamatosan fejlődik. Az FDA nemrég az első olyan gyógyszert is jóváhagyta, amelyet kifejezetten szülés utáni depresszió kezelésére fejlesztettek ki. Az első lépés azonban továbbra is az, hogy felismerjük a tüneteket.
Senki sem így csinálta régen
Dr. Karp szerint van még valami, amit sok anya nehezen fogad el: segítséget kérni nem kudarc. Régen a gyereknevelés valóban közösségi feladat volt. Ott voltak a nagyszülők, a testvérek, a szomszédok. A mai anyák viszont sokszor teljesen egyedül maradnak a feladattal. Mindenki azt hiszi, hogy egy jó anya örömmel tölti az egész napját a gyerekeivel, mert ez a természetes. Pedig valójában az emberiség történetében soha nem volt ennyire magányos a gyereknevelés – mondja. Miközben hallgatom, érzem, hogy könnybe lábad a szemem. Hónapok óta szükségem lett volna arra, hogy valaki kimondja ezeket a mondatokat. Aztán meghallom Matildát sírni az emelet felől. Vége az alvásidőnek. Gyorsan elköszönök, felállok, és felkészülök a nap hátralévő részére.
Forrás: Cora / Képekk: Getty