A harmincas-negyvenes éveinkben egyre fontosabb lesz, hogy odafigyeljünk magunkra, változtassunk az étkezésünkön, szükség esetén diétázzunk vagy épp rendszeresen sportoljunk. Mégis előfordulhat, hogy akár menopauzához hasonló tüneteket produkálunk. Miért történik velünk ez, amikor mindent megteszünk azért, hogy jó formába hozzuk magunkat?
A diéta a legtöbbünk életében jelen van, ha másért nem, azért, hogy az adott formánkat fenntartsuk vagy visszaszerezzük. Ehhez jöhet egyre több mozgás is. Mindeközben telnek az évek, megállíthatatlanul robogunk a menopauza felé. De mi van akkor, ha már a negyvenes éveink elején furcsa tüneteket produkálunk? Létezik, hogy az odafigyelés csak közelebb hozza a változókor időszakát?
A kérdés és a félelem jogos, különösen, ha megkérdezzük korabeli ismerőseinket, és hasonló tünetekről számolhatnak be, mint mi: rendszertelenné váló ciklus, alvászavarok, ingerlékenység, a libidó csökkenése, megmagyarázhatatlan fáradtság. Jogosan gondolnánk, hogy a stressz van a dolog mögött, hiszen a család, a munka és a háztartás hármasa ki tudja zsigerelni az embert. Bár a sportból erőt nyerünk, és az egészséges étkezés is segít abban, hogy jobban érezzük magunkat és energikusabbak legyünk, van, hogy semmi nem használ, és a menopauzára jellemző tünetek fennmaradnak. Ennek oka az lehet, hogy a modern életmód valóban képes arra, hogy felerősítse azokat a tüneteket, melyek normál esetben csupán később jelennének meg.
Menopauza a stressz, a diéta és a hormonok árnyékában
Ahhoz, hogy megértsük a testünket, fontos tudni, hogy a női ciklust az agy hipotalamusza, az agyalapi mirigy és a petefészek együttműködése szabályozza. Mindhárom igen érzékeny, így megfelelőlen kell működniük ahhoz, hogy a ciklus rendszeres legyen, és ha csak az egyik is akár minimálisan sérül, a rendszer összeomlik, és ilyenkor nem a szaporodás az elsődleges célja a szervezetnek, hanem a szervezet életben tartása.
Ha tehát sokat és tartósan stresszelünk, folyamatos készenléti állapotba kerülünk, a kortizolszint emelkedik, ami hosszú távon felborítja a hormonális egyensúlyt, így a ciklus rendszertelenné válhat, romolhat az alvásminőség és erősödhetnek a menstruáció előtti tünetek. A stressz hatására a progeszteron szintje is csökken, ami hangulatingadozást és szorongást eredményez. Mindezek pedig teljes mértékben megegyeznek a perimenopauza tüneteivel.
Ugyan a stressz feldolgozásában segít az alvás, de ha stresszelünk és a hormonjaink megváltoznak, az alvás is nehezebben megy. Amennyiben tartósan gondjaink vannak az alvással, az inzulinérzékenységünk is felborulhat, ami szintén hatással lehet a ciklusunkra.
És akkor ott a diéta és az edzés!
Minden nehezítő körülmény ellenére általában igyekszünk odafigyelni a megfelelő étkezésre és mozgásra is, ami a stressz levezetésére egyébként kifejezetten alkalmas! Ugyanakkor – mint nőként minden másban – a sportban is teljesíteni akarunk. Ha elhatározzuk a hatvan perc biciklizést, nem adjuk alább, megcsináljuk. Igen ám, csakhogy ha túlzásba visszük úgy a diétát, mint az edzést, energiahiány alakul ki, amit a test érzékel, így azért, hogy energiát takarítson meg, megzavarhatja a menstruációs ciklust is. Ennek oka az, hogy testünk tudja, ilyenkor nem optimális egy esetleges terhesség, így ettől igyekezve megóvni minket, akár meg is szüntetheti a ciklust. Ez azonban nem a természetes menopauza, hanem egyfajta hormonális alkalmazkodás.
Akkor ez most mi?
Felmerül a kérdés, hogy a menopauza tüneteit észleljük magunkon vagy csupán szervezetünk alkalmazkodik a tartós energiatakarékos állapothoz. Ahhoz, hogy ezt kiderítsük, nincs más dolgunk, mint végignézni a mindennapjainkon, és átgondolni, hol veszhet el az energia. Tegyük fel magunknak ezeket a kérdéseket: keveset eszem? Túlzásba viszem az edzést? Túl sok a stressz? Amennyiben bármelyikre igen a válasz, próbáljunk meg változtatni! Együnk olyan ételeket, melyek energiát adnak, próbáljunk meg kevesebbet edzeni, és ha egy mód van rá, a stresszt is próbáljuk meg csökkenteni az életünkben. Gyakrabban tartózkodjunk a friss levegőn, feküdjünk le időben.
Amennyiben ezekre odafigyelünk, az energiaszintünk elkezd javulni, így a ciklus idővel rendeződik. Amennyiben nem csupán átmeneti problémáról van szó, a tünetek nem fognak elmúlni, ami negyvenéves kor körül perimenopauzára utal. Ilyen esetben érdemes felkeresni nőgyógyászunkat vagy egy endokrinológus-szakembert, aki segít a hogyan tovább megfejtésében.
Könnyen lehet, hogy csak az életmódunk okozza a panaszainkat, de akár a menopauza felé vezető úton is lehetünk, ám ekkor sem kell kétségbe esni. Ez egy életszakasz csupán, mely bár más lesz, korántsem élhetetlen!