A sorozatgyilkosokról legtöbbször magányos elkövetőként beszélünk, ám a bűnügyi történelemben akadnak olyan párosok is, akik együtt léptek át minden morális határt.
A kriminalisztika történetében a sorozatgyilkosok általában magányos elkövetőként jelennek meg. Amikor azonban két ember – legtöbbször érzelmi vagy szexuális kapcsolatban, együtt követ el ismétlődő, szisztematikus gyilkosságokat, a dinamika még összetettebbé válik. A kriminálpszichológia ezeket az eseteket gyakran „domináns–szubmisszív” modellben vizsgálja, ahol az egyik fél irányít, a másik pedig végrehajt. Az alábbi öt páros neve örökre beégett a bűnügyi történelembe.
1. Fred West és Rosemary West
Az angliai Gloucester városában működő házaspár az 1960-as és 70-es években legalább 12 fiatal nőt és lányt gyilkolt meg. Áldozataikat gyakran a saját otthonukba csalták, ahol kínzás és szexuális erőszak után végeztek velük. A házaspár otthona, a hírhedt Cromwell Street 25., később a brit kriminalisztika egyik legsokkolóbb helyszínévé vált, miután a rendőrség több holttestet talált a kertben és a ház falai között. Fred West 1995-ben öngyilkosságot követett el a börtönben, Rosemary West életfogytiglani büntetését tölti.
2. Paul Bernardo és Karla Homolka
A kanadai páros az 1990-es évek elején követett el brutális bűncselekményeket. A médiában „Ken és Barbie-gyilkosokként” emlegették őket külsejük és a bűntettek közötti groteszk kontraszt miatt. Legalább három fiatal lányt raboltak el, kínoztak és öltek meg – köztük Homolka saját húgát is. Az ügy különösen nagy felháborodást váltott ki Kanadában, miután kiderült, hogy Homolka enyhébb büntetést kapott, mert az ügyészséggel vádalkut kötött.
3. Ian Brady és Myra Hindley
Az úgynevezett „Moors-gyilkosságok” elkövetői az 1960-as években Angliában raboltak el és gyilkoltak meg gyermekeket. Tetteik brutalitása és az áldozatok fiatal kora miatt az ügy a brit társadalom kollektív traumájává vált. A páros a manchesteri mocsaras területeken rejtette el az áldozatokat. Hindley ikonikus rendőrségi fotója a brit bűnügyi történelem egyik legismertebb képe lett. Mindketten életfogytiglani büntetést kaptak.
4. Raymond Fernandez és Martha Beck
Az 1940-es évek végén az Egyesült Államokban tevékenykedő páros a „Lonely Hearts Killers” néven vált ismertté. Fernandez magányos nőket csábított el házassági hirdetéseken keresztül, majd Beckkel együtt kifosztották és meggyilkolták őket. Kapcsolatuk erősen manipulatív és erőszakos volt, dinamikájukban Beck féltékenysége és érzelmi instabilitása kulcsszerepet játszott. 1951-ben halálra ítélték és kivégezték őket.
5. Charles Starkweather és Caril Ann Fugate
Az 1958-as amerikai ámokfutás során a fiatal pár 11 embert gyilkolt meg Nebraska és Wyoming államokban. Bár az esetet sokszor inkább „spree killing”-ként, nem klasszikus sorozatgyilkosságként tartják számon, a páros dinamikája és a brutalitás miatt gyakran szerepel hasonló listákon. A történetük később több film és könyv alapjául szolgált, tovább erősítve kultikus, ugyanakkor nyugtalanító hírnevüket.
Amikor a szerelem és a pszichopátia találkozik
A sorozatgyilkos-párok esetei különösen megrázzák a közvéleményt, mert a romantikus kapcsolat alapvetően biztonságot és intimitást jelentene. Ezekben az esetekben azonban a kötődés torz, gyakran erősen manipulált és erőszakkal átszőtt formában jelenik meg. A kriminálpszichológiai elemzések szerint az egyik fél rendszerint domináns, antiszociális vagy pszichopátiás jegyeket mutat, míg a másik fél érzelmileg függő, identitásában bizonytalan, vagy maga is erősen deviáns. A közös bűnelkövetés így nemcsak fizikai, hanem pszichológiai szövetség is, egy zárt, önigazoló világ, amelyben a külvilág teljesen elveszíti erkölcsi jelentőségét.
Forrás: heinonline / KépeK: Getty