Bizonyos korai viselkedési jelek utalhatnak arra, hogy egy kisgyermek fejlődése eltér a megszokottól. Az autizmus időben történő felismerése segíthet abban, hogy a család minél hamarabb megfelelő támogatást kapjon.
Ha egy szülő vagy gondozó attól tart, hogy gyermeke az autizmus spektrumzavar (ASD) jeleit mutatja, a mielőbbi diagnózis kulcsfontosságú lehet. A szakemberek egyetértenek abban, hogy a korai beavatkozás jelentősen javíthatja a hosszú távú kilátásokat. Az autizmus spektrumzavar egy idegrendszeri fejlődési eltérés, amely elsősorban a társas kapcsolatokban és a kommunikációban mutatkozó különbségekkel, késésekkel jár.
Spektrumzavarról beszélünk, mert nincs két egyforma eset: a tünetek és azok súlyossága egyénenként eltérő lehet. Külső megjelenés alapján sokszor semmi nem utal az eltérésre, mégis komoly érzelmi és viselkedésbeli nehézségeket okozhat. Az elmúlt években egyre több diagnózis születik, ami részben a jobb felismerésnek és a tudatosság növekedésének köszönhető. A szakemberek hangsúlyozzák: csak hivatalos diagnózis birtokában lehet hozzáférni azokhoz a fejlesztő szolgáltatásokhoz, amelyek segíthetik a gyermeket. Az alábbi öt kérdés segíthet a korai jelek felismerésében.
1. Reagál-e a baba a nevére?
A tipikusan fejlődő csecsemők általában reagálnak, amikor a nevükön szólítják őket: odafordulnak, rátekintenek a hívó személyre. Azok a babák azonban, akiknél később autizmust diagnosztizálnak, gyakran nem mutatnak ilyen reakciót, vagy csak nagyon ritkán. Előfordulhat, hogy bizonyos hangokra – például a televízió bekapcsolására – azonnal reagálnak, de a nevük hallatán nem. Ez sokszor félrevezető lehet, és a szülők először hallásproblémára gyanakodnak.
2. Megjelenik-e a közös figyelem?
A közös figyelem azt jelenti, hogy a gyermek egy másik személlyel együtt irányítja a figyelmét egy tárgyra vagy eseményre. A tipikusan fejlődő babák tekintetükkel váltogatnak ember és tárgy között, követik a mutatást, vagy megmutatják a játékukat a szülőnek. Például rámutatnak egy kutyára, majd a szülőre néznek, mintha azt mondanák: nézd csak. A zavar esetén ez a viselkedés ritkábban jelenik meg. A gyermek nem feltétlenül követi a mutatást, nem váltogatja a tekintetét, és nem igyekszik megosztani az élményt.
3. Utánozza-e mások viselkedését?
Az utánzás a korai fejlődés egyik alapvető eleme. A csecsemők gyakran utánozzák a mimikát, a hangokat, a tapsolást vagy az integetést. Az autizmussal élő babák ritkábban tükrözik vissza mások arckifejezéseit vagy mozdulatait, és a tárgyakkal kapcsolatos utánzás is kevésbé jellemző rájuk.
4. Reagál-e érzelmileg másokra?
A kisbabák általában mosollyal válaszolnak a mosolyra, nevetnek játék közben, és reagálnak mások érzelmeire. Ha egy másik gyermek sír, egy tipikusan fejlődő kisgyermek akár együttérző reakciót is mutathat. Autizmus esetén előfordulhat, hogy a gyermek nem reagál a mosolyra, nem kapcsolódik be a közös játékba, és kevésbé érzékeli vagy tükrözi mások érzelmi állapotát.
5. Megjelenik-e a szerepjáték?
A képzeletbeli játék – például amikor a gyermek eljátssza, hogy anya, apa, állat vagy éppen egy baba gondozója – általában a második életév vége felé jelenik meg. Egy tipikusan fejlődő gyermek például eljátszhatja, hogy eteti a babát, letörli a könnyeit vagy főz neki a játék tűzhelyen. Az autizmus spektrumzavarral élő gyermekeknél a szerepjáték gyakran hiányzik vagy jelentősen korlátozott. Előfordulhat, hogy egyetlen tárgyra összpontosítanak, vagy a mozdulatok ismétlésére koncentrálnak, anélkül hogy szimbolikus jelentést társítanának hozzá.