Nem feltétlenül a szörnyek a legijesztőbb. Az emberi elme fokozni tudja ezt a hatást. Ezek a pszichothrillerek lassan építik fel a feszültséget, és úgy maradnak veled, hogy még napokkal később is visszakúsznak a gondolataidba.
A pszichothriller nem az ijesztgetésre épít. Nincsenek benne hirtelen zajok, vérrel elárasztott jelenetek vagy természetfeletti lények. A félelem itt lassan kúszik be a néző tudatába, megül, és sokszor napokkal később sem enged. Ezek a történetek nem szörnyeket mutatnak, hanem embereket, helyzeteket, belső repedéseket, éppen ezért hatnak sokkal mélyebben, mint a legtöbb klasszikus horror.

Hetedik
David Fincher filmje nemcsak a sorozatgyilkos története miatt nyugtalanító, hanem azért is, mert könyörtelen következetességgel mutatja meg az emberi romlottságot. A félelem itt nem a gyilkosságokból fakad, hanem abból az intellektuális fölényből, amellyel a tettes végig uralja a történetet.

Fekete hattyú
Ez a film a perfekcionizmus és az önpusztítás pszichológiáját bontja ki. A valóság és a hallucináció határa fokozatosan elmosódik, a néző pedig együtt csúszik bele a főszereplő mentális összeomlásába. A félelem itt belülről támad, csendben és könyörtelenül.

Holtodiglan
A történet legijesztőbb eleme az, hogy mennyire hétköznapi közegben játszódik. Egy kapcsolat, amelyről kívülről minden rendben lévőnek tűnik, belül azonban manipulatív játszmák és pszichológiai terror uralja. A film azt a kérdést teszi fel, mennyire ismerjük valójában azt, akivel együtt élünk.

A bárányok hallgatnak
Hannibal Lecter figurája azért vált ikonikussá, mert nem ordít, nem rohan, nem fenyeget nyíltan. Intelligenciája, nyugalma és pszichológiai pontossága sokkal félelmetesebb, mint bármilyen maszkos gyilkos. A pszichothriller bizonyítja, hogy a valódi rettegés gyakran a beszélgetésekben születik meg.

Ex Machine
Ez a film a mesterséges intelligencia kérdésén keresztül beszél manipulációról, kontrollról és hatalomról. Nem technológiai horror, hanem pszichológiai sakkjátszma, ahol minden lépés mögött rejtett szándékok húzódnak meg. A félelem abból fakad, hogy a határok ember és gép között végleg elmosódnak.

Viharsziget
Martin Scorsese filmje mesterien vezeti félre a nézőt. A paranoia, az emlékezet és a bűntudat rétegei egymásra csúsznak, míg végül már semmi sem biztos. A felismerés pillanata nem megnyugtató, hanem pusztító erejű.

Rekviem egy álomért
Bár nem klasszikus értelemben vett pszichothriller, pszichológiai hatása megkérdőjelezhetetlen. A függőség spirálja, a kontroll elvesztése és az emberi méltóság fokozatos leépülése olyan mély szorongást kelt, amelyet kevés horrorfilm tud elérni.