Az érzelmileg bántalmazó kapcsolat legnagyobb csapdája, hogy soha nem úgy kezdődik, mint egy bántalmazó kapcsolat. Az elején figyelem van, törődés, intenzitás, valami különleges, ami ritka ajándéknak tűnik. Ez az időszak később fogva tart, mert újra és újra felidézi, milyen volt, amikor még működött, amikor még hittük, hogy megtaláltuk azt, aki mellett végre megpihenhetünk.
Az érzelmileg bántalmazó dinamika lényege az, hogy átírja az önmagunkról alkotott képet. Ami valaha erős, szabad, magabiztos volt, lassan bizonytalanná, engedelmessé, önmagát elhalkítóvá válik.
A valóság lassan és alattomosan csúszik el. Nem egyik napról a másikra érezzük, hogy valami nincs rendben, hanem apró repedéseken keresztül szivárog be a leértékelés, a gázlángolás, a bűntudatkeltés. Eleinte még visszakérdezünk, hogy „tényleg túlreagáltam?”, később már automatikusan hibáztatjuk magunkat.
Miért nem olyan egyszerűen csak kilépni?
A kilépés azért nehéz, mert egy érzelmileg bántalmazó kapcsolat nemcsak fáj, hanem köt is. Köt a megszokás, köt a félelem a változástól, köt az ígéret, amit soha nem teljesítettek, és köt az a ciklikus dinamikájuk, amelyben a bántás után mindig érkezik egy kis megbánás, egy kis kedvesség, egy kis megnyugvás. Ezek a jó pillanatok megtévesztően erősek: épp annyira elegendők, hogy fenntartsák a reményt, és újabb körre kényszerítsék az embert. A bántalmazó nem folyamatosan bánt, néha pont annyira figyelmes, hogy elhidd újra: most tényleg más lesz. És az ember nemcsak a rosszhoz kötődik, hanem ahhoz a kapcsolathoz is, amelyben valaha biztonságot remélt. Az érzelmi kötelék, még ha sérült is, valós.
A félelem, a kontroll és a remény csapdája
Az önhibáztatás pedig azért jelenik meg, mert a bántalmazó finoman és következetesen ebbe az irányba tolja a gondolkodást. Ő mondja meg, mikor reagáltál túl, mikor voltál túl érzékeny, mikor váltál „nehézzé”. A saját érzelmeidet is megkérdőjelezed, mert már nincs külső visszajelzésed, csak az ő narratívája. Egy idő után már magadtól is elkezded keresni, miben ronthattad el, hogyan lehettél volna „jobb”, „nyugodtabb”, „megértőbb”. A bántalmazás célja éppen az, hogy elhitesse: nélküle kevesebb vagy, nélküle nem boldogulsz, nélküle nem vagy szerethető. Amikor pedig már látod, hogy menekülnöd kellene, a bűntudat még erősebbé válik: mi van, ha tényleg benned van a hiba, mi van, ha most mész el épp a változás előtt, mi van, ha túl sokat vársz?
Kilépni egy érzelmileg bántalmazó kapcsolatból nem azért nehéz, mert gyengék vagyunk. Hanem mert a kapcsolat úgy van felépítve, hogy nehéz legyen. A gyógyulás első lépése annak megértése, hogy a bűntudat, a félelem és a szégyen nem a saját igazságunk, hanem a bántalmazó által belénk rakott történetek részei. És minden egyes lépés kifelé – bármilyen kicsi is – valójában visszalépés önmagunkhoz.