Az idő nemcsak az embereket, de a gondolkodásmódot is alapjaiban formálja. Ami ma meghökkentőnek vagy akár nevetséges dolognak tűnik, az néhány évtizeddel ezelőtt teljesen normális volt. Sőt, sok esetben tudományosnak vagy társadalmilag elfogadottnak számított.
Van néhány különösen bizarr vagy tanulságos dolog, amelyekben az emberek 50 éve (nagyjából az 1960–70-es években) teljes meggyőződéssel hittek és követtek.
1. Részegen vezetni nem volt „nagy ügy”
A hatvanas évek Amerikájában a részeg vezetés sokak szemében inkább vagányság volt, mint bűncselekmény. A baleseteket gyakran csak peches véletlenként kezelték, és a rendőrök vagy bírók is hajlamosak voltak elnézően viszonyulni az ittas sofőrökhöz. A közvélemény szerint egy-egy sör vagy whisky nem akadályozott a vezetésben – a felelőtlenség pedig csak évtizedekkel később lett valódi társadalmi tabu.
2. Fegyvert vinni iskolába? Miért ne?
Ma szinte elképzelhetetlen, de 50 éve teljesen normális volt, hogy az amerikai iskolákban fegyverklubok működtek. Diákok lőfegyvert vittek be a tanórákra, hogy aztán iskola után gyakoroljanak – sokszor még a tömegközlekedésen is ezzel utaztak. Akkoriban a fegyver birtoklása és használata nem váltott ki általános félelmet vagy bizalmatlanságot – sőt, egyfajta hagyományként tekintettek rá.
3. A stewardess-szakma a külsőről szólt
Az utaskísérők a hatvanas-hetvenes években elsősorban a megjelenésükkel kellettek a légitársaságoknak. A felvételi követelmények között nemcsak a súly és a magasság szerepelt, de például az is, hogy ne legyenek férjnél, gyerekük pedig végképp ne legyen. Egy stewardess „lejárati ideje” 32 éves kor körül volt. A légitársaságok reklámjaiban szinte szexszimbólumként ábrázolták őket – miközben napi szinten dolgoztak kemény, sokszor megalázó körülmények között.
4. A „tökéletes feleség” kézikönyve létezett
A korszak nőideálja világos volt: csinos, ápolt, halk szavú és odaadó. A „Good Wife’s Guide” című háztartási tanácsadó például azt javasolta a nőknek, hogy férjük hazatérése előtt sminkeljenek, frissítsék fel frizurájukat, és készítsenek vacsorát – lehetőleg panasz nélkül. Az elvárás az volt, hogy a nő legyen a férfi háttérországának minden pillanatban – az ő öröme és kényelme mindennél előrébb való.
5. Jell-O saláta: a vendégvárás koronája
Ma már csak ironikusan nézünk egy-egy retró zselés tálra, de egykor ez volt a vendéglátás csúcsa. A Jell-O (zselatin) saláták zöldséggel, tonhallal, főtt tojással, sőt, néha virágformára díszített belső „meglepetésekkel” is készültek. Ezeket nem desszertnek szánták, hanem főételnek. Bár mára bizarr dolognak tűnik, a hatvanas években modernnek és elegánsnak számított.
6. A dohányzás mindenhol teljesen elfogadott volt
Az ötvenes-hatvanas években a dohányzás szinte státuszszimbólumnak számított: orvosok is reklámozták a cigarettát, terhes nők dohányoztak, és a repülőkön, éttermekben, iskolákban is teljesen hétköznapi volt. A dohányzás egészségkárosító hatásairól szóló kampányok csak a hetvenes évek végén és a nyolcvanas években kezdtek hatékonyak lenni.
Mennyit változott a világ?
Az ilyen példák nemcsak megmosolyogtatók, hanem tanulságosak is. Rávilágítanak arra, hogy:
- A normák és elvárások állandóan változnak. Ami ma nevetséges, egykor épp olyan komolyan vehető volt, mint a mai szokásaink.
- A társadalmi fejlődés nem mindig gyors, de látványos. A nők helyzete, a közlekedési biztonság vagy a munkahelyi egyenlőség mind hatalmas utat tettek meg az elmúlt évtizedekben.
- A kritikus gondolkodás érték. Érdemes néha megkérdőjelezni a „mert így szoktuk” típusú válaszokat.
