Török Annamária, a magyar konyha nagykövete

Török Annamária, vagy, ahogy a követői és tanítványai ismerik, Annamaria’s Kitchen Kanadában él, és a magyar konyha receptjeit tanítja Japántól Afrikán át Ausztráliáig. A tanítványai között vannak emigrált magyarok gyerekei, expatok és itthon élők is, de túlnyomórészt külföldiek tanulják tőle azt, hogy hogyan kell házias magyar ételeket főzni és tálalni. Sikere több kiadást megért könyveiben is mérhető, amikből már az első, a Tastes of Hungary címet viselő többezer példányban kelt el világszerte, ma pedig már a hatodik kötetét írja. A válaszok Annamária konyhájából érkeztek.

• Hogyan kerültél Kanadába, egyáltalán, mit lehet tudni a korábbi életedről?
• Mosonmagyaróvárról származom, egy olyan családból, ahol a főzés mindig fontos volt. Az egyik nagymamám még szakácskodott is egy étteremben. Gyerekként láttam, hogy az anyukám hogyan főzi a lekvárt, teszi el az uborkát, húzza a rétest, így a főzés szeretete nekem természetes. Vendéglátóipari iskolába jártam, de a család kérésére könyvelőként fejeztem be a tanulmányaimat.
  
  Könyvelőként is dolgoztam évekig a saját irodámban, de a kilencvenes évek végén úgy éreztük, hogy otthon nagyon nehéz hosszútávra tervezni. Egyszerűen nem láttuk a jövőképet, a férjem pedig szenvedett az álláskereséssel, hiába volt két diplomája.
  
  Eljött egy mélypont, és azt gondoltuk, hogy itt az idő, próbáljunk szerencsét máshol! Megpróbáltuk, beadtuk a papírokat és három hónap alatt megkaptuk a meghívót Kanadába. Először a férjem utazott, majd másfél év múlva én is követtem őt a nagyobbik fiunkkal. Pár évvel később saját értékbecslő irodát nyitottunk, és alapvetően máig ez a munkánk. Két fiunk van, akiket neveltünk az irodai munka mellett, rájuk minden nap főztem. Amikor felnőttek és kirepültek, kissé magamra maradtam a főzés lendületével és eljött az az idő is, amikor újból magammal tudtam foglalkozni.
  
• Mit kezdtél ezzel az idővel és a megszokott főzési rutinoddal?
• Becsatlakoztam néhány főzőcsoportba. Külföldön kétféle magyar létezik. Az egyik, amelyik elmegy egy másik országba, és el akarja felejteni még azt is, hogy magyar, és szinte szégyelli a származását. A másik, amelyik rájön, hogy milyen fontos neki a magyarsága. Én az utóbbi vagyok.
  
  Akkor kezded el értékelni a hímzett terítődet, a gulyáslevesedet, mindent, ami magyar, amikor küzdeni kell érte, hogy megkapd, amikor nem jön veled szembe az utcán. Nekem ekkor esett le a húszfilléres, hogy hoppá, én nemcsak, hogy magyar vagyok, de az is maradok és bárhol is élek, bármit csinálok, ezen nem tudok változtatni. Amikor hazaérek, mindig megcsókolom a földet, otthon még a levegő is más. De erre csak akkor döbbensz rá, amikor elveszíted!
  
  Szóval, láttam ezekben a csoportokban, hogy mennyire ügyetlenül főznek, ezért elkezdtem én is feltenni fotókat az ételeimről, majd azt vettem észre, hogy már kifejezetten keresik a képeimet, a receptjeimet, és tetszik az embereknek, amit csinálok.
  
  Ennek ellenére kicsit féltem attól, hogy saját oldalt indítsak, pláne, hogy könyvet írjak, mert én szeretek mindent rendesen csinálni, és tudtam, hogy ha ebbe belevágok, akkor nagyon sok munkám lesz vele. Végül 2020-ban elindítottam az oldalt, és rá néhány hónapra megjelent az első könyvem, aminek óriási sikere lett, többezer példányt adtam el belőle.

• A képeid úgy néznek ki, mint a nagymamám gazdagon főzött kosztja. Tökéletes békebeli ételek fotói. Hogyan csinálod?
• Először megvan a kép a fejemben, hogy mit akarok látni majd a fotón, majd megfőzöm, és annak a képnek megfelelően tálalok. Nagyon sokat küszködök a képekkel egyébként, mert nem vagyok profi fotós, és mindent egyedül csinálok. Vettem itthonra profi fényeket, árnyékolót, de így sem könnyű.
  
• Sosem érezted cikinek a hagyományainkat?
• Nem. Egyrészt nincs bajom a származásommal, és mint mondtam, sokkal inkább értékelem a magyarságom azóta, mióta itt élek. Másrészt, ha valamit megtanultam az öt év alatt az az, hogy nem jöhetek elő mással, mint amit valójában hiszek, amit tudok, amiben én vagyok az unikális és egzotikus. Mert itt a magyar konyha épp olyan egzotikus mint az indiai vagy a thai. Persze főzök azt is a férjemnek, de a követőim között a reform, vagy más konyha ételeinek nincs nagy sikere, mert én másban vagyok hiteles. Én a magyar tradicionális ételekben vagyok otthon, és merem állítani, hogy otthon is az a népszerűbb, amellett, hogy ma már mindenféle konyha elérhető Magyaroszágon is. Sokat tanultam Kanadában a nemzetközi konyha ételeiről, egy indiai barátunkról tradicionálisan főzni is, de utána mindig olyan jó visszatérni a sajátunkhoz, például egy jó húsleveshez, ami nálam mindig van itthon!