A Trevi-kút hatalmas felújítás alatt áll, és a víz lecsapolásával probléma került a gépezetbe: hova dobálják a turisták a szerencsét hozó pénzérméiket? Az olaszoknak erre is megvan a válasza: medencébe!
Medence lett a Trevi-kútból. Míg felújítási munkálatokat végeznek Róma egyik ikonikus látványosságán, szerették volna meghagyni a turistáknak az élményt, hogy pénzüket ugyanúgy beledobhatják a vízbe, ahogyan a felújítás előtt. Most ugyanis nincs víz a szökőkútban, így egy medencébe várják az érméket.
A Trevi-kút és az érmék: miért dobálunk?
Mielőtt utánajárnánk annak, hogy mit is gondolnak erről az emberek, fontos tisztázni, hogy voltaképpen mire fel a hagyomány. Történészek szerint az érme vízbe való bedobása egy ősi pogány rituáléhoz nyúlik vissza, amikor is az emberek a víz isteneinek áldozatokkal hódoltak. Ez akkor természetesen nem pénzérme volt, hanem az, ami számukra értékkel bírt: étel, ital, ruhanemű vagy estleg ékszer. Az idők során ez pénzérmére módosult, és most már leginkább csak a turistákra van kiélezve – legalábbis a Trevi-kút esetében biztosan. Ha ugyanis érmével adózunk a Víz Istenének – vagy magának Rómának – a legenda szerint vissza fogunk térni az örök városba.
Ezen valamelyest módosított az 1954-es Három pénzdarab a szökőkútban című film, melyben második érme is kerül az első mellé, merthogy a második érme szerencsét hoz a szerelemben, a harmadik érme bedobása pedig azt vetíti elő, hogy az illető Rómában fog megházasodni, de más legenda szerint éppen a válásban segít. Arra is vannak változatok, hogy a pénz hogyan kerüljön a kútba, egy verzió szerint ugyanis csak úgy működik, ha jobb kézzel, a bal vállunk felett dobjuk át a pénzt.
Átlagosan évente nagyjából 1,5 millió euró kerül érmék formájában a kútba, amit a katolikus egyház a rászorulókat segítő Caritasnak ad.
Kút helyett medence
Számos esetben előfordul, hogy egy-egy turistalátványosságot felújítanak, éppen ezért nem a legszebb formájában, hanem kordonokkal letakarva találjuk. Ez most az olaszországi Trevi-kút sorsa is, és a látvány mellett elveszítette azt a funkcióját is, hogy pénzérmét lehessen dobálni bele, ami a legtöbb turistát érinti.
A The Guardian megkérdezte az arra látogatókat, hogy mit szólnak a medencéhez. Volt, aki megmosolyogta, és olyan is, aki kihívásként élte meg, hiszen sokkalta nehezebb beletalálni a vízbe, mint a kút alacsony peremének esetében. Egy nő arról vallott, hogy neki egyáltalán nem befolyásolja az élményt a medence, de egy másik, velencei nő számára csalódás a megoldás, még akkor is, ha tudja, hogy a felújításra szükség van. Más lehetőségük azonban nincsen, hiszen aki mindennek ellenére a kútba dobja a pénzt, büntetést kap, és 50 euró megfizetésére köteles.
A kérdés valójában az, hogy mindenáron szükség volt-e a medencére, és kit szolgál ez valójában: a katolikus egyházat, aki a szegényeknek gyűjt, vagy a turistákat, akiknek mindegy, hogy hova, csak dobjanak, és toccsanjon a vízben. Megannyi kút van még Rómában, mégis ennyit számít a hagyomány, hogy ehhez ragaszkodnak. Vajon miért? Mert ebből nem halászhatják ki a turisták? Még ha a hiedelmet el is engedjük – merthogy lássuk be, nem egy pénzérmén múlik, hogy visszatérünk-e – nem a Trevi-kút megcsúfolása egy ,,kacsaúsztató” kihelyezése? A leégett Notre-Dame elé sem tettek ki egy szekrényt rózsaablakkal és persellyel, és ha a Big Ben felújítás miatt nem szólal meg, nem tesznek úgy digitális eszközökkel, mintha szólna. Sőt, évekig hallgat akár, mint például 2017. augusztusa és 2022. novembere között.
Nincs jogom persze megsértődni a római turisták helyett, és nem is teszem, csupán elgondolkodtat a kérdés, hogy mennyire képesek vagyunk erőltetni egy-egy élményt annak ellenére, hogy nem azt az élményt kerestük. Persze, kapunk mást, ez tény, de ahhoz, hogy medencébe dobáljuk a pénzünket, nem kell elmenni Rómába, sőt, tudván, hogy a szegényekhez kerül, bármely hajléktalannak odaadhatjuk, és bízhatunk a mindenkori közmondásban: jótett helyébe jót várj!
Nyitókép forrása: Getty Images