Nagy-Pojdin Beáta szociális munkásként végzett az ELTE-n, miközben elvégezte a cukrászképzést, úgyhogy mára már világraszóló macaront és kakaós csigát süt. Saját YouTube-csatornája van, és három gyerkőcöt nevel, pedig még nincs harmincéves. Azt gondolhatnánk, hogy titka van annak, hogy ilyen fantasztikus az élete, de a beszélgetés során kiderült, hogy ennek inkább ára van, mégpedig a kőkemény munka. Bebével, a Bebepiskóta brand megálmodójával vitattuk meg a sütés és az üzlet kérdéseit női szemszögből az első olyan napok egyikén, amikor minden gyerkőc intézményben töltötte a napját.
- Manapság egyre ritkább, hogy valaki három gyereket vállal, pláne harmincéves kora előtt. Nálatok hogyan alakult ez?
- Való igaz, korábban nem volt ilyen sok elvárás az emberekkel szemben, nem jártak ennyien egyetemre, nem mentek külföldre cserediáknak, vagy dolgozni, ezért hamarabb jöttek a gyerekek. Én fiatalon szerettem volna anyuka lenni, az élményeket pedig a családommal megélni. Persze, ehhez kell egy jó társ, ami nekem nagyon korán megadatott, mindkettőnkben hamar kialakult a bizalom és tudtuk, hogy együtt képzeljük el a jövőnket. Olyannyira, hogy még utolsóéves egyetemista voltam, amikor várandós lettem az első gyerekünkkel, és mivel nem szerettünk volna nagy korkülönbséget, viszonylag gyorsan érkezett a másik kettő is. Én otthonról is ezt hozom. Egyszerű munkások a szüleim, de nagyon sok szeretetet kaptunk tőlük, a tesóm és én együtt nőttünk föl a kis korkülönbség miatt. A másik testvérem ugyan kicsit később, afféle kései gyerekként érkezett, de rengeteget tanultam abból, hogy sokat vigyáztam rá, most pedig már ő vigyáz az én gyerekeimre.
- Mit tanultál az egyetemen?
- Kis kitérő után – orosz szakra jelentkeztem először – az ELTE-n végeztem szociális munkás szakon. Mindig volt bennem egy nagyfokú segítő szándék, ezért el is helyezkedtem a szakmámban, értelmi sérült gyerekekkel dolgoztam. De lelkileg nagyon megviselt, megterhelt a gyerekek sorsa, állandóan ezen rágódtam, ezért idővel elhagytam a pályát.
- Hogyan jött a sütés az életedbe?
- Hosszú utat jártam be, már gyerekként szerettem sütni. Magam csináltam a születésnapi tortámat, persze akkor még egyszerű piskótából, növényi tejszínből. Közben a szüleim is arra tanítottak, hogy legyek nyitott, álljak több lábon, és hogy akár teljesen más irányba is elindulhatok, ha az érdekel. Alkotó személyiség voltam mindig, fontos volt, hogy látható és kézzelfogható eredménye legyen annak, amit csinálok. Az egyetem utolsó évében úgy éreztem, hogy még van egy kis kapacitásom, ezért beiratkoztam a cukrász képzésre, bár ez valójában az idővel való zsonglőrködés kezdetét jelentette. Ráadásul a cukrászati képzés mellett nagyon sokat kellett magamtól, más forrásokból tanulni, hogy naprakész legyen a tudásom. A diplomámat már az egyhetes lányommal a kezemben vettem át.
A Covid kitörésekor jött a YouTube-csatorna ötlete a férjemtől. Ódzkodtam eleinte, mert egyáltalán nem vagyok szereplős alkat, de láttam, hogy működik, hiszen nagyon gyorsan és organikusan fejlődött a közösség. Mióta három gyerekem van, még annyira sem tudok szerepelni, hiszen mindig van valaki aki sír, közbeszól, kér valamit, és sütni sem ideális úgy, hogy minduntalan félbeszakítanak. És persze, vannak olyan napjaim, időszakaim, amikor nehezebb megmutatni magam. - Szerinted mi működött ennyire jól az elején?
- Az, hogy látták az emberek, hogy egy kezdő, amatőr cukrászból valaki hatalmas szorgalommal elér valamit. Fontos, hogy megosztottam a kudarcaimat is, például, amikor elejtettem egy tepsi macaront, vagy összeesett a piskóta. Mindig adtam tippet arra, hogy hogyan kerüljék el ezeket a bakikat, és úgy tűnik, hogy ez az emberközeli hangnem működött.
- Miből fakad a macaron iránti szenvedélyed?
- A macaron egy izgalmas dolog. Amikor elkezdett terjedni Magyarországon, láttam, hogy milyen esztétikus, kóstoltam is néhány igazán finomat – meg néhány kevésbé finomat is – és beleszerettem. Egy kisablakos gázsütőben kezdtem a gyakorolni a macaront, egész pontosan úgy, hogy felhevítettem a sütőt, majd amikor felforrósodott, kikapcsoltam, majd betettem a tepsit és vártam a csodát. De sikerült! Addigra már mindenféle tippeket és life hackeket összegyűjtöttem erről a gyönyörű sütiről, amit megosztottam a követőkkel, míg mások ezeket drága tanfolyamokon tanulják meg.
- Nem vagy szereplős alkat. De mennyire vagy üzletasszony, hiszen most már pénzt is keresel a Bebepiskótával?
- Amikor ebbe az egészbe belevágtam, nem gondoltam bele abba, hogy ezzel pénzt is lehet keresni. Azt gondoltam, hogy ha jól megy, talán egy-két szponzor megtalál, és esetleg adnak termékeket kipróbálni. Ez volt a legvadabb elképzelésem, annál is inkább, mivel a Covid idején eléggé kicentizett háztartást vezettünk, nem volt módunk tízezreket otthagyni a boltban alapanyagokra.
Aztán a férjem javasolta, hogy engedjünk reklámokat a videókba, ami nekem egy nehéz lelki kérdés volt. Egyszerűen nem akartam az embereket ezzel zavarni és azt sem akartam, hogy úgy érezzék, hogy pénzt akarok rajtuk keresni. Tényleg komoly vívódást okozott, mert lélekember vagyok, szívből csinálok mindent, akkor is, ha ingem-gatyám rámegy. Végül belementem, és működött, és a követők sem hagytak el bennünket.
Most már látom, hogy több lehetőségem is lenne fejleszteni a brand-et, akár könyvírással, webshop-építéssel, de egyelőre úgy érzem, hogy ez így kerek. - Mit tartasz a Bebepiskóta legnagyobb erényének?
- Fontos nekem, hogy ezek a receptek mindenki számára elérhetőek legyenek. Ahogy időm és lehetőségem engedi, ki tudok próbálni új recepteket, monodesszerteket, mousse tortákat, hogy színesebbek legyen a tartalmak. Ezek ugyan költségesebb desszertek, de még mindig olcsóbb, mintha cukrászdából rendelné az ember, nem beszélve arról, hogy mennyi elismerést lehet ezekkel szerezni!
Voltak anyukák, akik megírták nekem, hogy terápiásan hatott rájuk a sütés, a szülés utáni depresszióból is segített nekik kijönni az, hogy sikerélményeik lettek ez által. Van olyan is, aki pályát módosít, és megírja nekem. Ezek az apró sikerek motiválnak a leginkább. Nemrég új településre költöztünk, ahol azzal fogadtak, hogy jobb hely lesz a város attól, hogy oda költözünk! Megdöbbentem. Hihetetlen, milyen hatással tudunk lenni mások életére!