“Hagyjuk, had aludjon. Mert álmunkban olyan világban járunk, ami csak a miénk”- mondja Albus Dumbledore a Harry Potter és az Azkabani fogoly című filmben. Az idős varázsló szerint az alvás magányos műfaj. Vagy mégsem?
A kötődő nevelés egy viszonylag új, amerikai irányzat, mely szerint a csecsemőt nem hagyják egyedül, különösen akkor, ha sír. Ennek része az igény szerinti szoptatás is. Az elnevezés szoros testkontaktust feltételez, amit nappal hordozókendővel, éjszaka közös ágyban alvással valósít meg a szülő.
A kötődő nevelést vallók szerint a szoros fizikai kontaktus segít a gyermeknek átvészelni az anyaméhből a születés utáni átállást. A közelség biztonságot ad a szülőnek gyermeke épségével, jólétével kapcsolatban. A gyakori etetések után mind a baba, mind a mama gyorsabban alszanak vissza, emiatt kipihenten ébrednek. Ugyanakkor a szakértők minden esetben felhívják a figyelmet a párnák eltávolítására a csecsemő közeléből. A kutatások szerint a kötödő nevelésben felnövekvők később kiegyensúlyozottabb gyermekekké, kamaszokká válnak.
Az American Academy of Pediatrics (AAP) 2017-es kutatása szerint ha a csecsemő 6-12 hónapos koráig a szülőkkel egy szobában alszik, megelőzhető a hirtelen csecsemőhalál. Az összeszokásnak hála, ebben az esetben az édesanya, édesapa azonnal észreveszi, ha baj van, és gyorsabban el tudja látni a gyermeket.
Az egy szobában alvás másik előnye, hogy elősegíti a szoptatva táplálást. Ugyanez a tanulmány viszont felhívja a figyelmet, hogy azoknál a családoknál, ahol egy szobában alszanak, négyszer gyakrabban köt ki a gyermek a szülők ágyában. Ez a jelenség viszont hosszú távú problémák előfutára lehet.
Dr. Vekerdy Tamás gyermekpszichológus szerint: “Nincs nagyobb ajándék a gyerek számára, mint a kipihent szülő.” Vekerdy úgy véli, kialvatlansághoz, majd ebből fakadó frusztrációhoz vezethet, ha a gyermek nem tanul meg egyedül elaludni, aludni – nem csak a szülők, hanem a gyermek részéről is! A két éve elhunyt pszichológus szerint ugyanis a gyermek számára nem teljes az alvás élménye, ha valaki ott szuszog mellette, az alvás ugyanis már csecsemőkortól kezdve magányos műfaj.
“A gyerek kezdettől tanuljon meg egyedül aludni”
Vekerdy úgy vélte, hogy a gyermek számára ugyanolyan fontos (ha nem fontosabb) a kielégítő alvás, mint szüleinek. A gyermek, ha egyedül pihen, mélyebben alszik, kipihentebben ébred, ez pedig befolyásolja a következő napját, fejlődését. Ha rászoktatjuk a babát arra, hogy valaki ott alszik mellette, majd az illető később kimegy, a gyermek gyakran felébred és sír. Minél inkább megszokja a közös alvást, annál nehezebb lesz leszoktatni róla. Ez mindhárom fél – az édesanya, édesapa, gyermek – kialvatlanságához, nyűgösségéhez vezet, ez az állapot pedig a konfliktusok melegágya. A közös alvás legnagyobb vétója mégis talán az, hogy a gyermek jelenléte megszűnteti a szülők közti intimitást. Ugyan összebújni nem kizárólag az ágyban lehet, mégis ellentéteket szülhet az ágyon való osztozkodás.
Egy dologban konszenzus mutatkozik a vitázó felek között: minden gyermek más. Ami működik az egyiknél, az kudarcba fullad a másiknál. Így érdemes végiggondolni a pro-és kontra érveket és, ahogy az minden ilyesmivel lenni szokott: azt megszívlelni belőle, ami számunkra és családunk számára elfogadható.
Borítókép forrása: Shutterstock