Napjaink médiazajában akarva-akaratlanul is belefutunk kevésbé releváns, új információt aligha tartalmazó cikkekbe – amiket aztán a címük miatt mégis elolvasunk. Miért van ez így?
Online és nyomtatott médiumok százezrei versenyeznek az olvasók figyelméért a nap minden órájában, így ha egy cím nem elég figyelemfelkeltő, lehet mögötte bármilyen érdekfeszítő, olvasmányos és ismeretterjesztő tartalom, nem fognak rákattintani. Sokkal jobb marketingje van a kattintásvadász, másnéven „clickbait” címeknek, melyekre manapság a bulvár műfajában találunk a legtöbb példát.
Sokszor tisztában vagyunk azzal, hogy az „Ezt nem gondoltad volna a királynőről…” elnevezésű írás valószínűleg nem valamilyen sötét titkot fog felfedni II. Erzsébetről, hanem mondjuk a kedvenc reggelijéről tudhatunk meg dolgokat. Ennek ellenére mégis kattintunk – de miért?
A biológiai háttér
A clickbait (is) az évmilliók alatt kialakult áramköreinket használja, és a magyarázat a hormonjainkban, különösen a dopaminban keresendő. Ami pedig amellett, hogy boldogsághormon, a jutalmazórendszerben is szerepet játszik, és egyéb funkciói mellett ösztönzőleg hat a testre, leginkább az „akarás” és kevésbé a „vágyakozás” szintjén. A kattintásvadász címek pedig azért működnek, mert az általuk ígért információk megszerezhetősége egyfajta hormonális választ vált ki – dopamin termelődik, ami egy olyan „viszketést” okoz, amit kénytelenek vagyunk megvakarni, vagyis elolvasni azt a cikket. Azonban sok esetben nem a kattintás és a címnek való bedőlés okoz majd megkönnyebülést, hanem az, ha hősiesen továbbgörgetünk.
Az ismeretlen vonzása
A clickbait sokszor úgy működik, mint amikor a legjobb barátnőnk ír egy üzenetet, miszerint „Azonnal hívj fel, nem fogod elhinni, mi történt!”. Míg azonban az ő sztorija, pletykája releváns és izgalmas lesz a számunkra, addig egy hasonlóan felépített cím mögött nem biztos, hogy értékes tartalom rejlik. Sajnos a clickbait a legtöbb esetben azzal jár, hogy csupán a címe kecsegtet valamilyen fontos, sokkoló, kihagyhatatlan információval, maga a cikk nem ad olvasójának semmilyen többlettartalmat.
Mi mégis tudni akarjuk, mi van a „függöny mögött”, hol vannak ma a Szívek szállodája szereplői, miért nem filmezett évekig Rick Moranis, mi Gigi Hadid legnagyobb titka és hogyan lehetsz te is influenszer negyvenöt lépésben. Igen, a számok is fontosak, ugyanis a listák azért vonzzák az embert, mert rendezettséget, könnyebb követhetőséget sugallnak.
Engedni a kísértésnek vagy megálljt parancsolni?
Szögezzük le, nem a figyelemfelkeltő címmel van a baj, hanem azzal, ha mögötte korántsem informatív írás található. Ezért sokszor felbosszantjuk magunkat azon, ha bedőltünk egy-egy ilyen cikknek, ám nem érdemes mérgelődni ezen. Hiszen
- nem vagyunk vele egyedül, sokan fennakadnak a kattintásvadász cikkek „horgán”
- még ha el is pazaroltunk pár percet a napunkból rájuk, nem történt katasztrófa
- mindig van miből tanulnunk – ha sok ilyen címmel találkozunk, idővel immunissá válhatunk rájuk, és a „Soha nem gondoltad volna”, „Ilyet még nem láttál” és a túlzó jelzőket, felkiáltójeleket halmozó headline-ok már fel sem fognak tűnni.