Tudvalévő, hogy rendkívül sok, több, mint 150 ezer magyar él az Egyesült Királyságban. A kinti magyarok igyekeznek gyermekeiknek is átadni a magyar kultúrát és nyelvet, amiben különböző, angliai magyar iskolák vannak segítségükre. A Birminghami Magyar Tanoda vezetője, Martin-Jánvári Éva mesélt nekünk arról, hogy hogyan zajlik az élet az ő tanodájukban.
Coloré: Mikor hoztátok létre a tanodát?
Martin-Jánvári Éva: A helyi magyar anyukák úgy érezték, hogy igény lenne arra, hogy a gyerekek magyar közösségbe járjanak. Először 2016 áprilisában tartottunk egy családi napot, majd 2017 szeptemberétől indult maga a tanítás. Először csak közösségi csoportként léteztünk, de az első tanévtől kezdve egy bejegyzett, nonprofit cégként működünk, és önkéntesek segítségével végezzük a munkát.
Hogyan működik a tanodátok?
Szombaton délelőttönként vannak az órák, évente 13-14 alkalommal, ügyelve arra, hogy ha itt iskolai szünet van, nálunk se legyen tanítás. A tanórákon kívül egyéb rendezvényeink is vannak: megünnepeljük a húsvétot, jön hozzánk a Mikulás, így évente mindennel együtt nagyjából húsz szombaton találkozunk egymással.
Mi alapján állítjátok össze a tantervet?
Mivel egy tanítási nap szünetekkel együtt háromórás, nem tudjuk átvenni azt a tananyagot, amit Magyarországon adnak le a gyerekeknek, és nem is ez a cél. Azt szeretnénk elérni, hogy a gyerekek magabiztosan beszéljenek magyarul, és hogy a saját közösségükben is lássák, hogy nem ők az egyetlenek, akiknek a családja nem angol.
Hány osztályotok van?
Több csoportunk van. A babacsoportban a gyerek-szülő kapcsolatot igyekszünk erősíteni, és segítünk a szülőknek felidézni a gyerekkorukban hallott dalokat és mondókákat, illetve újakat mutatni nekik, amiket otthon tudnak énekelni a babáknak. A kis- és nagyóvodás csoportokban, illetve az iskolásoknál az évkörön haladunk, és az év jeles napjaihoz kötjük a tanórák témáit. Tanulunk a farsangról, a húsvétról, március 15-ről, Márton-napról, a nagyobbak esetében pedig már komoly hangsúlyt fektetünk az írás és az olvasás gyakorlására is.
Hogy látjátok, inkább a felnőtteknek van igénye a magyar tanodára, vagy a gyerekek is szeretnek járni?
Szerintem a gyerekek is várják ezeket a szombatokat, mert jól érzik magukat, és sok barátság alakult ki az évek alatt nemcsak köztük, hanem a szülők között is. Nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy közösséget is építsünk, így külön helyiséget biztosítunk a szülőknek, hogy amíg a gyerekek órán vannak, egy kávé mellett ők is tudjanak beszélgetni, megosztani egymással a tapasztalataikat, vagy éppen ha úgy adódik, segíteni egymáson. Sokan már a kezdetektől járnak hozzánk, ami komoly közösségformáló erő. Rendszeresen van órák utáni foglalkozás, az úgynevezett Okoskodó, amikor kifejezetten fejlesztő társasjátékokkal játszanak a gyerekek.
Szempont az, hogy ez is a magyar nyelvet és a kultúrát tanítsa?
Nem, csakis az számít, hogy magyarul játszanak egymással. A gyerekek az idejük nagy részét angol környezetben töltik, így nem egyedi, hogy a testvérek egymás közt is angolul kommunikálnak. Ennek többek között az az oka, hogy nincs meg a játékhoz való szókészletük. Ha magyar közösségben játszanak, legyen az társas vagy fogócska, elsajátíthatják azokat a szavakat, amik ezekhez a játékokhoz szükségesek.
A tanórán kívüli szünetekben is odafigyelünk rá, hogy magyarul szólaljanak meg a gyerekek, mert sokszor észrevétlenül váltanak át az angolra, hiszen számukra – tudjanak bármilyen jól is magyarul – ez az első nyelv.
A szülőknek is van beleszólása az órák menetébe?
Mivel nekünk nincs központilag szabályozott tantervünk, minden javaslatra nyitottak vagyunk. Ez egy járatlan ösvény, így mi magunk alakítjuk ki a tantervet; sokszor más tanodákkal is segítünk egymásnak a kidolgozásában. Ez egy folyamatos kihívás, hiszen változatosságra kell törekednünk, nem adhatjuk le minden évben ugyanazt az anyagot. Mindig megfontoljuk a szülők visszajelzését, így például ha a Petőfi év miatt arra lenne igény, hogy többet foglalkozzunk a költő verseivel, örömmel megtesszük, de arra nincs módunk, hogy az egész irodalomóra anyagát leadjuk, amit a Magyarországon élő gyerekeknek tanítanak.
Hogy látod, számít a gyerekeknek a magyarságuk, vagy ez egy szerep, amit rájuk erőltetnek?
Az, hogy a magyarságuk milyen, attól függ, hogy milyen családból jöttek. Ha az egyik szülő brit, vagy éppen valamely más nemzet szülötte, a gyereknek más lesz a nemzeti identitása. A tanodába járók mindannyian tudják, hogy van közük Magyarországhoz, de hogy mennyire tartják magukat magyarnak, britnek vagy akár más nemzetiségűnek az teljesen egyénfüggő.
Toboroznotok kell a diákokat vagy mindig van elég jelentkező?
A gyerekek számra évről-évre nő, ami mindenképpen jó visszajelzés. Mindent megteszünk azért, hogy a kicsik és a szülők is jól érezzék magukat, így sokan ajánlás útján jönnek hozzánk. Sok diákunknak született kistestvére, így már rutinosan a baba-csoportban kezdtek, majd folytatták az óvodai, majd iskolai életüket a tanodán belül.
Mennyire építkeztek tudatosan, ami a tanoda életét illeti?
Vannak terveink, de mivel ez nem egy kötelező iskola, nem tudjuk, hogy minden évben lesz-e elég gyerek, ezért képtelenség minden elemét kiszámolni a tanításnak és így a tanoda jövőjének sem. Amennyire lehet, próbálunk tervezni, de vannak dolgok, amik kiszámíthatatlanok. Ilyen volt például a koronavírus alatti időszak, amikor nekünk is online oktatás formájában kellett megoldani az órákat.
Az oktatáson túl is szerveztek programokat, felnőtteknek is. Meddig tudja ez kinőni magát?
Úgy gondolom, hogy a brexit miatt csökkenni fog a kiköltöző magyarok és így a diákjaink száma is. Nálunk is van egy maximális keret, akiknek helyet tudunk adni, és igyekszünk minél változatosabb programokat szervezni úgy, hogy akit csak lehet megszólíthassunk, olyanokat is, akik nem járnak tanodába. Nem mindenkinek van gyereke, így őket elsősorban a felnőtt programok vonzzák. Értük szervezünk humoresteket, színházi előadást vagy éppen magyar vásárt, mert ha ezek nem lennének, a gyermektelen magyarok nem találnának számukra ideális magyar közösséget.
Mi alapján választjátok ki, hogy kit hívtok fellépni?
A saját érdeklődési körünk a kiindulópont, ezenfelül pedig próbálunk nyitott füllel és szemmel járni. Felmértük, hogy milyen fellépőket látna szívesen a közönség, és figyeljük a Magyarországon népszerű előadásokat, és ha van arra mód, hogy utazzon a darab, megszervezzük.
Említetted, hogy önkéntesként végzitek a tanoda körüli munkát. Mi az, ami hajt bennetek? Miért éri meg nektek minden második szombatot erre áldozni?
Nem győzök eléggé hálás lenni az önkénteseknek, akik közül sokan már hat éve rendszeresen jönnek és mindenben segítenek az oktatástól kezdve a takarításon át a büféig. Sok esetben nemcsak az idejükkel járulnak hozzá a tanoda működéséhez, hanem szállítással, tárolással és tárgyi adományokkal is. Szerintem az motivál minket, hogy
ha ezt nem csinálnánk, nem lenne magyar közösség. A gyerekeink nem tudnának magyarul írni és olvasni vagy gyakorolni a néptáncot, nem jönne a Mikulás, nem látnák, ahogy Gryllus Vilmos énekli a Maszkabált, és nem lenne lehetőség a húsvéti locsolkodásra sem.
Úgy gondolom, hogy ez az, ami mindannyiunkat hajt előre, hogy átadjuk a gyerekeinknek azt, amit mi kaptunk gyerekként Magyarországon.
