Az aranyérbetegség mellett nehéz ellátni a napi feladatainkat, de ha képesek vagyunk változtatni az életmódunkon, nem lehetetlen küldetés.
Aranyélet, aranyifjú, Aranyhaj, Aranybulla, aranyér. Melyik a kakukktojás? A legutolsó hallatán a többségnek görcsbe rándul a gyomra, hiszen az aranyér sosem jön jókor, és nem is látjuk szívesen.
Egy emlékezetes nyár
Nálam például az első gyerekkel kezdődött az egész. Az édes babavárás közben megérkezett, amire egyáltalán nem vártam. Számíthattam volna rá pedig, de az agyam kis zugába rejtettem annak a lehetőségét, hogy kijöhet az aranyerem. A szüléskor veszett oda minden reményem, bár az azt követő hetekben annyira szét voltam esve, hogy nem osztott vagy szorzott az aranyér jelenléte.
Idővel vissza kellett rázódnom a normál kerékvágásba, így folytatódott a titkársági munka, a gyerekért rohanás, az egészségtelen és rendszertelen táplálkozás. Ez ment évekig, én pedig abban a boldog tudatban éltem, hogy a gyermekágyi időszakkal együtt az aranyeret is magam mögött hagytam. Mekkorát tévedtem! Négyéves volt a lányom, amikor nyaralni mentünk. Úgy éreztük, már megcélozhatjuk Horvátországot, mert reméltük, hogy kibír egy ilyen hosszú utat. Ő ki is bírta – ellentétben velem. Előző este tűnt fel, hogy valami nem stimmel, másnapra pedig már csillagokat láttam, amikor csak leültem. Utólag könnyű okosnak lenni. Már hetekkel előtte éreztem, hogy viszket, de nem foglalkoztam vele. Fontosabb volt számomra, hogy úgy hagyjam ott a munkahelyemet, hogy nélkülem ne álljon meg az élet, és ezzel egy időben a gyermekemet is felkészítsem az útra.
Nem jó program egy kis horvát falu patikájában elmutogatni, hogy adjanak valami szert az aranyeremre, különben helyben elsírom magam. Még mindig nem tudnék a helyi gyógyszerésszel együtt nevetni, aki 10 perc pantomim után értette csak meg, hogy miért mutogatok a fenekemre.
Azzal vált életem legemlékezetesebb nyaralásává az az egy hét, amely alatt alig bírtam kivárni, hogy a kúp és a kenőcs kifejtse a tünetenyhítő hatását.
Azóta kétszer újult ki a betegség. Az utolsó alkalommal döntöttem végül úgy, hogy a saját kezembe veszem az irányítást.
Aranyérrel az élet: nem éppen leányálom, de nem is a világ vége
Mivel szülés előtt nem jött ki egyszer sem az aranyerem, vélhetően nincs genetikai hajlamom. Ám ahogy a várandósság alatt meglazultak odalent a dolgok, egyre könnyebben tértek vissza a tünetek. Beléptem egy aranyeres csoportba, és igyekeztem követni a csoporttagok javaslatait. Rostban gazdag ételeket kezdtem fogyasztani, próbáltam gyakrabban sportolni és több folyadékot bevinni a szervezetembe.
Állati nehéz az összes tanácsot betartani, sőt! Főleg, ha korábban illusztrációként használhattak volna az értelmező kéziszótárban az egészségtelen életmód témakör mellett. Az élet kényszerített rá, hogy változtassak, mert a kint rekedt aranyér valami irgalmatlan módon tud fájni.
Egy idő után eljutottam odáig, hogy inkább betartottam mindent, csak el ne kelljen viselnem a betegséggel járó rettenetes fájdalmat. Nem mindig sikerült betartanom az előírásokat. Mindig kellett egy kis édesség, ami felpörget, hogy a munkahelyemen és otthon is könnyebben megfeleljek. Most is megesik néha, hogy bűnbe esem. Ha ez gyakran megtörténik, a szervezetem rögtön jelzi, hogy túlzásba vittem, mert azonnal jelentkezik az égő, viszkető érzés. Viszont most már nem várok arra, hogy a helyzet súlyosbodjon, és azonnal lépek.
Visszaveszek az édességből, ráfekszem a rostfogyasztásra, és veszek a patikában aranyérkenőcsöt és -kúpot. Így csírájában képes vagyok elfojtani a kezdődő aranyeres tüneteket, amikor még nem okoznak nagyobb fájdalmat.
Nem mondom, hogy egyszerű együtt élni ezzel. Sokkal könnyebb lenne csokis kekszekkel átvészelni a munkanapot, és vígan falatozni a lányommal a legjobb süteményekből. Idővel rájöttem, hogy sokkal kevesebbel is át lehet vészelni a szürke hétköznapokat, sőt: mióta odafigyelek arra, hogy mit eszem, és többet mozgok, nemcsak megkímélem magam a rettenetes fájdalomtól, hanem az emésztésemhez is órát lehetne állítani. És még a tükörben is tetszetős a látvány!
És mindezt minek köszönhetem? A rettegett aranyérbetegségnek.
A borítókép forrása: Pexels
(Hirdetés)