A balatoni Gasztrotérkép egyértelműen jelzi a nyár megérkezését. Évek óta, mikor elkészül a kiadvány, indul a szezon Európa egyik legkedveltebb tavánál. A legizgalmasabb helyek pedig mind bekerülnek a Gasztrotérképbe, amelynek megálmodója, Szauer Judit.
Minden eddiginél több, összesen 78 vendéglátóhely részvételével, 50 ezer példányban jelent meg az idei kiadvány június elején. A megújult dizájnnal frissülő Balatoni Gasztrotérkép® Applikáció idén is ingyenesen érhető el, így egy kattintással megtudhatjuk, hol vannak a hozzánk legközelebbi gasztrocélpontok. A szűrések között idén már megjelentek a gluténmentes, laktózmentes és húsmentes választási lehetőségek, valamint rákereshetünk az éttermekhez közeli elektromos töltőállomásokra is.
A zseniális kiadvány kitalálójával, Szauer Judittal beszélgettünk a Balatonról, és persze a Gasztrotérkép elkészüléséről.
Miért pont Balaton, mi szerettette meg veled ennyire?
Már gyerekkoromban is a Balatonon nyaraltunk, az igazi nagy szerelem azonban felnőttként alakult ki: egyszerűen imádom a víz látványát, az ezerféle kéket, zöldet, szürkét amiben pompázik, mindig megnyugtat és feltölt.
Mi volt a legelső emlékezetes balatoni gasztro élményed?
Pici voltam még, amikor az újságíró üdülőbe jártunk nyaralni Balatonszéplakra. Imádtam a nagy csapatolásokat, a tábortűzes sütögetéseket és a jó kis retro „A” és „B” menüt, akkoriban ezek közül lehetett választani.
Szerinted sikerülhet-e az emberek fejéből kitörölni úgy igazán a Balaton = zsíros lángos és drága hamburger képet?
Szerintem nem kitörölni kell, hanem elmagyarázni és megmutatni, hogy másként is lehet készíteni és fogyasztani is ezeket az ételeket. A jó alapanyag nagyon fontos, ez persze mindig drágább lesz az átlagos minőségnél, és az sem mindegy, hogy az ember egy jó kis kirándulás vagy bringatúra után eszik meg egy lángost, vagy egész nap a strandon fekve hármat…
Tud lendíteni a koronavírus járvány idén szerinted a balatoni éttermek forgalmán?
Nagyon erős lesz az idei nyári szezon, idén is sokan választják a belföldi pihenést. Túlterhelt a régió, ami sok szempontból okoz nehézséget a vendégátóknak és a vendégeknek is. Az én kedvenc időszakom a Balatonon a tavasz és az ősz, a nyugit és a kellemes időt preferálom, a tömeget igyekszem elkerülni, annak ellenére, hogy egész évben azon dolgozom, hogy minél többen megismerjék a klassz balatoni vendéglátóhelyeket.
Mi indított el téged a gasztronómia útján?
Imádok enni, inni, felfedezni, élvezni az életet. A családomnak nagyon sokat köszönhetek ezen a téren is, azt hiszem otthonról hozom ezt a pozitív életszemléletet.
A Gasztrotérképet összehozni nem kis feladat, mi volt benne a legnehezebb, és mi a legélvezetesebb?
Hat éve dolgozom a Balatoni Gasztrotérképen, szinte nincs olyan nap, hogy nem foglalkozom vele, és a mai napig imádom. A legnagyobb kihívás a humán faktor, nincs olyan hely a térképen, ahol nem jártam volna; mindenhol van személyes kapcsolat, ez a dolog legszebb és egyben a legtöbb kihívást jelentő része is. Az ehhez kapcsolódó tartalomgyártás egy soha véget nem érő feladat, de nem baj, mert szeretem a kihívásokat. A mai napi ugyanolyan lelkesedéssel, nyitottsággal, kíváncsisággal fordulok a munkám felé, mint 2015-ben, az induláskor.
Mitől lesz számodra igazán jó és szerethető egy étterem?
Azokat a helyeket szeretem, ahová ha belépek, ha leülök, jó érzésem támad. Sok szempont van, amiből összeáll ez a jó érzés: a hangulat, az ott dolgozók személyisége, az ételek íze, minősége, a környezet, az enteriőr, a dekoráció. Azt hiszem, talán úgy tudnám megfogalmazni a legjobban, hogy az őszinte vendéglátást és vendéglátókat szeretem, és attól lesz igazán jó egy étterem, ha lélek van benne, mögötte.
Ha egy étel emlékeztet téged igazán a Balatonra, melyik az?
Mondhatni, hogy félig a Balatonon élek, rengeteg étteremmel dolgozom együtt, nagyon szerencsés vagyok, hogy elsők között kóstolhatom meg a finomabbnál finomabb ételeket. Ha ezt most félreteszem egy pillanatra, akkor egy tál finom töltött paprikát és egy jéghideg hosszúlépést választanék (szigorúan balatoni olaszrizlingből), és a balatoni teraszunkon üldögélnék.
Borítókép forrása: Pure&Pastel Photography