Szacsvay László kedves mosolyát és jellegzetes hangját mindenki ismeri. Fiatalokat meghazudtoló aktivitással dolgozik, legyen szó filmről, sorozatról, színházról vagy szinkronról. Számtalan szerep és történet fért bele a 75 évbe, jók és rosszak egyaránt. Ezeket nem ismerhetjük, nézőként mégis mindig van valami szívmelengető abban, amikor a maga egyszerű zsenialitásával felbukkan a színpadon.
Szacsvay László 1947. október 27-án született Budapesten. Édesapja Szacsvay Fehér Tibor után eredetileg ő is részesült a Fehér vezetéknévben, ám idővel elhagyta. Édesapja tanár és író volt, és ő vette fel a Szacsvay nevet, mégpedig édesanyja után. Családjukat egészen az 1500-as évekig vissza lehet vezetni, és több ismert Szacsvay is volt a történetükben. Egyikük Szacsvay Imre, aki a Nemzeti Színház elismert művésze és örökös tagja volt, míg egy ugyanilyen nevű családtag Kossuth Lajos titkáraként dolgozott.
Sokáig senki nem vitte tovább a színészmesterséget, ugyanis Szacsvay Lászlónak nemcsak édesapja, hanem édesanyja is tanárként dolgozott, így a kis Lacikának kötelező program volt a versmondás, ha ünnepséget tartottak az iskolában. Rettentően félt a szerepléstől, olykor képes volt inkább meghánytatni magát, mint hogy színpadra kelljen állnia. Mindennek ellenére, amikor bátorságot gyűjtött és szavalt, jól szerepelt, és az iskolai színjátszókör-beli teljesítményét is dicsérték. Sosem volt jó tanuló, de a színjátszókörben jól érezte magát, mert egy számára fontos, biztonságos közösség tagja volt.
Az érettségi után nem vették fel a Színművészeti Főiskolára, így a Nemzeti Színházban lett stúdiós. Végül 1971-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát. Osztályfőnöke Ádám Ottó volt, akitől már az első órán megtanulta a legfontosabbat: az odafigyelést másokra és a környezetre egyaránt. Már a főiskola elvégzése előtt forgatott, mégpedig az Őrjárat az égen című filmben. Pályája kezdetén a Nemzeti Színházhoz került, ahol közel tíz éven át kapta a jobbnál jobb szerepeket, és lett a színház egyik vezető színésze. Idővel a szerepek megcsappantak, de nem bánta:
,,Nekem sosem volt hitvallásom, hogy csak nyolcvanoldalas szerepeket lehet eljátszani, mert sokszor egy jó mondat vagy egy nézés is ér annyit.”
Szacsvay László sosem kért szerepet, és nem is adott vissza egyet sem, legyen szó bármilyen jelentéktelennek tűnő figuráról. Több kollégája példaértékűnek tartja ez a hozzáállást, és erőt merítenek viselkedéséből, mondván: ha Szacsi nem picsog, akkor én sem!
Szacsvay László a színházon túl
A színész 1982-ben csatlakozott a Katona József Színház alapítóihoz, melynek azóta is tagja. Számtalan darabban játszott: Shakespeare, Csehov, Gogol és Vörösmarty műveiből készült darabokban is színpadra lépett. Eközben a filmezéssel sem hagyott fel: 1969-től szinte évente forgatott, így tizenöt év alatt több, mint harminc filmben és filmsorozatban tűnt fel, például az Árvácskában, a Te rongyos életben és a Lindában is.
Hangját is rendszeresen hallatta: számtalan filmben, sorozatban és rajzfilmben szinkronizált. Ő volt a Brian élete címszereplőjének magyar hangja, és a Poirot-sorozat Arthur Hastings kapitánya is. Egyik legismertebb szinkronszerepe egy rajzfilmfigurához kötődik, amin immáron több generáció nőtt fel: ő szólaltatta meg Nyuszit a Micimackó-rajzfilmekben és sorozatokban. Emellett több hangoskönyv felolvasója, és hangjátékokban is gyakori vendég. Az éneklés sem áll tőle távol, amit a kuplékból és sanzonokból álló Budapesti Orfeum című előadás is bizonyít, melyet régi barátjával, Benedek Miklóssal és Császár Angelával készített.
A színész sok nehéz időszakot a humorával vészelt át, hiszen feleslegesnek tartja a bosszankodást. Akkor sem hagyta el magát, amikor súlyos betegen kellett színpadra lépnie, ahogy akkor sem, amikor rettentő nagy lelki válságok kínozták:
A színházban töltött idő ajándék: legalább azzal tölti az ember, amit szeret.
Szacsvay László ugyan színész, sosem vágyta a feltűnést, sőt, a színházban is képes egyik pillanatról a másikra köddé válni. Nem véletlen, hogy kollégái előszeretettel hívják Houdininak. A színészvilágban szinte nincs ember, aki ne szeretné. Több, mint negyven éve jó barátja, Benedek Miklós így fogalmazott róla egy Szép Ernőre épülő, önálló est kapcsán:
Azért gondoltam Szép Ernőre, mert az ő lelke, az ő szíve, az ő gondolatai nagyon sokban hasonlítanak Szacsi mentalitásához. A ,,köszönöm szépen, a világon vagyok, de mégse vagyok a világon” típusú magatartás abszolút ráillik.
Szacsvay László számtalan díja és kitüntetése ellenére visszafogott életet él. Hiába választották be a Nemzet Színészei közé, lett örökös tag a Halhatatlanok Társulatában, és kapta meg legutóbb a Páger Antal-színészdíjat, szerény és visszahúzódó ember maradt, akinek egyik legfőbb öröme a színház mellett a tenisz és Fülöp, a vizsla.
Minden más csak játék.
Nyitókép forrása: Youtube