Lajos Mari neve fogalom: könyveiből főztek nagymamák, anyukák, s a régi köteteket a mai fiatalok is használják, hiszen könnyen érthető és megbízható receptek köszönnek vissza, amikben egytől egyig isteni finomságok lapulnak. E kötetek nem jöhettek volna létre az ismert fotós, Hemző Károly és felesége, a ma ünneplő Lajos Mari nélkül.
Mióta az eszemet tudom, Lajos Mari neve mindig előttem van. Láttam, hogy a színes, vékony kötetek egyre sorakoznak anyukám könyvespolcán. Az első az 1983-ban megjelent 99 Húsétel 33 színes ételfotóval volt, amit az anyósától, a nagymamámtól kapott. ,,Majd a Mari elmondja!” – akár így is átadhatta volna, mert Lajos Mari receptjei ugyanúgy szólnak a kezdő, ahogy a tapasztalt háziasszonyoknak.
Ahogy sokaknál, nálunk is ezzel a kötettel kezdődött minden: a szakácskönyvek egy új korszaka. Ezt megelőzően ugyanis a receptek sok esetben meglehetősen kurták voltak, fénykép pedig nem társult hozzájuk. Lajos Mari és Hemző Károly azonban nagyot alkottak: minden harmadik recepthez kaptunk egy képet arról, hogy hogyan néz ki az elkészült étel. Nem ez volt az egyetlen újításuk: 1986-ban a könyvesboltok polcaira került a 99 Saláta 33 színes ételfotóval, ami az egyik legsikeresebb receptgyűjteményük lett. Ez többek közt annak is köszönhető, hogy a ’80-as években kezdtek el hódítani a különböző diéták, s ez a kötet kiváló segítség volt az egészséges táplálkozás elkezdéséhez.
Lajos Mari, a Végzet háziasszonya
Barátai előszeretettel szólítják így a szakácskönyvek szerzőjét, s e becenév a ’80-as évek elején ragadt rajta, amikor is házi készítésű pizzát szolgált fel. Ez akkoriban igencsak kuriózumnak számított, hiszen korántsem voltak úgy elterjedve a pizzériák, mint manapság.
Nem ez volt azonban az első alkalom, hogy Mari lenyűgözte közönségét: kilencévesen készítette élete első rántott húsát, amit családjának tálalt fel. Mivel otthon mindig nagy sütés-főzés volt, könnyen elleste a fortélyokat, ám akkor még korántsem lehetett tudni, hogy mi lesz belőle. Tanárként végzett, majd a külkereskedelemben is dolgozott, ezután pedig dramaturgként helyezkedett el a Pannónia Filmstúdióban. Közel 80 film szövegét fordította magyarra, köztük Piedone-filmeket is.
Abban azonban, hogy a gasztronómiában is megismerjük Lajos Mari nevét, egy konzervgyárnak is része van, amely felkérte Hemző Károlyt, hogy fotózzon le pár ételkonzervet. Igen ám, de sehogy nem néztek ki jól. Ekkor jött az ötlet, hogy Mari megfőzi a konzervek tartalmát és szépen tálalja. E közös munka olyan sikeres volt, hogy innentől csak egy lépés volt a szakácskönyvek ötlete.
A révész
Lajos Mari olyan, akár a révész, hiszen élete során mindig hozott és vitt: tanárként a gyerekekhez vitte a tudományt, a külkereskedelemben külföldi és magyar cégek között közvetített, szinkrondramaturgként pedig az olasz filmeket hozta közelebb a magyar közönséghez. A szakácskönyvek által a recepteket vitte el generációkhoz, s erre az én családom az élő példa: köteteiből éppúgy van a nagymamámnak, ahogy anyukámnak és nekem is, és a családunk történetéhez hozzátartoznak a Lajos Mari-féle receptek.
A mantovai hústekercs, ami nélkül nincs karácsony, a rokfortos-diós csirke, amit annyira szeretett az egész család, hogy egy időben anyukám hónapokig főzte hétvégente. A kubai saláta, ami az ananász miatt idegen vidékre repített, a sopszka, ami magában, húsokhoz vagy pirítóssal is isteni, vagy az igazi, olasz carbonara mind olyan ételek, amikhez nem csak ízélményeim kapcsolódnak. Mindegyikhez kötődik egy-egy kedves emlékem: már nem lévő embereket, helyszíneket, illatokat, érzéseket felidézve bennem.
Lajos Mari és Hemző Károly ezt nyújtották köteteikkel: nemcsak csodásan elkészített ételeket és recepteket, hanem emlékeket generációk számára.
Nyitókép forrása: Lajos Mari
