Jim Carrey hatvanharmadik születésnapját ünnepli, ám korántsem volt olyan könnyű eljutnia idáig, mint gondolnánk.
Kedves Jim!
De furcsa belegondolni, hogy ismerhetnénk Eugene-ként is, ám mégis a James-t, Jim-et választottad. Illik is hozzád. Jim. A vicces srác, akihez mindig lehet fordulni, ha egy poénra van szükség. Ez már az iskolában is így volt, amikor a tanáraid minden egyes nap végén hagyták neked, hogy egyfajta stand-up comeyt csinálj a társaidnak. Már akkor szerettek. Hittél is magadban, mert már tízévesen elküldted az önéletrajzodat a Carol Burnett Show-ba. Tudtad, érezted, hogy sokra vagy hivatott.
Az élet azonban hamar gátat vetett az álmodozásnak. Amikor édesapád elvesztette a munkáját, minden összedőlt. A családi furgon és a rokonok udvarán felállított sátor jelentette az otthont. Változtatni akartál, ezért iskola után dolgozni jártál, ám ez a tanulás rovására ment, de nem buktál meg, álltad a sarat.
Ekkor töltöttél ki magadnak egy tízmillió dollárról szóló csekket, és arról álmodoztál, hogy ez egyszer valóság lesz. Gondoltad volna, hogy ez valóban így lesz? Hogyne gondoltad volna, sőt, talán már akkor tudtad, hogy hogyan működik a világ. Egy 2014-es beszédedben így fogalmaztál:
Én azt mondom, hogy én vagyok a bizonyíték arra, hogy lehet kérni az univerzumtól. Merj! És ha nem történik meg azonnal, amit kérsz, az csak azért van, mert az univerzum nagyon elfoglalt a megbízásom teljesítésével.
Az univerzum tehát teljesítette a kérést, ám a tízmilliós csekkekre még sokat kellett várni. Tizenhat éves korodtól abbahagytad az iskolát, hogy segíts a család eltartásában. Takarítottál, majd egy évre rá Los Angelesbe mentél, ahol fellépési lehetőséget kaptál. Tán ehhez is köze volt az univerzumnak? Bizonyosan.
Filmes meghallgatásokra is jelentkeztél, majd 1981-ben megkaptad első szerepedet a Rubberface (Introducing Janet) című rövidfilmben. Ezeket további kisebb szerepek követtek például a Csak egy harapás vagy az Előre a múltba című filmekkel. Megélni meg lehetett belőle, de nem hoztak áttörést. 1994-ben azonban az Ace Venturával minden megváltozott: elnyerted az 1994-es év legrosszabb új sztárja címét. Ez azért fájhatott! Mindennek ellenére ezután beindult az élet! Dumb és Dumber, A Maszk, Mindörökké Batman, a lista már-már végtelenül hosszú.
A kábelbarát című film után újra előkerült az a bizonyos tízmillió dolláros csekk, hiszen ez a film hozta meg az első tízmilliót. Édesapád még megélhette a sikert, ám néhány évre rá elhunyt, s te mit tettél? Egy tízmillió dollárról szóló csekket tettél édesapád temetési ruhájának zsebébe. Súlyos és megható üzenet volt ez: ,,apa, megcsináltam!”
Merthogy megcsináltad, Jim! Takarítóból a világ egyik legnagyobb sztárja lettél. Egy dolgot bánsz talán, azt, hogy a világ nem látja, hogy mire vagy képes. Az őrült gumiarcúként gondolnak rád, holott sokkal több van benned! Drámai oldaladat is több filmben megmutattad, de mintha az emberek nem hinnék, amit látnak.
Ez tényleg ő? De miért nem nevettet?
Mert az élet nem csak nevetésről szól, és ezt pontosan tudod. Hiába a mosoly, a maszk mögött a szemeid szomorúságról árulkodnak.
2022-ben, hatvanévesen vonultál vissza. Azt mondtad, elég volt, s mint már nem egyszer, az univerzumra bíztad magad:
Ha az angyalok valamilyen arany tintával írt forgatókönyvet hoznak, ami azt mutatja nekem, hogy ez nagyon fontos lesz az emberek számára, akkor lehet, hogy folytatom az utamat, de most szünetet tartok.
Kívánom, hogy az angyalok vigyék el a forgatókönyvet, amire vágysz, és önző módon nemcsak miattad, hanem miattunk is.