Alig egy héttel 96. születésnapja előtt elhunyt Máthé Erzsi, a Nemzet Színésze. 1948-tól már a Vígszínházban játszott, így több, mint hatvan éven keresztül végigkísérte a magyar színháztörténelmet.
Máthé Erzsi 1927. május 16-án született Budafokon Mertz Erzsi néven. A Nemzet Színészeinek alapítótagjai között volt, de kapott Kossuth- és Jászai Mari-díjat is, emellett érdemes és kiváló művész volt, továbbá a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.
Nem vették fel a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, így 1945-től az Országos Színészegyesület színiiskolájába járt, ahol többek közt Várkonyi Zoltán és Gobbi Hilda is a meseterei voltak.
1948-tól a Vígszínház tagja volt, majd játszott a Pécsi Nemzeti Színházban, a budapesti Nemzeti Színházban. 1983-ban a Katona József Színház egyik alapítótagja lett, és utolsó színpadra lépéséig, 2012-ig ott játszott.
Máthé Erzsi a színpadon és azon túl
Színpadi szerepeinek száma már-már felsorolhatatlan. Játszott többek között a Liliomfiban, a Fáklyalángban, az Ember tragédiájában, a Csongor és Tündében és számos Shakespeare-darabban is.
A filmvásznon az 1955-ös Gázolásban debütált, amit közel harminc film követett, úgy, mint a Hamis Izabella, a Szinbád, a Szeleburdi család vagy a 2009-es Príma Primavéra. A tévéfilmekben is gyakori vendég volt, játszott a Fekte városban, a Zokogó majomban és az Amerikai komédiában, valamint gyakori vendég volt különböző bohózatokban is. Egyik legemlékezetesebb karaktere Juliska, az öregasszony, ami rendszerszeresen visszatérő szerepe volt.
A rádióban is gyakran hallhattuk, és szinkronban is, ugyanis már 1955-ben kipróbálhatta magát a Magyar Szinkronfilmgyártó Vállalatnál. Az egyik legemlékezetesebb szinkronja a Csupasz pisztoly című filmben volt, amiben a polgármesterasszonyt szólaltatta meg kimért, és szigorú játékával.
A színészet mellett karitatív tevékenységekben is részt vett. Létrehozta a Máthé Erzsi Alapítvány a Koraszülöttekért szervezetet, melynek során abban nyújtott segítséget, hogy a koraszülöttek a kórházban és otthon is a megfelelő ellátást kaphassák. 2006-ban egy másik alapítványt is létrehozott, ami a pécsi, a kaposvári, a határon túli, valamint a frissen végzett színészhallgatók életét segíti.
Munkásságát számos díjjal elismerték: már 1954-ben megkapta a Farkas-Ratkó-díjat, amit két évre rá Jászai Mari-díj követett. Legutóbb 2013-ban ismerték el munkásságát a Kállai Ferenc-életműdíjjal.
Állítása szerint sosem szerette magát visszanézni, legyen szó filmről vagy színpadi játékról, de a közönség és a kollégái szerették művészetét, és ez halála után sem fog megváltozni.
Forrás: Katona József Színház, Youtube.
Nyitókép forrása: Fortepan