Hónapok óta arra vártam, hogy eljöjjön ez a nap, és én köszönthessem a Colorén Sir Paul McCartney-t. Hajlamos vagyok teljes szívből rajongani emberekért, de ő nem ,,csak rajongás”, sokkal több annál: olyan megközelíthetetlen ikon, aki nagysága ellenére megközelíthető.
Nagyjából 16 éves korom körül mutatta meg Apukám az Egy nehéz nap éjszakája című Beatles-filmet, és rögtön el is kezdődött ez az örökké tartó ,,szerelem”. Először csak a Hard Day’s Night lemezzel éltem újra a filmben hallott dallamokat, majd a zsebpénzemet fokozatosan az éppen megjelenő Beatles-válogatáslemezekre költöttem.
A negyven év fáziskésés ellenére természetesen, mint a legtöbb lánynak, nekem is volt kedvencem. Mivel a stílus hasonló volt – jellemzően öltöny, és jellegzetes hajviselet, úgynevezett ,,gombafej” – inkább vélt, illetve valós belső értékek alapján választottam kedvencet. A sok apróság mellett az is Paul McCartney mellett szólt, hogy őt szinte alig láttam dohányozni a filmekben, ami fontos szempont volt. Természetesen ő sem volt szent, mert társaihoz hasonlóan élte a fiatalok bohém életét, ami meglepően hosszúra nyúlt: 1980-ban, negyvenéves korában nagy port kavart, amikor marihuána birtoklása miatt letartóztatták.
Elmondások szerint Sir McCartney igyekezett kerülni a hallucinogéneket, de azért volt vele tapasztalata: a The Times 2018-as interjújában elmesélte, hogy az egyik ilyen alkalommal maga Isten tornyosult fölé:
,,Az élmény nem változtatta meg az életemet, de hatalmas nyomot hagyott bennem. Isten egy hatalmas falként jelent meg előttem, aminek nem láttam a tetejét. Bárki más azt mondaná, hogy ez csak a kábítószer miatt volt, de nem csak én tapasztaltam! Úgy éreztük, hogy valami nálunk sokkal hatalmasabb dolgot láthattunk”.
Nem ez volt az egyetlen alkalom, amikor valami, az emberi léten kívüli élményben volt része. A ’60-as évek elején az 1956-ban elhunyt édesanyja, Mary jött elő álmában, és azt mondta fiának: ,,It’s gonna be okay, just let it be!” azaz ,,Minden rendben lesz, csak engedd, hogy megtörténjen!” Ez az álom inspirálta az 1970-es Let It Be című, egyik legsikeresebb dalukat, melynek kezdő sorai így szólnak:
,,When I find myself in times of trouble Mother Mary comes to me Speaking words of wisdom Let it be”.
Első dalát már édesanyja halála előtt, tizennégy évesen megírta ,,I Lost My Little Girl” címmel. Ugyan ebből nem lett sláger, a későbbiekből annál inkább: a 20. század egyik legismertebb zenei ikonjaként tartják számon. Világszerte több, mint 500 millió eladott lemez után joggal ő az Egyesült Királyság legsikeresebb zenésze. 1997-ben II. Erzsébettől megkapta a lovagi kitüntetést, Amerikában pedig 21 alkalommal vehette át a Grammy-díjat.
A Beatlesben töltött éveiben legtöbb dalát John Lennonnal együtt írták. Ezek közül pár a Hey Jude, az Eleanor Rigby és a Yesterday, mely utóbbinak a dallamát megálmodta, és felébredve emlékezetből felzongorázta.
Miután a Beatles 1970-ben feloszlott, nem hagyott fel a dalszerzéssel. Szinte rögtön, még Wings nevű együttese alakulása előtt kiadta McCartney című albumát, aminek egyik különlegessége volt, hogy a dalokban hallható összes hangszeren ő játszott, és a vokálokat is ő énekelte. Egy női hangot is hallhatunk a lemezen, ami első feleségéhez, Lindához tartozott. Az egykori Beatle ragaszkodott hozzá, hogy felesége is az új formáció tagja legyen, így Mrs. McCartney több produkcióban részt vett, például a Michael Jacksonnal való egyik közös dalban, aminek a klipjében tűnik fel Janet Jacksonnal együtt:
Paul McCartney múzsájaként tekintett feleségére, akit a rákkal való többéves harc után, 1998 áprilisában vesztett el örökre. Linda nagy hatással volt a zenészre: hozzá írta a My Love, Maybe I’m Amazed és a Warm and Beautiful című dalokat. A Linda által létrehozott, kész vegetáriánus ételeket gyártó cég sem szűnt meg: Paul azóta is rajta tartja a szemét az üzlet alakulásán, és igyekszik felhívni az emberek figyelmét arra, hogy csökkentsék a húsfogyasztást. Ahogy az életben mindig, ezt is visszafogottan kéri, minthogy tolakodna: a ,,Meat Free Monday” projekt keretében arra biztatja az embereket, hogy legalább heti egyszer egyenek húsmentesen, hiszen már ez is hatalmas változásokat eredményez.
A nagysikerű Wings feloszlása után 1980-tól Paul McCartney elkezdte szólókarrierjét, ami a mai napig tart. Az évek során együtt zenélt Elvis Costellóval, Johnny Cash-sel és Stevie Wonderrel is. Vele készült az Ebony and Ivory című dal, ami arra hívja fel a figyelmet, hogy az emberek lehetnek különbözőek, akár a zongora billentyűi, mégis élhetnek békében egymás mellett.
A zenészt embersége miatt is nagyra tartják. Ringo Starral ellentétben oda lehet menni hozzá autogramot vagy közös fotót kérni, hiszen őt az emberek és a zene szeretete éltetik. Mindenben benne van, ami előrébb viheti a világot, legyen az komoly, vagy éppen mókás. Így esett meg, hogy jó barátjával, Johnny Depp-pel nemcsak együtt zenéltek, hanem együtt is forgattak filmet, Paul McCartney ugyanis feltűnik a Karib-tenger kalózai ötödik részében, a Salazar bosszújában, ahol egy pár perces jelenetben Jack bácsit alakítja.
Írt oratóriumot, verseskötetet, gyerekkönyveket és több sikeres világkörüli turnéja is volt. Nem véletlen hát, hogy 1997 márciusában besétálhatott a Buckingham-palotába, hogy II. Erzsébet lovaggá üsse. Erről így beszélt:
,,Csodálatos volt ez a nap, büszke vagyok arra, hogy brit lehetek. Hosszú utat tettem meg a liverpooli sorházaktól idáig”.
Sir Paul McCartney ma Londonban, az Abbey Road-tól nem messze él feleségével, Nancyvel. Nem tétlen: legutóbbi lemeze, a McCartney III 2020-ban jelent meg, melynek dalai klipek formájában a Youtube-csatornáján is hallgathatóak.
Egyetlen dolgot nem írt még: önéletrajzot. Erről így nyilatkozott a 2021-ben megjelent The Lyrics című kötetének bemutatóján:
,,Rengetegszer megkérdezték már tőlem, hogy miért nem írok önéletrajzi kötetet, de az ok egyszerű: sosem volt megfelelő az idő, hogy nekikezdjek. Az egyetlen dolog, amire mindig szántam időt, akár otthon voltam, akár turnén, hogy új dalokat írjak. Tudom, hogy sokan, ha elérnek egy bizonyos életkort, olvasgatják a naplóikat, és felelevenítik a régi dolgokat, de nekem nincs naplóm. Nekem dalaim vannak, abból viszont több száz, és ezek ugyanazt a célt szolgálják, amit egy napló: az egész életemet átívelik”.
Sir Paul McCartney dalai egy egész korszakot is átívelnek, nem is beszélve azokról az érzésekről, amiket a hallgatókból kiváltanak. Dalaiban a szeretetről és az elfogadásról énekel, és hogy az üzenet célba ér, nem is bizonyítja jobban, mint Jon Bon Jovi elő-szülinapi köszöntése, amikor a jeles ünnep előtt két nappal énekelte egy egész arénával a Happy Birthday to You című dalt a zenésznek.
Mi mást kívánhatnék én is, mint hogy Isten tartsa még köztünk ezt a legendát, akit Paul McCartneynak hívnak.