Vujity Tvrtko nevét a legtöbb tévénéző ismeri, hiszen több csatornán is megfordult, előadásai teltházasok, könyvei iránt pedig rendkívül nagy az érdeklődés. Az egyik leggyakoribb kérdés, amit feltesznek neki sapkáját érinti, pedig számos történet rejtőzik a fejében a sapka alatt.
Vujity Tvrtko Pécsen látta meg a napvilágot 1972. szeptember 24-én. Édesanyja horvát származású, édesapja magyar, így egészen tizenhét éves koráig Balogh Szilárdként élt. Kezdetben nem újságírónak készült: szénbányász szeretett volna lenni, ahogy édesapja is. Ugyan iskolatársai csúfolták apja foglalkozása miatt, őt ez nem zavarta, hiszen édesapja bölcsen emlékeztette rá, hogy szénbányászok nélkül senkinek a lakásában nem lenne meleg. Tvrtko számára a szénbányászat hát a kétkezi munka szimbólumává vált.
Aki háborúban tanult meg élni
Mire a pályaválasztásra került a sor, a bányák bezártak, így az iskola mellett a Dunántúli Naplóhoz írt, majd a Zágrábi Tudományegyetem bölcsészkarára jelentkezett újságíró szakra. Ekkor már felvette édesanyja családnevét, és a Szilárd horvát megfelelőjét, a Tvrtkót használta. A Magyar Televízió pécsi stúdiójában felajánlotta, hogy szerb és horvát tolmácsként vesz részt a munkában, ám terveit hamar átírta az élet: egy barátját látogatta meg Eszéken, amikor is politikai okok miatt körbezárták a települést. Csapdába esett, senki nem tudott kijutni. Telefonon kérte a Televíziót, hogy juttassák ki, ám erre nem volt mód, arra azonban igen, hogy tudósítóként jelentkezzen be, így több, mint tíz médiának – köztük az angliai BBC-nek szolgáltatta a legfrissebb információkat a háborús övezetből. Csupán húszéves volt, amikor munkáját Joseph Pulitzer-emlékdíjjal jutalmazták.
Ugyan elmondása szerint nem álmodik a háborúval, nagy nyomot hagyott az életében az az időszak:
,,Akkor rájöttem arra, hogy az életemben probléma már nem lesz. Úgy könyveltem el, hogy én akkor meghaltam, és onnantól fogva minden, ami következik az egy ajándék.”
Ugyan rendkívüli borzalmakat élt át a háború alatt, kedvet kapott az újságíráshoz. Amerikai ösztöndíjat nyert, így végül ott végezte el az újságírói szakot.
Vujity Tvrtko, a riporter
Az amerikai tanulmányok után a Tv2 induló csapatának tagja volt. Az első leadott riportot ő készítette magáról a csatorna indulásáról, így vált a Napló című műsor első riporterévé. A bemutatkozást számos olyan film követte, amilyenhez hasonlót ritkán láthatunk. Eljutott többek között Észak-Koreába, Sri Lankára és Csecsenföldre is, ám élete egyik legemlékezetesebb pillanatának azt tartja, amikor hazakísérte a világ utolsó második világháborús hadifoglyát. Toma András rémes állapotban volt, amikor hazakerült, de egyszer csak váratlanul elkezdte szavalni a Szózatot. Tvrtko ekkor úgy érezte, hogy nemcsak emberként, újságíróként sem lesz ennél jelentőségteljesebb pillanat az életében.
Forgatott többek közt Trianonról és az Alcatrazról is, ám egyik legmegrázóbb videóriportját kétség kívül Csernobilban készítette.
Ez már a Túl minden határon című sorozat része volt, ami nemcsak egy riportfilm-sorozat és egy kötet, hanem előadás is, amin keresztül eddig nem hallott történeteket ismerhetünk meg annak minden aspektusával együtt. A vetítésekkel vegyített előadás számos tanulságul szolgál, és mindenki megtalálja benne a maga üzenetét.
Vujity Tvrtko tizenhét évet töltött a Tv2-nél, ahol idővel nemcsak a Napló műsorvezetője volt, hanem reggel ébresztett bennünket ,,egy Mokkával”. A közös munkának 2016-ban lett vége, majd nem sokkal később az ATV-n folytatta megkezdett munkáját.
Ha éppen nem a televízióban láthatjuk, könyvein dolgozik, melyből húsz jelent meg eddig, legutóbb tavaly, az Aloha című, mely Hawaii-on töltött időszakáról szól.
Munkásságát számos díj dicséri, többek közt a Magyar Köztársaság Honvédelmi Érdemkereszt első tagozata, a Pethő Tibor Emlékérme vagy a Gróf Széchenyi Ödön Emlékérem, s ezek mellett Ozsdola díszpolgára. Mindennek ellenére azt mondja, hogy sosem a díjak éltették, hanem a történetek, és az emberek, akik mesélik őket.
Ha van rajta sapka…
A riporter egyik védjegye a sapkája, amivel nemcsak kollégái húzzák, hanem a média is. Egy interjúban így magyarázta a védjegyévé vált ruhadarab mibenlétét:
,,Van hajam, nem hiányzik a fejem fele, nincs tetoválásom. Az a jó a sapkában, hogy ha leveszem a fejemről, akkor például a komáromi fürdőben senki nem ismer meg. Nekem nem az a rejtőzködés, ha a fejemen van a sapka, hanem ha nincs!”
Feleségével, Zsolnay Gyöngyi válogatott kosárlabdázóval és három gyermekükkel harmonikusan élnek, és a világ számos táját bejárták. 2016-ban Amerikában telepedtek le, de továbbra is sokat látogat hazájába, Magyarországra.
S az lett, aki akart: egy szénbányász, aki bármilyen mélyre is kell ásni, megtalálja a kincset.
Nyitókép forrása: TV2