Egy ideje nem lehet jó vígjátékot látni, mert Hollywood túl érzékeny lett. Az Éhezők viadalának sztárja, Jennifer Lawrence megkísérel ezen változtatni Gene Stupnitsky rendező által.
Jennifer Lawrence új filmjének alapötlete talán nem új keletű, elég sok hasonló romkomot láthattunk a 2000-es években, amikor még nem dőlt össze a világ, ha valaki színéből, orientációjából, korából vagy alakjából poént csináltak. Pláne a szüzességéből. Ott volt Elisha Cuthbert-tel a Szüzet szüntess 2004-ben, vagy a 40 éves szűz és még sorolhatnánk. Azóta viszont hiperérzékennyé vált mindenki, és noha szomjaznánk a régi humort, mégis inkább polkorrektek maradunk és sóhajtozunk, ha valaki vagy valami célkeresztbe kerül.
Már eleve meglepő, hogy Lawrence elvállal egy ilyen habkönnyűnek tűnő műfajt, azok után, hogy milyen fajsúlyos filmekben aratott. De Jennifer Lawrence meg szeretné mutatni azt a görbe tükröt, amibe nem ártana mostanság belenéznünk és a rendezővel vissza akarják adni a régi vígjátékok hangulatát a mozikban is.
A történetben Maddie Baker (Jennifer Lawrence) egy übersofőr, akinek az élete finoman szólva is zűrös, tele van anyagi problémákkal és ebből adódóan még egy sor gonddal. Így kapva kap az alkalmon, mikor egy dúsgazdag házaspár bér-barátnőt keres a 19 éves fiuknak, hogy elvegye a szüzességét. Maddie hiába dögös, rámenős és vicces, a srác – akit Andrew Barth Feldman alakít – még neki is kemény diónak bizonyul. Ebből az alapsztoriból nem gondolnánk, hogy valami különleges és új születhet, ám a készítők mégis arra vállalkoztak. A Barátnőt felveszünk (No Hard Feelings) ugyanis egyszerre a műfaj paródiája is, és a jelenkornak is keményen szeretne tükröt tartani.
És persze vannak drámai részek is, komoly(nak szánt) mondanivaló, aminek egy része át is megy. A poénok jók, a színészi játék nagyszerű, van kellő szexualitás is, ennek ellenére lehet hiányérzetünk a film után. Talán mégsem teljesíti be azt a szent küldetést, amit szeretne, de legalább elindul az úton. A generációs szatíra már megtekinthető a hazai mozikban.
