A tavasz beköszöntével a gasztronómia egyik legnagyobb sztárja kétségtelenül a medvehagyma. Nem véletlenül lett trendi ez a friss zöld levél, hiszen amellett, hogy finom, egészséges is, gyűjtése pedig kiváló program lehet a természetkedvelőknek. Eláruljuk, mit kell tudni róla, hol vannak a legjobb hazai lelőhelyek, és arra is van néhány tippünk, hogy milyen formában érdemes fogyasztani.
Az utóbbi években a medvehagyma a tavasz egyik legtrendibb zöldségévé avanzsált, szinte nincs olyan étterem, amely ne aknázná ki a medvehagymában rejlő szezonális lehetőségeket, de sokan otthon is kísérleteznek vele. Népszerűségét nemcsak jellegzetes, fokhagymára emlékeztető zamatának köszönheti, hanem annak is, hogy számos jótékony élettani hatása van.
A népi gyógyászatban főként méregtelenítésre és emésztési zavarok esetén alkalmazzák, emellett fokozza az étvágyat, erősíti az immunrendszert, regenerálja a májat, az epét és a gyomrot, egyes kutatások szerint pedig a koleszterint- és vércukorszintet is csökkenti.
Az sem mellékes, hogy ilyenkor könnyen beszerezhető: egyrészt megvásárolható a piacokon, másrészt a medvehagymagyűjtés programnak sem utolsó, hiszen az ínyencek és természetkedvelők ilyenkor a kellemeset ötvözhetik a hasznossal.
Az általános vélekedés szerint nevét az erdő nagytestű barna ragadozóitól kapta, mert – ha igazak a népi megfigyelések – a téli álomból ébredő medvék előszeretettel tömik magukba az általunk is kedvelt vitamindús leveleket; egy másik magyarázat szerint a növénynek semmi köze az erdei állathoz, mindösszesen annyi, hogy egy medve erejét kölcsönzi annak, aki fogyasztja.
Ha megjött a kedvünk a szedéséhez, a legfontosabb szabály, hogy a növényből saját célra naponta legfeljebb két kilót szabad gyűjteni azokban az állami erdőkben, amelyek nem minősülnek természetvédelmi területnek, és gyűjtését tanácsos a szezon elejére időzíteni, amikor még nem bújtak elő a gyöngyvirág hasonló küllemű, ám mérgező levelei. A két növényt legegyszerűbben a levél dörzsölésével lehet megkülönböztetni, ugyanis csak a medvehagymáénak van fokhagymás illata (ez egyébként fő hatóanyagának, a kéntartalmú alliinnak köszönhető). Tartsuk szem előtt, hogy tovább tud élni a növény, ha azt nem tépjük ki tövestől, ha egy tőről csak a levelek egy részét gyűjtjük be, és ha nem egymás melletti töveket kopasztunk meg.
Hol találhatunk medvehagymát?
A medvehagyma a lombos erdők, főként a bükkösök koratavaszi jellegzetes, hagymás növénye, amely dombok és hegyek középső és magasabb régióiban, valamint a hűvösebb északi oldalakon, völgyekben fordul elő, de gyertyános vagy tölgyes erdők aljnövényzetében is érdemes kutatni. Az első levelek már tél végén előbújnak elő, áprilisra pedig már összefüggő szőnyeget alkotnak. Virágai április végén, május elején nyílnak, ekkorra a levelek elveszítik a zamatukat. Szélesebb körben a levelet fogyasztjuk, azt már kevesebben tudják, hogy hagymája és virága is ehető – előbbit a fokhagyma alternatívájaként (bár íze gyengébb), utóbbival a salátákat lehet feldobni.
A fővárosban élők nem nagyon válogathatnak a lelőhelyekből a környéken, mert a Budapesthez közeli erdők nem ajándékoznak meg minket a zöld levelű finomsággal. A legközelebb talán a Gerecse Tájvédelmi Körzet mellett található Pusztamarót van, ahová érdemes kosarunkat magunkkal vinnünk. A szomszédos Fejér megyében a Kisgyón Természetbarát Telep környékét tartják a legjobb lelőhelynek; érdemes a Burok-völgyben is keresgélni, vagy a dégi Festetics-kastély kertjében sétálni egyet. Veszprém megyében a Bakonybél vagy Eplény lesz a tökéletes gyűjtőhely. A medvehagyma hazánkban leginkább a Mecsekben honos, így a Pécshez közeli Éger-völgyből és a Száraz-kúti pihenőtől biztosan nem térünk üres kézzel haza, de Orfűt és környékét is elárasztja ilyenkor a medvehagyma illata.
Mit készítsünk belőle?
A levelekből felesleges túlzottan betárazni, mert sajnos a növény nem tartósítható. A hőkezelést nem bírja, főzve, sütve, fagyasztva és szárítva is elveszíti karakterét. Körülbelül 3-4 napig áll el, ez idő alatt frissen érdemes kihozni belőle a maximumot. Medvehagymalevéllel gyakorlatilag bármilyen ételt ízesíthetünk, amibe egyébként fokhagymát tennénk – és azt is, amibe nem.
Íme néhány ötlet, amiben ellenállhatatlan:
- Túróból, juhtúróból, mascarponéból készült krémekhez
- Szendvicsre téve
- Salátába, salátákra, salátákhoz
- Mindenféle tojásételhez, rántottára, főtt tojáshoz, omlettbe
- Sült zöldségekhez (különösen gombához, sütőtökhöz nagyon jól megy)
- Pesztónak, fenyőmaggal vagy dióval és olajjal összetörve, ami kiválóan használható különféle tésztaételekhez
- A már kész rizottóba keverve
- Krumplipürével: apróra vágva hozzáadni a már kész püréhez
- Levesbetétnek – nem belefőzve, hanem utólag hozzákeverve
- Pogácsák, ropik, sajtos rúd ízesítésére is alkalmas
- Krémlevesként
