Felteszem, hogy e cikk olvasói közül nagyon sokan hallottak már a The Office című ikonikus sorozatról, ám ha mégsem, vagy csak még nem kezdtek bele, akkor íme a kedvcsináló!
A mockumentary, magyarul áldokumentum-sorozat műfaja a vígjátékok egyik zseniális alkategóriája, ahol a készítők úgy csinálnak, mintha a valóságot mutatnák be (erre rájátszik a nem szabályos kameramozgás, illetve a „negyedik fal” rendszeres áttörése, amikor a karakterek egyenesen a kamerába, a nézőhöz néznek/beszélnek), ezzel megadva az egész mű alapkomikumát. A műfaj legjobban sikerült produkciója A hivatal volt, melynek első és eredeti angol változata 2001 és 2003 között futott az angol BBC-csatornán. Ennek az alapötletét vette meg pár évvel később az amerikai NBC, hogy aztán az elkészült sorozat a világ egyik legikonikusabb sitcomjává váljon és olyan színészeket emeljen fel, mint Steve Carell, John Krasinski vagy Mindy Kaling.
Az irodai munka nem a világ élvezetesebb dolga, főleg akkor, ha az ember egy papírvállalatnál dolgozik. A Dunder Mifflinnél dolgozók látszólag szürke hétköznapjai azonban nem is annyira unalmasak, mint amilyennek elsőre tűnnek, és minden néző találhat magának olyan karaktert, akivel azonosulni tud. Adott egy fárasztó, sokszor kínos, de egyébként kedves főnök, néhány munkahelyi románc, félreértések tömege, kollégák közti ugratások és az alapfelállás, hogy a multiknál minden sokkal több időbe telik, mint kellene – és meg is van az amerikai The Office, ami nyolc évadnyi szórakozást ígér, egyenként 20-25 perces részeivel. Eredeti nyelven sokkal viccesebb, mint szinkronnal, és kicsit bele kell rázódni az elején a stílusába, de ha megszeretjük, soha nem engedjük el.