Január 16-án mutatták be a JUNO11 és az EJKA mozikban Lakos Nóra Véletlenül írtam egy könyvet című filmjét, ami új korszakot nyithat a gyerekfilmek történetében.
Könyvet nem lehet véletlenül írni, én már csak tudom. Komoly munka van mögötte, és ez a Véletlenül írtam egy könyvetből is kiderül – a címének ellenére. Lakos Nóra filmje egy holland regény nyomán készült, aminek főszereplője Katinka, aki a filmben a Nina nevet kapta.
Anett Huizing történetében egy kislány, esetünkben Nina (Demeter Villő) minden vágya, hogy híres író legyen, ám rá kell jönnie, hogy egyedül nem megy, mert testvére (Hárs Bonca) erre mindig ,,kedvesen” emlékezteti. Szerencséjére a szomszédban lakik egy kedves, ámde igencsak határozott hölgy (Zsurzs Kati), aki történetesen író, és kemény kritikával és tanácsokkal vezeti rá arra a kislányt, hogy hogyan is épül fel egy történet. Tizenkét évesen természetesen kevés az élmény, de egy kislány élete is lehet izgalmas és tragikus is. Nina édesanyja (Lovas Rozi) ugyanis nyolc éve elhunyt, a kislány édesapja (Mátray László) pedig azóta nem talált senki mást, aki hozzá fogható. Egészen addig, míg meg nem pillantja Dettit (Rujder Vivien), amikor minden megváltozik – legalábbis, ha Nina úgy alakítja a történetüket!
Véletlenül írtam a könyvet – a film
Egy filmben – függetlenül attól, hogy gyerekeknek vagy felnőtteknek készült – a gyerekszereplők a legkérdésesebbek, hiszen nyilvánvalóan nem tanulták a mesterséget, így el sem várható tőlük, hogy úgy játsszanak, mint a felnőttek. Mindennek ellenére a főszerepet játszó Demeter Villő megbirkózott a feladattal, és a lehető legtermészetesebben formálta meg Ninát. Kijött a sodrából amikor ki kellett, sírt, amikor sírni kellett. Jókor, jó helyen, jól. A film rendkívül kreatív, hiszen nemcsak képi, hanem grafikai formában is láthatjuk a könyv készülésének folyamatát. E grafika azonban számomra néhol túl sok vagy épp hirtelen túl kevés volt, ám ez a filmélményt nem befolyásolta.
Érdekes módon – és bizonyosan okkal volt így – nem tudtam volna megállapítani, hogy hol játszódik a történet. Magyarul beszéltek benne, de meglehetősen szokatlannak tetsző helyszínek voltak benne. Magyar utalást nem véltem felfedezni a díszletben – kivéve, ha a Badacsony nem számít annak. Ez nem feltétlenül probléma természetesen, különösen akkor, ha a nemzetközi forgalmazás a cél, ám magyarként kicsit nehéz volt azonosulni a film magyarságával, hiába a magyar készítők.
A Véletlenül írtam egy könyvet mindennek ellenére visz magával, hiszen vicces és érzelmes, ennek ellenére nem felejt el családi és ifjúsági filmnek lenni, hiszen többeket is megszólít. A tiniket, a gyászoló gyerekeket, az özvegy, gyermeküket egyedüliként nevelő szülőket és azokat is, akik új szerelemként csöppennek bele egy már kialakított rendbe, egy kész családba.
A magyar színészek rajongói számos ismert arcot ismerhetnek fel, így találkozhatunk Tenki Rékával, Lovas Rozival, Mucsi Zoltánnal és Zsurzs Katival is. A Halhatatlanok Társulatának tagja nagyon élvezte a tíznapos forgatást és a közös munkát ifjú kollégájával, Villővel.
Karsa Tímea: Nagyon tetszett az a mondat, amit a színpadon említett, miszerint ,,nekem az írás a minden”. Mi minden?
Zsurzs Kati: Világéletemben írni szerettem volna.
És miért nem tette?
Mindig volt bennem, és a mai napig is van bennem egy gátlás, hogy nem tudok hozzá eleget. Egyfajta misztikumnak tartom az írást. Emlékszem, anyám mondta, hogy úgy gondolta, hogy írni fogok, és ez nagyon meglepett. Mindig volt bennem egy vágy az írás iránt, csak ez a mesterség, a színjátszás, hogy játszunk, próbálunk, megyünk egyik munkából a másikba nem ideális arra, hogy az ember megteremtse magának a közeget az íráshoz. Ez egy nyugodalmas dolog: le kell ülni, fel kell készülni, ki kell esni a hétköznapokból és csak az alkotásra koncentrálni, erre nekem pedig nincs lehetőségem. Sok színész ír, mert van vágyunk valami maradandóbbat, valami mást alkotni, de azt tapasztalunk, hogy az színész kezd el írni, akinek éppen akkor nincs sok dolga, mert le tud ülni, és tud koncentrálni. Nem csörög a telefon, nem kell rohanni, és ha már elkezdi az ember, utána rendben van, csak el kéne kezdeni! Van bennem egy határtalan rajongás a könyvek és minden iránt, ami erről szól.
Miért gondolta azt az édesanyja, hogy író lesz Önből?
Nem tudom. Volt néhány kezdeményem, ahogy egy kamasz írogat, de nem is biztos, hogy eljutott hozzá. Nagyon érdekes volt, meglepődtem, amikor ezt mondta, de elvitt másfelé az élet.
A kollégái a szinkronból rengetegen mondják – talán Ön is így gondolja – hogy felgyorsult a szinkron. Ugyanez a helyzet a filmezéssel is?
Bizonyos szempontból igen. Volt jó néhány év, hogy nem forgattam semmit, és amikor bekerültem egy produkcióba, akkor döbbentem rá a technika fejlődésére. Hogy milyen fantasztikus lámpák vannak! Régen nagy szeneslámpák voltak, amik iszonyú nehezek, és ontották a hőséget. Egy óra volt, mire felállították ezeket a nagy szeneseket, most pedig pillanatok alatt berendezik a fényeket. A technika tehát nagyon felgyorsította a munkát, ráadásul nincs nyersanyagkorlát. Régen felvettük a jelentet kétszer, legfeljebb háromszor, mert a nyersanyag döntő volt, amivel takarékoskodni kellett. Most annyiszor és olyan szögből vesszük fel ahogyan a rendező szeretné. Manapság viszont az idővel kell spórolni, mert mostanra a műszak ideje drágult meg. Mindennek ellenére az ember nagyon örül, ha forgathat, és jót forgathat.
És ez jó volt?
Ez nagyon jó volt, igen.
A Véletlenül írtam egy könyvet című családi film írója és rendezője Lakos Nóra, producerei a CURTIZ-t és a Magasságok és mélységeket is jegyző Sümeghy Claudia és Topolánszky Tamás Yvan, valamint Lakos Nóra, holland koproducerei Maaike Neve és Joram Willink. A filmet, mely a Nemzeti Filmintézet első zöldprodukciója, a Nederlands Filmfonds és az Eurimages támogatásával, a JUNO11 Pictures és a holland BIND koprodukciójában, a JUNO11 Distribution valamint az Emberi Jogi és Kulturális Alapítvány mutatja be. Az alkotás line producere Tarr Erika, operatőre Reich Dániel, látványtervezője Szurdi Juci, jelmeztervezője Lányi Fruzsina, kreatív animációs rendezője Bátory Péter, zeneszerzői pedig Jacob Meijer és Alexander Reumers. A film a premier előtti vetítéseket követően 2025. január 16-án érkezik országszerte a hazai mozikba.
Nyitókép forrása: Juno11
