2024 jó hírrel zárult a Szomszédok rajongói számára, hiszen felmerült annak a lehetősége, hogy a teleregény új részekkel kerüljön a tévé képernyőjére. Kérdés azonban, hogy ez ténylegesen jó hír-e!
Én magam hatalmas Szomszédok-rajongó vagyok. A mai napig nézem, akár főzés közben vagy elalvás előtt, mert egyfajta komfortérzetet biztosít. Ismerős, kedves szereplők és helyszínek. Ez az egyik titok, hogy panelt mindenki látott, az iskola a kisbolt, a posta mind létező helyszínek voltak, ekképp pont olyanok, ahová mi jártunk, és így a mi életünk elevenedett meg a televízió képernyőjén.
Természetesen a színészi játék is hozzátesz az élvezethez, hiszen a Szomszédokban még valódi színészek voltak, nem utcáról behívott kezdők – Isten bocsássa ezt meg nekem, de tudvalévő, hogy Magyarország leghosszabban futó sorozatában, a Barátok köztben több szereplő előzetes színművészeti ismeretek nélkül csatlakozott a stábhoz, és ez meg is látszódott a színészi játékon.
A Szomszédokban kifejezetten olyan művészek szerepeltek, akiket az egész ország ismert és szeretett. A Tenkes kapitánya, azaz Zenthe Ferenc garancia volt a sikerre, éppúgy, mint Komlós Juci Pásztor Erzsi vagy Raksányi Gellért. Bár a családoknak volt saját történetük, a teleregény abban volt jó, hogy a saját életünket láthattuk más szemszögből. Hatalmas kérdés, hogy ez működne-e most, 2025-ben!
A Szomszédok 2025-ben
Hangsúlyozom, hogy én lennék a legboldogabb, ha a sorozat folytatódna, ugyanakkor inkább úgy kell fogalmaznom, hogy
akkor lennék boldog, ha még akkor, 1999-ben folytatódott volna tovább, csakhogy nem így történt.
Egy huszonöt évvel későbbi folytatáshoz nyilvánvalóan szükség van színészekre a az eredeti szériából, ám sajnálatos módon nagyon kevesen maradtak, és tudvalévő, hogy több, még ma élő színész bizonyosan nem vállalná el, hogy szerepeljen. Kulka János a forgatások alatt is többször kiszállt volna, a Julcsit megformáló Ábel Anita pedig több mint két évtizede azon dolgozik, hogy ne Julcsiként, hanem Ábel Anitaként tartsa számon az ország. Nem mindenki vállán vannak ilyen terhek, hiszen Pásztor Erzsi a mai napig Janka néni bőrébe bújik, ha kell, így nem nagy vállalás, ha azt mondom, hogy ő biztosan örömmel benne lenne a folytatásban, sőt, megkockáztatom azt is, hogy mellékszereplőből főszereplővé avanzsálna.
A Vágási családból Ivancsics Ilona és Nemcsák Károly élnek, és talán vállalnák, bár erősen megkérdőjelezhető lenne, ha a ,,gazdagréti Batman” hatvan felett is balhékba keveredne.
A Mágenheim-családból vélhetően csak Frajt Edit maradna, hiszen Csűrös Karola elhunyt, a Gábor Gábort alakító Koltay János pedig vidéken él, és meglehetősen idős már, bár persze ez nem zárja ki, hogy kedvet kapjon a forgatáshoz.
Takácséknál már csak a fiatalok, az Almát alakító Fehér Anna és a Jánost megformáló Trokán Péter élnek, így bárhogyan is alakul, szükség lenne új szereplőkre, vagy épp az olyan mellékszereplőket kellene kiemelni, mint Epres Attila, aki a presszó tulajdonosát alakította, vagy a népnyelvben Pattogiként elhíresült Botár Endre, aki bár néhány részben szerepelt csupán, figuráját nem felejtette el a közönség.
A szereplőkön túl azonban a helyszín is fontos kérdés. A szó legnemesebb értelmében nem valószínű, hogy szomszédok lennének, hiszen körülményes lenne visszaszerezni ugyanazt a négy lakást, az pedig nem életszerű, hogy egy másik házban lakjanak egymás mellett. Ugyan szomszédok voltak, nem voltak összenőve úgy, mint például a Jóbarátok szereplői, akik elsősorban barátok voltak, másodsorban szomszédok.
Ha a helyszín kérdését át is hidaljuk azonban, ott van a történet!
A személyes szálon túl ugyanis a Szomszédok esszenciája a mindennapi kérdések kibeszélése volt, legyen szó a benzin áráról, a politikáról, a gyógyszerek nevének változásáról vagy iskolai ügyekről. Mindenkinek a fantáziájára bízom a választ, hogy ez ma működhetne-e.
A legnagyobb probléma azonban az, hogy a Szomszédok legnagyobb ereje mára a nosztalgia. Ma már nem azért – nemcsak azért – nézzük, mert jó volt, hanem mert jó emlékezni, és mert ott érezzük magunkat, a gondtalannak tűnő kilencvenes években.
Sajnálatos módon bármit is találnak ki a készítők, ez nem lesz meg benne, és ez nem az ő hibájuk, mert nem is lehet elérni azt, hogy nosztalgikusan, könnyezve nézzük, mert ez már nem az lesz. Hiába Janka néni, Vágási Feri, Jutka, az iskola, a presszó, a bármi.
Vegyük példának a Dallast! Amikor 2012-ben új részeket készítettek, a nagy érdeklődés után hatalmas zuhanás ment végbe (4,5 millió amerikai nézőről 1,9 millióra) mert nem azt kapták, nem kaphatták azt, amit vártak.
És ez nem a készítők hibája. Ez az élet. Ilyen az élet. Vágyjuk a múltat, azt a múltat, amit a jelenben bármit is csinálunk, soha nem fogunk megtalálni.
Arról nem is beszélve, hogy a világ felgyorsult, és ahhoz vagyunk szoktatva, hogy minden gyorsan történik, és több izgalmas szálon fut egy sorozat. Lássuk be, a Szomszédok nem ilyen. A nosztalgiafaktor az eredeti részeknél ezt áthidalja, újaknál azonban már vannak kétségeim.
Arról pedig ne feledkezzünk el, hogy bár a Szomszédok készítőjének Horváth Ádámnak voltak segítői, a Szomszédok az övé volt, és ezt talán a többi készítő sem vitatja. Bujtás Jánost, aki a Szomszédok szinte állandó rendezője volt, Horváth Ádám arra kérte, hogy amíg ő él, ne legyen folytatás, és bár értem Bujtás János érveit a folytatás mellett, én a néző hangján szólok.
Tény, hogy a Szomszédok még mindig népszerű, és teljes szívemmel szeretem, mégis – és pont azért, mert ennyire szeretem – azt gondolom, hogy jobb lenne átgondolni a folytatást, mert halottat feltámasztani soha nem volt jó ötlet. A Szomszédok márpedig abban a formában, ahogyan szeretjük már nem él, és nem is fog soha.
Nyitókép forrása: Coloré