O’Sullivan: A másokkal való törődés az egyetlen módja, hogy igazán boldogok legyünk

Őszinte, szerethető dallamokban meséli el érzelmeit az énekes.

Egy Casio szintivel és egy gitárral felszerelkezve látott neki második szóló dalának O’SULLIVAN. A ‘Dig Gold’ egy őszinte, elmélkedő, mégis igazi fülbemászó dallam mentén halad, amit néhol a Bon Iver-szerű hangzás gazdagít, és ami egy pillanat alatt szippantja be a hallgatót és repíti el a James Vincent McMorrow-ra emlékeztető, 80-as évek világába.

A Little Bird című debütáló száma után ezúttal is a saját tapasztalataiból merít Ian O’Sullivan: az ír származású dalszerző-énekes az orvosi pálya helyett választotta másik szenvedélyét, a zenét. A Dig Gold ennél azonban univerzálisabb, hiszen egy fontos, generációs problémát dolgoz fel, amiről a főhős a következőképp mesél:

“Az identitásunk belülről fakad, de annak megértését, hogy kik vagyunk és hogyan illeszkedünk ebbe a világba, azt nagyon is a külvilág formálja. Elvárják tőlünk, hogy egy bizonyos munkát végezzünk és a ‘sikert’ financiális elképzelésekkel azonosítsuk. Mások által létrehozott szerepekhez igazítjuk magunkat és saját magunk felett ítélkezünk. Ezáltal végül olyan súlyt cipelünk a vállunkon, mintha egy zongorát vonszolnánk fel a hátunkon nap, mint nap az emeletre. Én nem érzem magam tipikus írnek, de magyar sem vagyok, hiába élek 11 éve Magyarországon. Nem vagyok “igazi” orvos, sem “igazi” zenész. Van egy orvosi diplomám, de sosem praktizáltam, zenészként dolgozom, de sosem tanultam hivatalos iskolai keretek között a zenét.”

A coloré.hu-nak így nyilatkozott a szerzemény üzenetéről:

Ha találunk egy másik embert, akivel megoszthatjuk az időnket és a szeretetünket, az egyfajta halhatatlansággal ruház fel minket. Mellette már nem vagyunk egyedül, és nem csak hogy újra feltaláljuk saját magunkat, de a létezésünk folyamatossá válik. Valamennyire megváltozunk, mégis ha a párunk szemébe nézünk, ugyanaz az ember köszön vissza a tekintetében.

Szerintem a mással vagy másokkal való törődés az egyetlen módja, hogy igazán boldogok legyünk. Mégis az egész életünket azzal töltjük, hogy a dolgok mélyére ássunk, hogy keressünk valamit. Azt hisszük, hogy ezzel mindig egyre közelebb kerülünk a boldogsághoz, pedig igazából csak egyre nagyobb árkot ásunk magunk körül.

A dalhoz egy különleges, fekete-fehér videoklip is készült, a rendezői székbe pedig a szintén ismert énekes-dalszerző, Hegyi Dóri (OHNODY) ült. A kisfilmben O’SULLIVAN megpróbál leásni az alapokhoz és a társadalom előítéleteit maga mögött hagyva önfeledten és teljesen szabadon lejt táncot Budapest várnegyedének különböző pontjain. A forgatásról a következőképp mesél:

“Nem vagyok táncos, úgyhogy bevallom, elsőre kifejezetten megrémített a koncepció. Dóri viszont rengeteget segített abban, hogy feloldjam a félelmeimet. A felvételeket visszanézve azt hiszem, elértük a célt: sikerült levennem azt a bizonyos zongorát a vállamról, és semmi mást nem éreztem, csak felszabadultságot.”

A videón Hegyi Dóri mellett Vadas Géza és Jurak Bettina dolgoztak.

A felszabadultság érzése azonban nem csak a klipben köszön vissza, hanem a való életben is: O’SULLIVAN ugyanis mérhetetlenül boldog, hogy szólódalait végre élőben, közönség előtt is bemutathatja. Első és egyben egyetlen nyári budapesti koncertjét július 29-én egy exkluzív, bensőséges környezetben, a Központban adja majd.

Borítókép forrása: Kristof Fajcsi

Ha tetszett a cikk, mutasd meg az ismerőseidnek is!

NEKED AJÁNLJUK

Ősvilági Pompeji, makierdő, bobpálya és csillagpark – 4 fantasztikus hazai úti cél