Erdős Attila gyerekként nem gondolta volna, hogy egy napon majd színpadon köt ki, de annyit biztosan tudott, hogy a zene és az emberek cselekvései – pontosabban azok miértje – rendkívül érdekes számára. A tehetségét és a törekvéseit mások is észrevettek. Akadt olyan, aki bíztatta, volt, aki kritizálta ambíciói miatt, de Attila végül elérte a célját: operaénekes lett belőle és ma már azt csinálhatja nap mint nap, amit a legjobban szeret. Attila jelenleg a Magyar Állami Operaházban és a Budapesti Operettszínházban fordul meg legtöbbször, de a Dinyés-Göttinger duó Operabeavatóin, fesztiválokon és koncerteken is találkozhat vele a közönség. A sármos operaénekes éppen a Budapesti Operettszínház, „A cirkuszhercegnő” című előadásra készül, amit február 21-én mutatnak be a teátrumban.
Coloré, Vida Dóra: Február végén lesz a Cirkuszhercegnő című előadás premierje az Operettszínházban, ahol Slukk Tóni szerepében láthat majd a közönség. Mennyire érzed közel magadhoz ezt a világfit?
E.A.: Slukk Tóni egy izgő-mozgó figura, aki otthonról kicsit elszabadulva, végre mulatozni, bolondozni, de legfőképpen szeretni akar. Teljes szívből. Nos, kicsit mulatozni, bolondozni, de legfőképpen szeretni, teljes szívből én magam is szeretek, azt hiszem ezért játszhatom őt a darabban. Megértem a motivációit.
Coloré, Vida Dóra: Az előadásban fontos szerepet kap a cirkuszi világ. Kellett esetleg új készségeket elsajátítanod a próbafolyamat során? Ha igen, mi okozta a legnagyobb kihívást?
E.A.: A görkorcsolya és a sztepp a legizgalmasabb újdonság számomra, amivel a darab kapcsán találkoztam. Eddig egyikhez sem volt szerencsém, most viszont mindkét mozgásformát tanulmányozhattam, kipróbálhattam. Az előbbi projekt egy szerencsétlen baleset okán végül leállt, de az utóbbi tovább tipeg-topog a színpadon, nagy-nagy örömömre.
Coloré, Vida Dóra: Milyen volt a próbafolyamat? Volt-e valamilyen emlékezetes pillanat, amit kiemelnél?
E.A.: Hát az a pillanat, amikor először pálcát fogtam a kezembe szteppeléskor, biztos hogy megmarad. Az ember nem is gondolnál, hogy az agytekervényei mennyire be tudnak görcsölni, ha a lába erre, a pálcás keze meg amarra megy. Rövid ideig tartott az egész, de azt hittem felrobbanok! (nevet)
Coloré, Vida Dóra: Mennyire megterhelő a premier előtti utolsó hét az alkotók számára? Úgy hallottam, ebben az időszakban mindenki egy teljesen más tudatállapotba kerül és ilyenkor áll össze teljesen az adott darab.
E.A.: Mindenki más-más módon éli meg a premier közelségéből fakadó feszített tempót, izgalmat, nehézségeket. Engem nem kell elkerülni, igyekszem együtt érzően meghallgatni egy-egy kifakadást, ha tehetem, csitítom a kedélyeket, a magam dolgát pedig koncentráltan próbálom elvégezni, lehetőleg pozitívan alkalmazva az egyre erősödő drukkot. Ez egyelőre működik, bízom benne, hogy ez később is így lesz.
Coloré, Vida Dóra: Az Operettszínházban és az Operaházban is dolgozol. Milyen kihívásokkal jár egyidejűleg több helyen megfelelni?
E.A.: Ez a helyzet nagyfokú türelemmel és szervezési bravúrokkal jár mindkét intézmény részéről, amiért nagyon hálás vagyok. Jómagam igyekszem felkészült és pontos lenni, út közben vagy akár este pótolni, amiből kimaradtam. Arra törekszem, hogy az adott előadás rendezője, karmestere ne érezze, hogy egy-egy próbát kihagytam, ha esetleg egyszerre két helyen dolgoznék – szerencsére ez ritkán fordul elő, elvétve csúsznak össze próbafolyamatok.
Coloré, Vida Dóra: Milyen lemondásokkal és milyen kiváltságokkal jár a színészi pálya számodra?
E.A.: Szerettem volna egy kutyát, de a színházi élet ezt nem tette lehetővé, viszont így lett egy sünink. A süni miatt kiváltságosnak érzem magam. Nagyon aranyos!
Coloré, Vida Dóra: Az operett és az opera műfaja között sok a különbség – melyik áll hozzád közelebb és miért?
E.A.: Én pont azt tapasztalom, hogy nagyon is sok köze van a kettőnek egymáshoz! Mindkettőt nagyra tartom, hálás vagyok értük! Az operett mozgékony, olykor prózai mivolta vegyítve az opera zenei mélységével számomra azt mutatja, hogy e kettő nagyon is sokat meríthet egymásból. Mindkét műfaj jól jár a másikkal.
Coloré, Vida Dóra: Manapság mennyire menő vagy nem menő a fiatalok körében az operett és az opera műfaja? Sokan úgy vélik, hogy erre a két stílusra meg kell érni! Te hogy látod? Mit gondolsz, mi a kulcsa annak, hogy a fiatal generáció is megszeresse az operettet?
E.A.: Nem gondolom,hogy érettség kérdése lenne a dolog. Inkább az a szomorú, hogy Kodály országa ma már nem foglalkozik annyit és olyan minőségben a zenével, mint amennyit kellene. Elfeledtük a zene, avagy az énekórák fontosságát. Az opera és az operett műfaja régen is egy csoda volt, most is az, a kulcs hozzájuk bennünk van. Rendszerszinten kellene visszatalálni a helyes útra, ami nem egyszerű feladat, de bízom benne, hogy megtaláljuk a módját. Kodály-séf receptje adott, főzzünk vele újra!
Coloré, Vida Dóra: Emlékszem én fiatalabb koromban rengeteget jártam az Operettszínházba. Jó érzés volt megélni a színészek által azt a szerelmet, ami akkor nekem még nem adatott meg. Emellett jó volt látni az események egymás utáni forgatagát és ez mindig egy hatalmas kontraszt volt számomra a saját életem mellett. Jó volt kiszakadni a „szürke és lassú mindennapokból és belecsöppenni egy színpompás világba, ahol jó a háttérzene és garantált a „HAPPY END”! Szerinted az emberek mi miatt mennek be az Operettszínházba? Mik azok az érzések, történetek amit várnak tőletek és amit ti meg tudtok adni nekik?
E.A.: Az operettek legtöbb esetben azt mutatják nekünk, hogy nézd: Ilyen is lehetne a világ! Ilyen szeleburdi, szerelmes, a gondok közepén is boldogságot sejtető. A színház testközelsége egészen elevenen ragadja meg az embert, máshogy hat két szerelmes csivitelése és tánca, duettje. Az, hogy együtt a többi nézővel, sokan élünk meg egy poént, merőben máshogy hat mintha egymagunk lennénk. Felszabadító és valóban kizökkenthet a mindennapokból. Az operett, témáját tekintve nem akar mélylélektani utazást tenni, hanem mindenki által jól megfogható, hamar azonosítható lelkiállapotot mutat, csillogó köntösben. Ezen dolgozunk mi is, jöjjenek és bolondozzanak velünk!
Coloré, Vida Dóra: Hogyan látod a saját pályádat a következő tíz évben? Inkább opera, operett vagy esetleg más műfaj felé nyitnál?
E.A.: A Bartók Béla konziban egy barátommal azt beszéltük, hogy hatalmas sztárok leszünk, milliárdos fizetéssel. Ha ez az elkövetkezendő tíz évben sem jön össze, mérges leszek. Viccet félretéve, nem tudom mi vár rám, én igyekszem a tőlem telhető legtöbbet megtenni mindenütt, ahol úgy érzik szükség van rám. Ha tíz év múlva is ugyanolyan békében leszek önmagammal, mint eddig, boldog leszek.
Coloré, Vida Dóra: Miért érdemes megnézni a Cirkuszhercegnőt az Operettszínházban?
E.A.: Mert a zene szép, a díszlet szép, a ruhák szépek, és mi még annál is szebbek leszünk! (nevet)
