A halloween igencsak megosztó ünnep, holott ha kutatunk egy kicsit saját történetünkben, korántsem olyan idegen, mint gondolnánk.
Sokaknál indulatokat vált ki a halloween és a tökfaragás kérdése. Bizonyosan nem csak én futottam már bele olyan hozzászólásokba a Facebookon, ahol fröcsögve szidják a halloweent, a nyugati ünnepet, ami ,,maga a gyalázat”. Nekünk, magyaroknak ugyanis ,,nincs szükségünk ilyen ünnepre”, hiszen mi az ,,őrület” helyett szeretnénk csendben meggyászolni a halottainkat.
Való igaz, számos nyugati országban nincs külön nap arra, hogy megemlékezzenek a halottaikról. Mexikóban a Dia de los muertos hasonlít a leginkább a mi ünnepünkre, hiszen november első két napján ők is halottaikról emlékeznek meg, ám korántsem olyan formában, ahogyan mi, hiszen ők az illető egykori életét ünneplik. Lakomát csapnak, amiből a halott is kap, és mivel az ünnep jelképe a koponya, ilyenkor koponya alakú csokikat osztogatnak egymásnak és halottaiknak is. Sokkal inkább az életigenlésről szól számukra ez a nap, mint a halálról, és az élet körforgásának részeként tekintenek rá.
Ekképp a bolondozás is belefér, és sokan raknak fel úgynevezett Calaveras-sminket, aminek nem az ijesztgetés vagy a félelemkeltés a célja, hanem az élet ünneplése, és egyfajta kapocs az élők és az elhunytak között.
Bár tököt nem faragnak, láthatóan nem úgy élik meg a gyászukat, ahogyan mi, hanem egyfajta keveredés fedezhető fel náluk: egy kis bolondozással emlékeznek a szeretteikre.
A halloween Magyarországon
Bár nálunk is egyre több a halloween-parti, és a boltokban is egyre több kifaragott tök található, sokan kitartanak amellett, hogy hülyeségnek tartják az egészet, és kikérik maguknak, hogy egy ilyen elcsendesedésről szóló ünnepet világító tökök becstelenítsenek meg.
Ez már csak azért is különös, mert korántsem új szokás a tökfaragás. Még maga Bálint György, az ország Bálint gazdája, aki az 1920-as években volt gyermek is emlékezett arra, hogy tököt faragtak hajdanán:
Gyermekkoromban azzal szórakoztunk a hosszú őszi estéken, hogy a jókora tököket kivájtuk, szemet, szájat vágtunk rá, és társaink rémületére este égő gyertyát állítottunk belé. Észak-Amerikában járva elcsodálkoztam rajta, hogy ez a „játék” ott is népszokás (…) sok helyütt láttam „halálfejnek” kiképzett tököt is.
Ez akkoriban gyermekjátéknak számított, és általában a fiúk játéka volt, és így ijesztgették egymást, különösen a lányokat. Luca napjának környékén Luca-tök is volt, ami hasonló eljárással készült, mint a halloweeni tökök, és pontosan ugyanaz volt a célja: az ijesztgetés.
Ugyanakkor míg eleink egymást ijesztgették, a halloweeni tökök az október végén-november elején aktív szellemeket próbálták elijeszteni, hiszen féltek az ismeretlentől.
Érdekes módon Magyarországon a kísértettörténetek nem voltak annyira népszerűek, hogy az emberek elkezdjenek félni halottaik szellemeitől.
Mindennek ellenére láthatjuk, hogy a mexikóiak szeretettel és némi bolondozással emlékeznek meg az elhunytakról, míg Amerikában és Angliában tökökkel ijesztik el a rettegett szellemeket. Talán pont ez az oka annak, hogy idővel Magyarországra is bekúszott a halloween és a tökfaragás, hiszen mi is épp olyanok vagyunk, mint ők: csak mi egymást ijesztgettük, nem a szellemeket.
Szóval miért is utáljuk annyira?
Nyitókép forrása: Getty Images
