Bodrogi Gyula 1934. április 15-én született, természetes hát, hogy a mai nap róla szól, hiszen ma tölti be a kilencvenedik életévét. Hosszú életét szerzőnk személyes levélben foglalja össze.
Kedves Gyula bácsi!
Furcsa így kezdenem egy levelet Bodrogi Gyulának, különösen azért, mert annyi más néven szólíthatnám. Napóleon, Sándorka, Malinka, Veszprémi Béla, Kittenberger Kálmán, Csőrmester, Süsü, és megannyi név és személyiség, akiket megformált színpadon, filmben és hangban.
A Bodrogi Gyula név fogalom, pedig kis híján Buzik Gyula névvel került bele a színészlexikonba, hiszen tizennégy éves koráig ezen a néven élt, mígnem édesapja nem magyarosította a nevet, és született meg a Bodrogi család. Az idősebb Bodrogi akkor még nem sejthette, hogy fia nevét minden magyar ismerni fogja, gyerek és felnőtt egyaránt.
Szó szerint egész életemben fontos szerepet játszott a személye, sőt, még az életem előtt is! A nagyszüleim az ötvenes évek végén kezdtek el randevúzni egymással, melynek helyszíne sok esetben a mozi volt. Már ekkor olyan filmeket néztek, amikben feltűnt az akkor még kezdő Bodrogi Gyula, és ha elsőre nem is jegyezték meg, hogy ki ez a fiatal srác, idővel pontosan tudták, hogy kire váltanak jegyet, annál is inkább, mert évente több tévé- és játékfilmben láthatták.
Nem volt azonban mindig ilyen egyértelmű, hogy a kis Gyulából színész lesz: mivel jól ment a matek és a fizika, a tanári szak is szóba került, de a szólótánc végül megváltoztatta az irányt. Mégsem a tánc lett azonban az élet értelme, hanem a rendezés. Nézőként nagy kérdés, hogy így, hogy a rendező szak akkor nem indult, és maradt a színészet, elveszítettünk egy jó rendezőt, vagy nyertünk egy nagy színészt? Talán a sors szólt közbe? Bizonyosan volt köze a Színművészeti Főiskola elvégzéséhez a sorsnak, mert a fiatal Bodrogi nem volt egyszerű eset! Annyi fegyelmit kapott, hogy csupán Básti Lajoson múlt, hogy nem csapták ki. Persze érthető, az ember fiatalon úgy érzi, övé a világ, pláne, ha a másik szerelme a foci, ami fontosabb volt a tanulásnál és a próbáknál.
Gondolta volna akkor, hogy Magyarország egyik legismertebb színésze lesz? Hogy a Nemzet Színészei közt tartják majd számon, ráadásul úgy, mint a színészt, akit ténylegesen egy egész nemzet szeret? Hogy több generáció életének lesz meghatározó szereplője?
Már gyerekként mennyi időt töltöttünk Önnel, és énekeltük együtt, hogy Ön a… pontosabban ,,én vagyok a híres egyfejű”. Aztán a már szintén említett Csőrmester, a rengeteg film, a színpadi szerepek! Tudom, valahol rémes, hogy képes vagyok megemlíteni egy portréban A gyógyszertárban (a népnyelv szerint Az óvszer) című kabarét, de mit van mit tenni: kabaréban is zseniális!
Pont a nyolcvanadik születésnapján jártam a Mikroszkóp Színpadon, és legnagyobb meglepetésemre ezt a jelenetet is előadták. Színháztörténeti pillanat volt számomra, éppúgy, ahogyan a legapróbb szerepek például a Magyar Vándorban, a Munkaügyekben vagy éppen a Doktor Balatonban. Ha Ön megjelenik a színen, valahogy minden a helyére kerül: az idő nem is telik úgy, ahogyan valójában, hiszen Bodrogi Gyula még mindig itt van velünk, és mosolyog ránk.
És hogy mi a titka? Ezt én nem tudhatom, csak találgathatok. Talán az Önből áradó derű és bohémság, ami nemcsak irigylésre méltó, hanem felszabadító egyszerre. Így is lehet az ember kilencvenéves, ahogyan Bodrogi Gyula!
Utálja kimondani, hogy ennyi idős, de remélem, hogy tíz év múlva azt is megírhatom majd, hogy hogyan tölti be a százat!
Isten éltesse a színészt, akit az egész nemzet szeret, és nem csak papíron!