A húsvét régen

A húsvét nagyanyáink idejében meglehetősen más volt, különösen a vidéken élők számára, ugyanis a fiúk végigjárták az adott falut, hogy meglocsolják a lányokat. Az, hogy magyar szokás-e vitatott, ugyanis feljegyzések szerint Csehországban kezdődött a XIV. században. Azért alakult ki, mert úgy hitték, hogy a víz tisztító erővel bír, ami a nőket is megtisztítja és ápolja. Keresztény leírások szerint Jézus halálához is van köze a víznek, ugyanis amikor az asszonyok Jézus feltámadását hirdették és várták, a katonák vízzel öntötték le őket.

A húsvéti locsolás mára igencsak szelídült, hiszen a lányoknak is van beleszólása abba, hogy szeretnének-e locsolást, és ha igen, mivel. Természetesen nincs ez mindenhol így, ugyanis Hollókőn meg is nézhetjük, hogy hogyan zajlott régebben egy igazi húsvéti locsolás.

Húsvéti retró – Így élték meg régen

A nagymamám egy Makó melletti határmenti faluban nőtt fel a negyvenes években, és nincsenek jó emlékei a húsvétról. Mint mondta, számos kötelező eleme volt, holott ő csak élvezte volna, hogy nem kell iskolába menni.

Húsvétkor mindig vártam, hogy sokáig alhassak, de hajnalban felvertek, mert menni kellett a misére. Sokszor ilyentájt vágtunk disznót, mert sonka már akkor is került az asztalra, a tormát pedig frissen, reszelve készítette anyám. Ő böjtölt, de nekünk nem erőltette. Nem esett nehezére a böjt, mert nagy szegénység volt, csokitojásról szó sem lehetett akkoriban! A locsolóktól szívem szerint bujdokoltam volna, de akkor még ezt nem lehetett: anyám szigorúan kizavart, ha bekopogott valaki, akár hajnalok hajnalán is. A fiúk nem sokat vacakoltak. Hiába volt csípős az idő, egy vödörnyi, kútból húzott hideg vízzel locsolnak. Persze a fiúk, akik udvaroltak jobban megadták a módját, de az volt az igazi, amikor felköltöztem Pestre!