Most összegyűjtöttük minden idők legbrutálisabb filmes fordulatait, amelyeknél garantáltan tátva maradt a nézők szája – és amelyek még napokkal a stáblista után is kísértenek.
Egy jó film leköt, egy nagyszerű film megrendít – de az igazán felejthetetlen filmek azok, amelyek teljesen lesokkolnak a befejezésükkel. Most összegyűjtöttük minden idők legbrutálisabb filmes fordulatait, amelyeknél garantáltan tátva maradt a nézők szája – és amelyek még napokkal a stáblista után is kísértenek. Figyelem: SPOILER-veszély!

A hatodik érzék (1999)
Fordulat: Bruce Willis végig halott volt
M. Night Shyamalan mesterműve egészen új szintre emelte a „mi a fenét néztünk végig?” típusú csavarokat. Amikor a végén kiderül, hogy Malcolm, a pszichológus, akit Bruce Willis alakít, valójában már az első jelenetben meghalt, az a nézőt is a padlóra küldi – és azonnal újranézné az egészet, hogy meglássa a nyomokat, amik végig ott voltak.

Psycho (1960)
Fordulat: Norman Bates valójában az anyja „jelmezében” öl
Alfred Hitchcock klasszikusa nemcsak a horror, hanem a filmcsavarok történetében is alapmű. Az első nagy sokk már az, hogy a főszereplőnek hitt Marion Crane (Janet Leigh) egy óra után meghal, de az igazi döbbenet akkor jön, amikor kiderül, hogy Norman Bates skizofréniás, és saját anyjaként, parókában gyilkol. Ijesztő és zseniális.

Harcosok klubja (1999)
Fordulat: Tyler Durden nem más, mint a főhős alteregója
David Fincher kultfilmje végig egy groteszk utazás az erőszak, a férfiidentitás és a káosz világába – és a végén megkapjuk a kegyelemdöfést: Tyler Durden (Brad Pitt) a főszereplő (Edward Norton) tudathasadásos személyisége. Az egész harcos klub, a felforgató akciók, minden csak egy eltorzult énprojekt volt. Zseniálisan kivitelezett, romboló erejű csavar.

A mások élete (2006)
Fordulat: A lehallgató tiszt a rendszer ellen dolgozik
A német filmdráma megrendítő erejét fokozza az, hogy a néző csak később jön rá: a keletnémet titkosszolgálat ügynöke valójában megmenti az áldozatát, miközben látszólag lojális a rendszerhez. A morális átalakulás nem csak karakterfejlődés – a történet igazsága utólag teljesedik ki, és ettől válik igazán emlékezetessé.

Eredet (Inception, 2010)
Fordulat: Álom vagy valóság – a pörgettyű nem dől el
Christopher Nolan agycsavaró filmje eleve rengeteg rétegből áll, de a nézőt akkor fagyasztja le igazán, amikor a végén a pörgettyű – ami az álmot a valóságtól elválasztja – nem esik le, csak forog. Így a néző sosem tudja biztosan: Cobb hazatért… vagy még mindig álmodik?

A dolog (The Thing, 1982)
Fordulat: A szörnyeteg bárki lehet – és még mindig köztünk van
John Carpenter kultikus sci-fije nemcsak a horror, hanem a paranoia csúcsát is eléri. A végén, amikor a két túlélő egymásra néz a sarkvidéki pokol közepén, és egyikük sem tudja biztosan, hogy a másik vajon még ember-e… a feszültség a tetőfokára hág. Nincs megnyugvás – csak sejtés.
