Az olasz lány titka múltba és jelenbe kalauzol. Olaszország és Anglia, szőlő és bor, szerelem és szenvedély. Minden, ami egy romantikus regénybe kell!
Az olasz lány titkát Soraya Lane vetette papírra. A történet két szálon fut: a múltban és a jelenben ismerhetjük meg két nő történetét, akiknek sorsa összeforr.
A jelenben Lilyvel ismerkedhetünk meg, aki borászként helyezkedik el egy olasz család birtokán. Csupán egy dolog lebeg a szeme előtt, megvalósítani a tervet, amit immáron elhunyt apjával akartak megvalósítani: egy saját borászat létrehozását. Ebbe nem fér bele sem szerelem, sem semmi más, ami elterelheti a figyelmet a tervről. Az angol lány indulása előtt azonban hívást kap egy londoni címre, egy egykori leányanya-otthonba, ahol egy dobozkát nyújtanak át neki, amiben két dolgot talál: egy régi olasz receptet, valamint egy színlapot a Scalából azzal, hogy a dédnagymamája hagyta meg évtizedekkel ezelőtt. Ezzel a dobozkával indul el az olasz családi borászatba, mint borászasszisztens.
A múlt szála 1937-ben kezdődik. Egy Estee nevű kislányt ismerünk meg, aki balerinaként táncol, és halálos szerelembe esik egy korabeli fiúval, Felixszel. Szerelmük azonban a családjuk miatt zátonyra fut, hiszen a fiú egy pékségbirodalom örököse, és a szülők nem támogatják, hogy egy szegény lányt vegyen feleségül. Szóba sem kerülhet, hogy az idővel Scalában fellépő ünnepelt táncosnő lehessen a felesége.
Az olasz lány és az a bizonyos mogyorókrém
A történet központi része Olaszország, úgy a harmincas és negyvenes években, mint a jelenben. Az olasz táj minden évtizedben elbűvölő, legyen szó Milánóról vagy épp egy szőlőbirtokról. Szinte az orrunkban érezzük a friss levegőt, ahogyan Lily a szőlőfürtök között lépdel. Nemcsak a szőlő és a bor illata van azonban az orrunkban, hanem az időközben megismert Antonióé is, akivel Lily hamar összegubancolódik, ám szerelemről ugyebár szó sem lehet, hiszen Lily tartani akarja magát a tervhez: megtanul mindent, amit egy borásznak meg kell tanulnia, és létrehozza a saját borászatát, amit az apjával együtt terveztek.
Na de mi a helyzet a dobozkával? Izgatja a lány fantáziáját, ezért az olasz nyelvű recepttel és a Scala 1946-os színlapjával a kezében nyomozásba kezd, mégpedig Antonio oldalán.
Míg ők ketten összerakják a múlt darabkáit, mi teljes képet kapunk róla, hiszen a jelen és a múlt váltakozik a kötetben. Bár a szőlőültetvény és a család, akinél Lily lakik, elragadó, valahogy a múlt fonala jobban megfogja az olvasót. Talán a szereplők kidolgozottsága, vagy maga a szerelmi történet, majd az ebben rejlő dráma erősebb drukkra kényszerít – nem mellőzve a jelen szálat, hiszen Lilyért és Antonióért is lehet szorítani.
Mint idővel kiderül, az olasz recept egy meg nem nevezett mogyorókrém titkos hozzávalót tartalmazza, ami azóta rendkívül ismert lett Olaszországban. Mindannyian tippelhetünk, melyikről van szó! A titkos recept, ami titokzatos módon Londonba került, majd onnan Lilyhez, aki visszaviszi a papírt oda, ahol megírták. Ki írta? Milyen céllal? Ha a recept végig Londonban volt, hogyan lehetett akkora siker a mogyorókrém Olaszországban?
A történet igazi könnyed olvasmány, és sok elgondolkodtató kérdést feszeget. Mindenáron végre kell hajtanunk a tervet, amiről azt hisszük, hogy a mi álmunkat akarjuk valóra váltani? Mi a helyes, mi a helytelen? Együtt lehet élni életünk legnagyobb hibájával?
A könyvet ajánljuk azoknak, akik szívesen olvasnak Olaszországról és a borokról, na és persze azoknak, akik szeretik a romantikát, legyen szó akár múltról, akár jelenről!
Az ajánló elején mogyorókrémes receptet ígértünk, és itt is van a házi mogyorókrém receptje valódi mogyoróból!
Hozzávalók:
- 12,5 dkg tejcsokoládé
- 5 dkg vaj
- 5 dkg cukor
- 12,5 dkg törökmogyoró
- 5 dkg sűrített tej
- egy csipet só
Elkészítés:
Kezdem a legutálatosabb résszel, ami a mogyorótörés, és hámozás. Könnyebb dió, mint a dió, mégis időigényes. Ha megvagyok a hámozással, egy sütőpapírral bélelt tepsibe szórom a mogyorókat, és 160 fokos sűtőbe teszem őket 10, de legfeljebb 15 percre. Akkor jó, ha sötétbarna-fekete lesz a kis vékony héja. Kiveszem, hagyom kicsit hűlni, és elkezdem lehámozni a barna héjat. Nekem a legjobb módszer erre az volt, hogy ,,gyurmázgattam” a kezemmel, és így lassan-lassan a legtöbb mogyoróról levált a héj. Ezután kicsit összetördeltem, mert a darálónak túl durva volt, s ezután daráltam porrá. Amikor por-állagú, hozzákeverem a cukrot, és félreteszem. Egy lábasban vizet melegítek, föléteszek egy kisebb lábast, és ebben olvasztom fel a gőz felett a tejcsokoládét. Ha felolvadt, mehet bele a vaj, amit alaposan elkeverek, majd csipet só és a sűrített tej, végül pedig a cukros mogyoró. Nagyon alaposan elkeverem, és kóstolgatom – nem kifejezetten az íze miatt, hanem azért, hogy érezzem azt, hogy a cukor valóban felolvadt. A cukor hajlamos sokáig ropogni a fogam alatt, de érdemes addig keverni, míg teljesen fel nem olvad. Amint kész, azon nyomban üvegbe öntöm, hűlni hagyom, és teszem be a hűtőbe.
Nyitókép forrása: Coloré