Június 11-én startol a 16. férfi labdarúgó Európa-bajnokság, így most az egész kontinens focilázban ég. Ennek apropóján megnéztük, hogy vajon mi a helyzet a női focival?
A kezdetek
Egyértelműen a férfiak sportjának tartják a futballt, még úgy is, hogy a legelső hivatalos női labdarúgó mérkőzésre már több, mint százhúsz éve, 1895-ben sor került Londonban – csak huszonhárom évvel az első hivatalos nemzetközi férfi meccs után. Az Észak és Nyugat csapata közt zajló meccs óta eltelt időben a női foci igencsak szép utat járt be, lassan de biztosan megnyíltak előttük a sportolási lehetőségek.
Azelőtt a gyengébbik nem csupán nézőként vehetett részt a meccseken, azonban a választójogi, például szüfrazsett-mozgalmak kialakulása magával hozta azt is, hogy más területeken is érvényesíteni kívánják jogaikat. Így történt ez például a sportban is, és az első világháború után felmerült, hogy „mi van akkor”, ha a gyárban a fronton harcoló férfiak helyett dolgozó nők akár a pályán is megállnák a helyüket? A Dick, Kerr & Co nevű lőszergyár munkásaiból állt a csapat, e gyár egyik dolgozója, Grace Sibbert fejéből pattant ki az ötlet, hogy játsszanak le egy mérkőzést a férfi és a női kollégák részvételével. Mivel a hölgyek csapata igencsak ügyesnek bizonyult, a gyár tisztviselője gondolt egyet, és jótékonysági meccset rendezett, melynek bevételét a hadiárvák, özvegyek és sebesültek megsegítésére szánta. Az 1917 karácsonyán lejátszott meccsen körülbelül 200 font gyűlt össze, ami ma nagyjából 16 millió forintnak számítana. A mérkőzéseket még továbbiak követték, és gyorsan híre ment a sikeres csapatnak, főleg Lilly Parrnak, amit az Angol Labdarúgó Szövetség nem nézett jó szemmel, és 1921-ben betiltatta azokat, mondván, hogy elveszik a férfi sport népszerűségét. Ironikus, nem?
1969-ben jött létre az Angol Női Labdarúgó Szövetség, azonban ekkor még két hosszú évig meg volt tiltva a nők számára a játék. Hollandiában és Németországban is hasonló döntések születtek a 20. század korai éveiben, ezzel ellentétben viszont Olaszországban és Észak-Európában akadálytalanul fejlődhetett a női futball.
Magyarországon az első női meccsre 1912-ben Szegeden került sor, a legrégebbi női csapatunk pedig 1970-ben jött létre, és a 1. Femina FC nevet viselték. Ez a csapat nyerte meg aztán a legelső budapesti bajnokságot is, és azóta is csúcstartó.
Fellendülés
1971-ben az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) előírta, hogy tagországainak női labdarúgása is kerüljön be a nemzeti szövetségek alá, és ezzel újra jogot kaptak a nők a hivatalos mérkőzésekre. Ez a döntés azt is eredményezte, hogy bajnokságok, versenyrendszer alakulhatott ki és barátságos meccseket is lehetett tartani. Ebben az évben jött létre az UEFA Női Bizottsága, csupa férfi taggal, de hét év után fel is oszlottak amiatt, hogy nem igazán sikerült megszervezniük a női EB-t. Harminc évvel ezelőtt zajlott az első hivatalos Női Labdarúgó Világbajnokság, és csak néhány évet kellett várni ahhoz, hogy az olimpiai programba is bekerülhessen, mint sportág.
Mára „a női labdarúgók száma dinamikusabban nő, mint a férfiaké. Magyarországon az MLSZ 10 éves fejlesztési programjában (amelynek a közepénél járunk) a fiúk száma a Bozsik Programnak köszönhetően megduplázódott, a lányok száma megháromszorozódott.„, írja Déri Diána a női labdarúgás történetéről szóló értekezésében. Tagadhatatlan, hogy ma sokkal népszerűbb ez a sport, mint akár húsz évvel ezelőtt volt, a nemzeti válogatottak és a klubcsapatok is sikeresen szerepelnek a megmérettetéseken, valamint fellendült a női játékvezető képzés is. Utóbbi témában nemsokára olvashattok egy izgalmas interjút, figyeljétek az oldalt!