„Hisszük, hogy mindenki megérdemel egy esélyt saját történetének elmesélésére” – voltaképpen ez a szervezők válasza arra a kérdésre, hogy mi hívta életre a hangos olvasás világnapját. Amit egyébként 2010 februárjában tartottak meg először, azóta pedig több millióan csatlakoztak a kezdeményezéshez.
A szkeptikusok azt gondolhatják, hogy az olvasás népszerűsítése felesleges, de korántsem az, elég ránéznünk az UNESCO 2020-as adataira, melyek szerint világszerte legalább 773 millió felnőtt nem rendelkezik alapvető írás-olvasási készséggel. Pedig az írni-olvasni tudás fontos szerepet tölt be az emberi jogok ügyében, így egy írástudóbb és fenntarthatóbb társadalom csak ezen képességek birtokában jöhet létre. Vagyis a hangos olvasás világnapja egy rendkívül hasznos kezdeményezés.
Mit ad nekünk a (hangos) olvasás?
A születésünk utáni első néhány évre vonatkozóan mindenekelőtt azt mondhatjuk, hogy a hangos olvasás elősegíti a korai nyelvi fejlődést, már jóval a beszéd kialakulása előtt. A gyermekek szókincse egyébként is függ attól, hogy kisbabaként mennyit beszélnek hozzájuk: kutatások szerint minél több szót használnak a szülők a gyermek nyolc hónapos korában, annál nagyobb lesz a gyerek szókincse hároméves korára.
Míg más tanulmányok szerint a gyermekek kíváncsisága, felfedezőkészségének, motivációjának és memóriájának is jót tesz, ha olvasunk nekik. Fejlődik továbbá az odafigyelés és hallgatás képessége, amely később, az óvodai, iskolai évek alatt kulcsfontosságú lesz. Apropó iskola: nemzetközi adatok szerint a hátrányos helyzetű gyermekek átlagosan 1,5 millió szóval találkoznak az iskola megkezdése előtt, míg az iskolázott szülő gyerekei 8 millióval. Hogy milyen egyéb „szupererővel” ruház fel minket, ha sokat olvasunk, azt az alábbiakban kifejtjük az erről készült kutatások alapján.
Minél nagyobb a szókincsünk, annál sokszínűbbnek látjuk a világot
Azok a gyermekek, akik naponta olvasnak a szüleikkel, több szót ismernek és használnak az érzelmi állapotok leírására. Hogy ez miért fontos? Nos, ahogy az erre vonatkozó tanulmányban olvashatjuk, a szókincs alakulása és a gondolkodási, érzelmi, észlelési folyamatok kölcsönhatásban állnak egymással. Hétköznapi példával élve az eszkimók több tucat szót használnak a hóra, sőt, fel is ismerik a különbséget az egyes hótípusok között. Minél választékosabban fejezzük ki érzelmeinket, annál árnyaltabban gondolkodunk a saját és környezetünk érzelmi állapotáról. Ez a képesség pedig az érzelmi intelligencia egyik alappillére.
Empatikusabbak leszünk az olvasástól
Mostanra több vizsgálat során bebizonyosodott, hogy minél több szépirodalmat olvasunk, annál empatikusabbak vagyunk. Az olvasás azonban az empátia mellett a mentalizáció fejlődésére is pozitívan hat: a mentalizáció azon képességünk, hogy önmagunk és mások mentális állapotait képesek vagyunk dekódolni, illetve értelmezni tudjuk viselkedésüket és a mögöttük meghúzódó szándékot. Érdekesség, hogy különböző kísérleteknél kiderült, hogy a mesekönyvek olvasása négy- és hatéves gyermekeknél akkor is elősegítette a szándéktulajdonítás fejlődését, ha az életkort, a nemet, a szókincset és a szülők jövedelmét mint lehetséges magyarázó tényezőket kizárták. Plusz azt is kimutatták, hogy ugyanazok az agyi területeink aktiválódnak, amikor olvasás közben helyezkedünk bele a szereplők nézőpontjába, mint amikor a valóságban.
Nemcsak a történet hősei, de egy jó könyv által mi is jellemfejlődésen megyünk keresztül
Szintén egy kísérlet alkalmával az alanyoknak Csehov – A kutyás hölgy című novelláját kellett elolvasniuk, illetve a kutatók létrehoztak még egy terjedelemében, tartalmában, olvashatóságában és izgalmassági fokában megegyező szöveget, amit egy válás tárgyalási jegyzőkönyvéből vett részletként prezentáltak a kísérlet résztvevőknek. Azok, akiket megérintett Csehov, később máshogy értékelték saját személyiségvonásaikat, különösen a tapasztalatra való nyitottságukhoz tartozó tulajdonságaikban érzékeltek növekedést. (Egy mindannyiunkban megtalálható pszichés jellemzők olyan csoportjáról beszélünk, melyhez többek között a fantázia, az esztétikai érzékenység, a belső érzésekre való odafigyelés, a változatosság kedvelése és az intellektuális kíváncsiság tartozik.)
Bizonyos kutatásokból arra következtethetünk, hogy az öngondoskodás nem azzal függ össze, hogy esszét vagy éppen novellákat olvasunk, hanem hogy mennyire ítélünk meg művészinek egy szöveget. Míg mások azt találták, hogy a szépirodalom kedvelői hajlamosak akkor is segíteni másoknak, ha az számukra veszélyes vagy áldozatokkal jár.
Elfogadóbbak leszünk
Egy kísérlet során azok az alanyok, akik egy muszlim nő életéről szóló regényrészletet olvastak, a kontrollcsoporthoz képest kevésbé voltak előítéletesek egy képfelismerési helyzetben. A fényképeken arab és kaukázusi arcok is szerepeltek, illetve olyanok is, akik felmenői között vegyesen voltak arabok és kaukázusiak, valamint akikről szimplán nehezebben lehetett eldönteni ezt a jellemzőt. Akik elolvasták a szépirodalmi mű részletét, ők kevésbé gondolkodtak merev arab és kaukázusi kategóriákban, többször vélekedtek úgy egy-egy személyről, hogy vegyes családból származik és szignifikánsan kevesebbszer társították a dühös arcokat az arabokhoz.
Tovább élhet, aki sokat olvas
Egy több évet felölelő, közel négyezer fő részvételével készült longitudinális vizsgálat eredményei szerint a
a rendszeresen olvasók között húsz százalékkal kisebb a valószínűsége annak, hogy valaki 12 éven belül meg fog halni.
A számítások során értelemszerűen kizárták az olyan lehetséges magyarázó tényezőket mint például az életkor, nem, faj, iskolázottság, vagy az önbevalláson alapuló egészségi állapot.
Az olvasás az egyik legjobb stresszűző
Felmérések szerint már naponta hat(!) perc olvasással 68 százalékra csökkenthetjük stressz-szintünket. Hiszen ha belekezdünk egy lebilincselő történetbe, akkor rögtön egy alternatív világban találjuk magunkat, ahol aztán kiválaszthatjuk a hőseinket és sokat tanulhatunk tőlük, miközben végig biztonságban vagyunk. Azon túl, hogy manapság szinte minden élethelyzetre létezik egy témába vágó könyv, azt is számos pszichológiai kutatás megerősíti, hogy érdemes időnként lelassítani és hangosan olvasni a gyermekeinknek, de akár saját magunknak is.
Miért szeretünk olvasni?
Kíváncsiak voltunk, hogy vajon a magyarok miért szeretnek olvasni, ezért feltettük a kérdést a „Könyvimádók❤” Facebook-csoportban. Íme:
„Új kapukat, dimenziókat tár fel előttünk!🙂 Szárnyalhatsz, elmerülhetsz, átélhetsz!❤️🙏😊 Tanít, fejleszt, értéket teremt az olvasás!😊„
„Mert a filmekkel ellentétben,a képzeletemnek nincs költséghatára.”
„Egyszerre több ember életét élhetem, átérezve örömüket, fájdalmukat, közben elgondolkodom, hogyan döntenék a helyükben egy-egy szorult helyzetben. És az mindegy, hogy idősek, fiatalok, gazdagok vagy szegények, hatalmasok vagy kiszolgáltatottak. Lehetnek akár varázslók, boszorkányok, vagy éppenséggel muglik. 😄 Néha még félek is, ha „leteszem” őket, valami égbekiáltót művelnek, míg alszom. 😁 Hatalmas kaland az olvasás!”
„A könyvek mindig pont oda visznek, ahol lenni szeretnék. Olvasni egyszerre kaland, időutazás, tanulás, kihívás és olyan titkos üzenetek, amiket csak az olvasó értelmezhet a saját nyelvére fordítva. ❤️❤️😊”
„Egy csomó új világot ismerek meg, történetek részese lehetek. Kiszakít a szürke hétköznapokból. Nem butítja el az agyunk. Akik nem olvasnak, el sem tudják képzelni, hogy milyen sokat vesztenek vele.”
„Aki szeret olvasni, soha nem unatkozik.”
„Annyira lehangoló a világ. Bármilyen életszakaszban is vagyunk, vagy mi vagyunk valamiért depisek, vagy a környezetünk. Annyira jó kiszakadni a való világból egy olyan helyre, ahol eldönthetem, hogy most kalandor leszek vagy gyilkos. Beleképzelhetem magam hatalmas utazásba, vagy egy családba. Megismerhetek millió élethelyzetet, környezetet, izgulhatok, várhatok. Ha sok minden történik velem (mondjuk egy hároméves gyerek mellett egyetemen két szakon tanulok munka mellett), este annyira jó csak kinyitni egy könyvet, amiben nem az én nyomásom van, nem kell 17 vizsgára készülnöm, hanem átélhetem, milyen a Japán vidék egy cica szemszögéből (Az utazó macska krónikája) vagy érezhetem az eper illatát (Az eperszedő). Ha egy kicsit nyugisabbak, szürkébbek a mindennapok, izgulhatok egy sorozatgyilkos elől menekülve vagy kinyomozhatom a halott lányom gyilkosát. Millió karakterrel lehet azonosulni, nyomozni, nevetni vagy sírni. Olyan, mintha nem egy életet élnénk hanem több százat.”
Hogyan csatlakozhatunk a hangos olvasás világnapjához?
Egyszerűen ragadjunk könyvet, és olvassuk fel kedvenc történetünket barátainknak, családtagjainknak. Ha pedig meg is örökítjük ezt a pillanatot, használjuk a #WorldReadAloudDay hashtaget!
Borítókép forrása: Shutterstock/Puzzlepix
