A szinkronstúdiók világa egy titkosnak tűnő társaság, ahová kevés embernek adatik meg bejutni. Szerzőnk bebocsáttatott egy szentélybe, úgyhogy elmeséli, hogy mit látott!
A szinkron szeretete és zsigeri csodálata azóta tart, mióta az eszemet tudom. Első szerelmem Süsü legjobb barátja, a Kóbor királyfi volt, na nem a vörös haja, hanem a hangja, Sztankay István miatt! Ahogy nőttem, további szerelmek követték a Kóbor királyfit: Harrison Ford Csernák János miatt, a Kisasszony című dél-amerikai szappanopera férfi főhőse Mihályi Győző miatt, Kevin Sorbo a Herculesből Kőszegi Ákos miatt, és a sort még kínosan sokáig folytathatnám.
Egész gyerekkoromban figyeltem, hogy ki kinek a hangja, úgyhogy ha itthon felmerül, hogy egy-egy karakternek ki a magyar hangja, a család felüti a ,,Nagy Magyar Szinkronlexikont”, azaz engem, hogy eldöntsem a kérdést.
Sokáig az egyetlen rálátásom a szinkron világára a Mrs. Doubtfire című film első jelenete volt, amiben Robin Williams szólaltat meg egy kismadarat. A színésztől a valóságában sem állt távol ,,hangadás”, ugyanis az Aladdin című Disney-rajzfilmben Dzsinit szólaltatta meg.
Látnak!
A fentiek alapján jogosan gondolhattam, hogy egy szinkronstúdió így néz ki, de mint kiderült, nem egészen, ugyanis a színészeket egy fal választja el a szinkronrendezőtől. Ezen a falon vagy van üveg vagy nincs – utóbbi esetben a szinkronrendező egy kamerán keresztül látja a színészt. Az elválasztás oka értelemszerűen az, hogy a szinkronstúdió teljesen szigetelt legyen, és ne szűrődjön be semmi hang! A mikrofon annyira érzékeny, hogy a bent dolgozó színészeknek nem elég lenémítaniuk a telefonjukat, a rezgést is le kell venniük róla, mert az is belehallatszódhat a felvételbe.
Magányos műfaj
A Mrs. Doubtfire készültekor Robin Williams egyedül szinkronizált, de Magyarországon akkor ez még korántsem volt így! Jó példa erre a Jóbarátok szinkronjáról készült riport, ahol a színészek jól láthatóan együtt állnak a mikrofon előtt. Ahogy a Jóbarátok – Magyar hangja című podcastben a szereplők elmondták, rengeteget nevettek a felvételek alatt, ám idővel más és más időpontokban rendelték őket a stúdióba. Ez nemcsak a Jóbarátok szinkroncsapatával történt meg, ugyanis technikai és szervezési okokból egy idő után könnyebbé vált úgy a munka, ha egy-egy hangsávot vesznek fel egyszerre.
Első benyomás
Legtöbb esetben a színészek is akkor látják először a filmet, amikor belépnek a stúdióba. A szinkronrendező elmondja nekik, hogy kinek adják a hangjukat, és hogy a szereplő hol tart a történetben. A színésznek ennyi elég ahhoz, hogy felvegye a fonalat, és a filmet megfelelő érzésekkel a hangjában mondja fel a szöveget, amit maga előtt lát. Ezt régebben nyomtatott verzióban kapták meg a színészek, ám egyre inkább kezd elterjedni az a módszer, hogy egy másik monitoron nézik, amit mondaniuk kell.
Régebben voltak úgynevezett színészvetítések, ám mivel a színészeknek és a stúdióknak is rengeteg munkája van, erre ma már nincs mód. Ugyan előfordul, hogy egy-egy komoly szerep előtt a színész megnézheti a filmet előre, sok esetben akkora a titoktartás, hogy a kép nagy része ki van takarva, így a színészek csak szereplőjük arcát vagy száját láthatják.
Hol így, hol úgy
A szinkronizáló színészek élete meglehetősen kiszámíthatatlan, ugyanis nem tudhatják előre, hogy a következő hónapban mennyi szinkronmunkára számíthatnak. Sok esetben csak azt tudják, hogy mikorra kell megjelenniük a stúdióban, és hogy nagyjából meddig tart a munka, de nem egyedi eset, hogy csupán egy mondatra mennek be egy nap. A gyártásvezetők természetesen igyekeznek úgy intézni, hogy egyszerre több munka elkészülhessen, erre azonban nem mindig van lehetőség.
Nem mindig a szinkronrendező választ!
A szinkronrendező dolga, hogy instruálja a színészt, így segítve őt abban, hogy hogyan mondja a szöveget. Erre nem mindig van szükség, ugyanis sok színész rögtön ráérez szereplőjére, így magától tudja, milyen irányba induljon szinkronizáláskor. Ez különösen akkor fordul elő, amikor egy színész állandó hangja egy külföldi kollégájának, így minden rezdülését ismeri. Gyakori jelenség azonban, hogy ha a színészeket arra kérik, hogy beszéljenek bizonyos karakter hangján, képtelenek rá, mert látniuk kell hozzá a figurát, hogy akár csak hangban is a bőrébe bújjanak.
+1 Nincs olyan, hogy szinkronszínész!
A színészek védelmében álljon itt egy hatodik pont is. Sokszor találkozhatunk azzal, hogy egy-egy rövid portréban úgy jellemzik a színészeket, hogy ,,színész, szinkronszínész”. Szinkronszínész nem létezik, hiszen szinte mindig olyan színészek állnak a mikrofon mögé, akiket láthatunk színházban, filmekben és sorozatokban is. Ők olyan színészek, akik szinkronizálnak is, így felesleges a szinkronszínész jelzővel illetni őket, mert sokkal többek annál: művészek.
Nyitókép forrása: Shutterstock / Puzzlepix