Vannak filmek, amelyek után jólesik hátradőlni és mosolyogva nézni a stáblistát. Aztán vannak azok, amiknek a vége úgy vág arcon, mint egy jeges zuhany vagy egy jókora pofon. A Collider válogatása alapján most három olyan filmet hoztunk, amelyeknek a befejezése nemcsak meglepő – hanem érzelmileg letaglózó, katartikus, vagy épp hátborzongatóan felkavaró. Figyelem: spoiler-veszély!
1. Se7en – Hetedik (1995)
David Fincher ikonikus thrillerje már eleve nyomasztó atmoszférájával és kegyetlenül sötét hangulatával sokkol, de a befejezése… az egyenesen gyomorszájon üt. A film utolsó perceiben kiderül, hogy a sorozatgyilkos, John Doe (Kevin Spacey), maga is része az általa végrehajtott „hét főbűn” mintájára elkövetett gyilkosságsorozatnak – méghozzá úgy, hogy Brad Pitt karakterének feleségének levágott fejét küldi el egy dobozban, ezzel kiprovokálva, hogy a rendőr dühében megölje őt – így ő testesíti meg a hetedik bűnt: a haragot. Ez a vég olyan morális dilemmát vet fel, ami napokig kísért. Nem lehet jól kijönni belőle. Csak tűnődni azon, hogy ki is nyert valójában.
2. The Mist – A köd (2007)
Stephen King története alapján Frank Darabont rendezett belőle egy sötét, feszült horrorfilmet – de míg az író az eredetiben valamelyest reményt hagy, a film színtiszta tragédiával zárul. Amikor a főhős, Thomas Jane karaktere kimenekül néhány túlélővel a szörnyekkel teli ködből, végül úgy dönt, hogy inkább végez mindenkivel – köztük a saját fiával –, mint hogy hagyja őket szörnyű halált halni. De pillanatokkal azután, hogy megteszi, megérkezik a katonaság és kitisztítja a területet. Ez a befejezés nemcsak fájdalmas, hanem brutálisan emlékeztet arra, hogy néha a legrosszabb döntések is a legjobb szándékból születnek.
3. Requiem for a Dream – Rekviem egy álomért (2000)
Darren Aronofsky filmje eleve nem egy könnyed esti mozi – a drogfüggés különböző formáit és következményeit mutatja be négy szereplő sorsán keresztül. De ahogyan a film az utolsó húsz percben összeomlik – olyan gyorsasággal és brutalitással, mint egy földrengés –, az egyszerre sokkoló és gyomorforgató. Az egyik karakter karját amputálják, a másik mentálisan teljesen szétesik, a harmadik szexuális megaláztatásba menekül a drogért, a negyedik pedig gyógyszerfüggőként elveszíti a realitásérzékét. A stáblista után csak ülsz csendben, és azon gondolkozol: Ez nem csak film. Ez fájdalmas valóság is lehet.
