Nemrég mutatta be friss albumát az YZZO zenekar. Az RGBW merőben más, mint korábbi alkotásaik…
A velük készült interjúnkban kifaggattuk őket a zenéjükről, a terveikről, és persze arról is, mi is pontosan az üzenetük.
Dorina, téged sok más stílusban hallhattunk énekelni – hogy keveredtél ebbe a sokkal alterebb irányba?
Galambos Dorina: Eleve alternatív rockot/nu-metalt játszottam azelőtt a bizonyos tv-show előtt, amelyben egy ország megismert. Szeretek különböző zenei stílusokban kalandozni, ez olykor sok tanulással és kutatómunkával, illetve gyakorlással jár, de engem nagyon inspirál. Az YZZO egy olyan fantasztikus zenekar, hogy itt minden olyan műfaji elem vegyül, amiket szeretek, és szívesen hallgatok. Van, hogy egy dalon belül különféle énektechnikákat tudok alkalmazni, és a stúdiófelvételeknél a fiúk is magas elvárásokat támasztanak irányomban, szóval a kihívás érzése is megvan itt.
Melyik az a dal, amelyik a legjobban jellemzi az YZZO stílusát, és miért?
Kolozsi Péter: Szerintem az eddigi 2 lemezt, ha egy dalban kell átlagolni, akkor az a Ruins. Szerkezetében, dinamikájában komplex és közben dalszerű, énekelhető is.
G.D.: Igen, szerintem is jó választás a Ruins!
Angol nyelven szóltok a hallgatókhoz, nem féltek, hogy kevésbé befogadó a közönség?
K. P.: Félni nem félünk, de egyértelműen tapasztaljuk. Volt is kísérlet magyarul próbálkozni és biztosan lesz is még.
Vasaló: Én nem bánnám, ha közérthetőbbek lennénk, de semmiképp sem annak az árán, hogy valami sete-suta amatőr szöveggel csapjuk agyon a nagy műgonddal elkészített zenénket. Magyar szöveget írni költői tevékenység, és egy adott korban vajon hány briliáns költő élhet egy kis országban? Na, ez költői kérdés volt! Szerintem legitim, ha egy szerzői kör a zenére helyezi a hangsúlyt, nem a szövegekre. A mai 30 alatti alter fiatalok számára nem gond megérteni egy angol refrént.
Hogyan fogadták az új dalokat a koncerteken? Máshogy szólalnak meg, mint felvételről?
K. P.: Nagyon sok kilométer nincsen még az új dalokban, néhányat még nem is játszottunk. A kevéske koncert, ami idén volt viszont mind nagyon jól sült el.
Vasaló: Hát van azért, amit már egy éve játszunk, és kezdettől fogva kapom a környezetemtől, hogy nagyon jók az új dalok. Szerintem elég hasonló az élő a felvételhez, mondhatni „megszólalásig” hasonló.
G.D.: Ahol eddig jártunk, elég jól vette a lapot a közönség. Egyik kedvencem volt, mikor az RGBW-nál kaptam az első sorból egy szivárványos zászlót, amivel rögtön kis koreográfia ment, pedig még csak akkor debütált színpadon az album címadó dala!
Kihez szólnak leginkább a dalaitok, mit szeretnétek átadni vele?
K. P.: Jellemzően Dorinának az elmúlt nagyjából 2 évét szummázza a fő sarokpontokat kiemelve és elmesélve. Egy csokor dal a magánéletének a viszontagságait meséli el és vannak általánosabb érzéseket lefestő dalok a világban tapasztalható tendenciákat megfigyelve.
G.D.: Ez tulajdonképpen már az előző lemezre is elmondható, ott mondjuk a pandémia depressziója is nyomott hagyott, de jól összefoglalta Pít, akinek nagy köszönettel tartozom, hogy a mostani albumon nagyjából átvette a szövegírás terheit.
Mi a fő üzenete az RGBW-nek?
K. P.: Elfogadás, korrektség. Divatos és túl is van tolva, sőt lassan már fordítva hat a “píszí” eszme , de eredendően igenis fontos.
Ki a főnök a bandában, ha dalszerzésről van szó?
K. P.: Laciból indulnak ki a dalok. Ezidáig az összes. Később együtt faragjuk őket szépen tovább.
Vasaló: Hát az biztos, hogy én nem! Az én funkcióm leginkább a rendteremtés, ha nagyon egymásnak feszülnek a vélemények. Sokszor rohadt jól jön a külső fül és ezt szoktam lenni én.
Elég sok helyen zenéltek – elfér ez együtt az YZZO-val?
K. P.: Nekem a SeeN és a Napokon bandáim vannak még. Mindkettő nyugdíjas vagy tetszhalott állapotban. Bőven elfér.
Vasaló: nekem csak a Dope Calypso van és mégis volt hogy sikerült egy napra szervezni a koncerteket. Mondjuk ha elég profi lennek ezt meg megugorhattam volna. Amúgy kettő underground bandával meg könnyen el lehet bírni.
G.D.: Én nyomom még a Tulpa zenekarban, a Szilárd Piano Projekt-ben, jazzes bulik, tévés felvételek azok ritkábban vannak, szóval be lehet osztani, mikor melyikkel van valami fontos esemény, vagy turné, és akkor úgy szervezzük a többit.
Miben lett más az YZZO a kezdetekhez képest, hogyan alakult a zenekar üzenete, hangzása az utóbbi időben?
Szabó. Lac.: Eléggé más. Volt egy 0. lemezünk, ami fel lett véve anno, de annyit szüttyögtünk énekes nélkül az elején, meg Dorina is mire eljutott odáig, hogy végre beszáll a zenekarba, hogy eltelt közben nem tudom hány év, és addigra azok a dalok már kirepültek a lelkemből. Ezek ilyen viszonylag hagyományos alter-rock dalok voltak, egy jelent meg közülük, a Little Sister, ez fellelhető a Youtube-on. Aztán elkezdtünk dolgozni az első lemezen, ami már tök más volt, sok szintivel, kicsit érdekesebb megoldásokkal. Az RGBW már egy lényegesen letisztultabb, kiforrottabb anyag, és Pít is rengeteget fejlődött hangmérnökként, úgyhogy mindenképp nagyot léptünk előre, de jó lenne, ha ugyanezt el tudnám majd mondani a kövi lemez után is.
Minden bandának van egy kedvenc sztorija koncertezésről vagy dalszerzésről, eláruljátok?
K. P.: A Tisza Presszóban a Blahalouisiana-val közös koncert nagyon jól sült el az amolyan “közönség lopásnak” is köszönhetően. A Mózner Lacival pedig – akivel annak idején még minden előtt, a romkocsmák hőskorában sokat rosszalkodtunk – nagyon jót mulattunk.
G.D.: Igen a TP-s bulin volt a fent említett zászlós sztori is, meg ott Apukámmal mentünk Csongrádra, volt kis fürdőzés is a buli előtt, aztán meg mikor lejöttünk a színpadról és mentünk a backstage-be Aput már mindennel is megkínálták a Blahás fiúk, hazafele már kicsit dülöngélve mentünk a panzióhoz, és aznap láttam sarki fényt is, szóval az eléggé epic buli volt.
Vasaló: Nekem erre a kérdésre örök életemben az ominózus szigetes nemjucis koncerten a dobok mögül kizuhanást és visszamászást kell bemondanom. Kétség nem fér hozzá,hogy az volt életem színpadi csúcsteljesítménye.