Készülő filmje kapcsán beszélgettünk a színésszel.
A Nagykarácsony című film főszereplője lesz Ötvös András, akit nemrég az RTL A tanár című sorozatában láthattunk, illetve épp a Becsúszó szerelem című romantikus vígjátéka kapcsán is sokat hallani felőle.
Az új alkotásban többek között Pokorny Lia, Zsigmond Emőke, Scherer Péter, Szabó Kimmel Tamás, Csuja Imre és Szerednyey Béla oldalán játszik majd.
Úgy tudom testhezálló a tűzoltó szerep az új moziban, mert gyerekkorodban vonzott ez a szakma…
Még a színművészeti alatt volt egy tervem, hogy felszerelek. Van olyan, amikor egyszer csak azt érzi az ember, hogy a sorsa mégis másfele viszi. Ráadásul a porcleválás miatt, ami a térdemben van, nem is nagyon menne, hiszen a tűzoltóknak rengeteget kell térdelnie, hiszen a levegő forró fentebb. El kellett ezt engednem.
A filmhez azért kiképeztetted magad egy kicsit?
Persze! Volt lehetőségünk igazi tűzoltókkal képeztetni magunkat, ez azért sokat segített. A tűzoltók foglalkozásain vettünk részt, és ott csináltuk meg a film tűzoltósággal kapcsolatos részeit is.
A gyerekkori vágy után aztán mégiscsak színész lettél…
Nagyon szeretem a szakmámat. Mondhatom, hogy talán mikor kiderült, hogy ez egy szakma, elkezdett érdekelni a szakmaisága a színészetnek.
Jellemző dolog, hogy valaki csak színházi-, filmes- vagy sorozatszínész lesz. Lehet ezt keverni?
Nem csak a színészeknél jellemző ez, hanem az egész világon. Ez most a helyzet.
Lehet, hogy leforgatsz egy filmet, aztán többet nem. Most a vírus alatt van munka sorozatban, de aztán vagy lesz megint, vagy nem. Magyarországon az emberek azt a munkát kedvelik, amit megkapnak. Hozzá kell szokni, mint a technikai sportokhoz. Személy szerint én a színházat jobban szeretem, de vannak olyan filmesek, akikkel annyira jó a hangulat, és annyira könnyű velük a forgatás, hogy olyankor meg is látszik a filmen a hozzáállás. Ilyen volt például Tiszeker Dániellel is. Amikor a rendező jól működik együtt a színészekkel, az az eredményen is látszik.
Na jó, de a filmekben annyira nem lehet kibontakozni művészileg, mint a színházi előadásokon. Vagy tévedek?
Szerepfüggő. Van olyan film, amiben igen. A limonádé vígjátékokban persze nehezebb. A Nagykarácsony szerintem olyan lesz, amiben azért meg lehet mutatni rendesen a karaktereket. Az enyém például egy szerelmi traumát elszenvedő tűzoltó. Van benne félelem, kiszolgáltatottság, szerelem… Gondolj bele, egy tűzoltónak milyen furcsa lehet kiszolgáltatottnak lenni. Ők általában szuperhősök, akik mások tragédiájában vesznek részt. Attól, hogy van benne egy ilyen történet, hogy hogyan lehet együtt élni a veszteségekkel, a betegséghez és félelemhez való viszonnyal, pont az adja meg a szerep tőkesúlyát.
Magyarországból valószínűleg sosem lesz kis Hollywood, de azért van rá esély, hogy egyszer a filmes világ hasonlít majd rá?
Őszintén, azt sem tudom megmondani, mitől Hollywood Hollywood. Miért olyan jó az, miért vágyik oda ennyi ember? A sztárolásokat sem értem. Mind emberek vagyunk, munkánk van, nekem pont a színészet a munkám, de hát minden ember ugyanúgy szeret valamit, fél valamitől, sőt, mind meg fogunk halni. Én inkább a sztárok helyett például a pékekre nézek fel. Nem kell Hollywood Magyarországra, és nem kell valakit sztárolni azért, mert színész. Azért állhat a színész a színpadon, mert jól tud történeteket előadni a saját humorán vagy épp baján keresztül. Ez a munkánk, ezt csináljuk, ezért nem szükséges minket bármilyen fajta csillagnak tekinteni.