Nádasi Veronikának tizenhat éves kora óta a zene és a színház határozta meg az életét, azóta pedig már számos színdarabban mutatta meg tehetségét a közönségnek. Olyan nagy sikerű előadásokban szerepelt a Budapesti Operettszínházban, mint a Jekyll és Hyde, a Nine, a Hegedűs a háztetőn vagy éppen a La Mancha lovagja.
Jelenleg is több jelentős szerepet játszik a teátrumban, emellett szinkronizál, legutóbb pedig a színház Kálmán Imre Teátrumában a Hello Barbra! – Avagy a Barbra Streisand hatás címmel hívta zenés színházi utazásra a nézőket, ahol sok humorral és őszinte vallomásokkal mesélte el, hogy milyen kapcsolat fűzi Barbra Streisand munkásságához, és milyen hatással volt rá a kétszeres Oscar-díjas, kilencszeres Golden Globe-, négyszeres Emmy- és tízszeres Grammy-díjas amerikai színész-énekesnő. Nádasi Veronikával beszélgettünk!
Coloré: Miért léptél a színészi pályára, és mik azok a dolgok, amelyek a mai napig a színpadon tartanak?
NV: A zene, illetve a musical vonzott be engem a színház világába. Anyukám és a nevelőapukám nagyon sok musicalalbumot hallgattak otthon, mint például a Jézus Krisztus Szupersztár vagy a Padlás. Mivel az éneklés mindig is jól ment, és szerettem is énekelni, ezért jelentkeztem az Aranytíz Musical Stúdióba. Így kezdődött minden… Hogy mi tart a színpadon? Aki erre a pályára lép, pontosan tudja, hogy ez valójában nem választás kérdése. Az ember egyszerűen csak így tud élni! Ha nem csinálhatom azt, amit szeretek, akkor nem működöm. Régebben gondolkodtam rajta, hogy elhagyom a pályát, és mással foglalkozom majd, de néhány hónapon belül visszataláltam erre az útra, mert rájöttem, hogy nem tudok mást csinálni. Nekem ez a küldetésem, a sorsom, ezzel tudok és ezzel akarok foglalkozni!
Coloré: Mit jelent számodra a siker?
NV: Pályakezdő színészként sokszor azt gondoljuk, hogy az a siker, ha főszerepet kapunk egy darabban, és mi hajolhatunk meg utoljára. Azonban elég hamar megtanultam, hogy ez nem feltétlenül van így. Én karakterszínészként futottam be, főleg olyan szerepeket játszottam, amelyekben az ember akár egy jeleneten belül, vagy egyetlen egy dallal kell, hogy megvalósítsa önmagát, ez pedig semmivel sem több vagy kevesebb, mint egy főszerep. Az elején hajlamosak vagyunk a sikert tapsban mérni, vagy abban, hogy kit hány rajongó vár előadás után a művészbejárónál. Számomra ez hamar megváltozott, és a mai napig azt gondolom, hogy az a siker, hogy azt csinálhatom, amit szeretek. Meg tudok élni belőle, ez pedig nem egy kis dolog. Az emberi boldogság egyik alapja, ha az ember olyan munkát tud végezni, amit valójában nem érez annak, és kiteljesedhet benne.
Coloré: Voltak olyan időszakok az életedben, amikor rövidebb időre eltávolodtál a színház világától. Mivel foglalkoztál akkor?
NV: Nagyon messzire valójában sosem kerültem. Két ilyen időszak volt az életemben. Az első, amikor nem vettek fel az egyetemre. Ekkor a szüleim arra biztattak, hogy elvégezzek valamilyen más képzést, így elkezdtem egy menedzserasszisztens képző iskolába járni. Két évet töltöttem ott, de rájöttem, hogy én énekelni akarok, és csak ezzel akarok foglalkozni. Nem sokkal később szerencsére jöttek is a munkák, felkérések, amelyek szép lassan biztosítani tudták azt, hogy fenn tudjam tartani magam. A második alkalom akkor volt, amikor elhatároztam, hogy egy hajón fogok dolgozni. Akkor elég kilátástalannak éreztem a helyzetemet itthon, de az utolsó pillanatban mégis nagyon jó lehetőségek találtak meg, amiknek hála nem utaztam el. Nem gondolom, hogy véletlenül születtem Magyarországra. Úgy érzem, hogy én itthon, magyar nyelven tudom igazán megvalósítani saját magamat, itt tudok igazán kiteljesedni.
Coloré: Ha az Operettszínházi szerepeidre gondolsz, melyik számodra az az előadás vagy az a szerep, ami a legjobban tükrözi a személyiségedet? Van esetleg olyan általad megformált karakter a múltból, akivel szívesen cserélnél életet egy napra?
NV: Csodás drámai szerepeim vannak, de az ember nem feltétlen cserélne velük életet. Ezeknek a hősöknek általában nem annyira szépen ér véget a történetük, vagy nem olyan életet élnek, amilyet irigyelnénk tőlük. Ettől eltekintve sok olyan szerep van, ami részben engem tükröz. Most viszont úgy gondolom, hogy az új önálló estem, a Hello Barbra! mutatja meg leginkább a valódi személyiségemet.
Coloré: Mit jelent számodra Barbra Streisand, hogyan kell elképzelni ezt az estet?
NV: Nekem Streisand munkássága, a dalai nagyon fontossá váltak a pályám során. Ebben az előadásban a kapcsolódási pontokat keresem vele. Belenézek Barbra Streisand tükrébe, és azon keresztül mutatom meg saját magam. Szerintem azért lehet magával ragadó ez az est, mert azok számára is élvezhető, akik egyáltalán nem ismernek engem – hiszen közben Streisandról is sok érdekesség elhangzik.
Coloré: A Hello Barbra! premierje után mik a terveid a következő hónapokra?
NV: Nagyon szeretném a Barbra Streisand estet minél tovább életben tartani! Ez fizikailag is komoly kihívás! Másfél órán keresztül vagyok szinte egyedül a színpadon, ami önmagában is hatalmas kihívás számomra, ugyanakkor nagy öröm is egyben. Április 29-én és május 17-én újra belenézhetek Barbra Streisand tükrébe, hiszen az eredetileg tervezett két márciusi előadás hatalmas sikere után újra műsorra tűzte a Budapesti Operettszínház az előadást. Emellett az idei évad végén visszatérek nagy szerepeimhez is: a következő hetekben játszom a Carmen és a Jekyll és Hyde című musicalekben. Izgatott vagyok az előttem álló időszak miatt, mert ezek mind olyan darabok, amelyekre nagyon komolyan fel kell készülnöm. Most leginkább ezekre koncentrálok, és természetesen emellett szinkronizálok, dalszövegeket írok, és mindig várom az újabb kihívásokat.
