Mesterséges intelligencia az oktatásban

Molnárné Dr. László Andrea ízig-vérig pedagógus, aki az oktatásra, nevelésre tette fel az életét, miközben igyekszik mindig naprakész maradni, hogy diákjait lehető legfelkészültebben engedje ki a kezei közül. Ahogy fogalmazott, ez számára is folyamatos tanulást, fejlődést jelent, és nem fél belevonni az új lehetőségeket sem. A mesterséges intelligencia így került látóterébe, amit már minden osztályában alkalmaz. Felmerül a kérdés, mennyire félnek a tanárok az MI hódításától és vajon mennyire van lemaradva egy ötvenéves felnőtt egy tizennégy éves, digitális bennszülött gyerektől, ha a ChatGPT-ről van szó.

Coloré: Hogyan jött az ötlet, hogy a mesterséges intelligenciát (ezentúl MI) az oktatásba is be lehetne vonni?

Molnárné Dr. László Andrea: Egy pedagógusnak felelőssége a diákot felkészíteni az életre. Olyan tudást kell átadnunk, amely biztos, hogy számukra hasznos. Meg kell tudnunk különböztetni azt a részt a szakmánkban mi a fontos és mi a még fontosabb. Mi az a lexikális tudás, amely a magyarságtudatunkhoz, kultúránkhoz, intelligenciánkhoz feltétlenül szükséges, és erre mennyi hangsúlyt fektetünk? Arra is ügyelnünk kell, hogy mi az, amelyet a tanár nélkül is el tud sajátítani a gyerek, hiszen ma már ingyen és sok helyről megszerezhető a tudás. Fel kell ismerni azt is, amit én, mint tanár tudok számára átadni. Tanárként az is feladatunk, hogy rávilágítsunk egy új technológia gyenge pontjaira, a veszélyeire és arra, hogy hol vannak azok az oldalai, amiket használva versenyképessé válhatnak a diákok a munkaerőpiacon.

Digitális bennszülöttek

Az MI technikai terület, de te nyelvtanár vagy. Hogyan került a látószögedbe a mesterséges intelligencia?

Nem programozóként használom, nagyon sajnálom, hogy ez a tudásom hiányzik. A mesterséges intelligenciával felhasználóként kezdtem ismerkedni, majd nagyon gyorsan rádöbbentem, hogy a digitális kompetenciáinkat fejleszteni kell. Nemcsak magánszemélyként, hanem pedagógusként is. Olvastam egy nagyon elgondolkodtató, és számomra már rég felismert tényt feszegető cikket, és örültem, hogy ez a megközelítés végre napvilágot látott, mert nagy igazságot fogalmaztak meg. Arról volt benne szó, hogy a mai fiatalokat azzal áltatjuk, hogy ők a digitális bennszülöttek, vagyis mindent tudnak a kütyükkel és a modern technikával kapcsolatosan, pedig ez nem igaz. Ha megnézzük a gyerekeknek azt a digitális kompetenciáját, amely tényleg előre viszi őket és nem csak a játékokban való lövöldözésre és a TikTok pörgetésére terjed ki, akkor kiderül, hogy nagyjából ugyanazon a szinten vannak, mint az ötvenes éveiket taposó középkorú felnőttek. Nem ismerik a billentyűkombinációkat, nem tudnak egy prezentációt megcsinálni, és akár a projektor beüzemelése is problémát jelenthet számukra. Vagyis egyáltalán nem feltétlenül igaz, hogy azért, mert ez a korosztály beleszületett a digitális világába, sokkal jobb kompetenciákkal rendelkezik, mint az idősebbek.

Ez azt jelenti, hogy te magabiztosan mozogsz a digitális világban?

Természetesen, hiszen napi szinten kell használnom. Nem számíthatok még húsz éven keresztül arra, hogy az osztályokban elém toppanjon egy ügyes tanuló, aki megoldja helyettem az ilyen technikai jellegű feladatokat.

Nagyon ritkán előfordul, hogy valami kifog rajtam valami, de akkor azt szoktam kérni, hogy ne mutassák, hanem tanítsák nekem, hogy következő alkalommal már magam tudjam megcsinálni.

A pedagógustársaid is magabiztosak ezen a téren?

Vérzik a szívem amiatt, hogy sok pedagógustársam egyáltalán nem meri használni a technikát. Ha a gyerektől elvárjuk, hogy csillogó szemekkel nézzen ránk, megtanulja azt, ami őt nem érdekli (legyen az bármelyik tantárgy bármelyik anyagrésze), legyen érdeklődő és lelkes az órán, tanulja meg a tananyagot, írja meg a házi feladatot, akkor magunktól is el kell ugyanezt várnunk. Azaz lehet, hogy nem érdekel, hogy a nyomtató miért nem végzi el a feladatát, de igenis csillogó szemekkel meg kell tudnom oldani a nyomtatást. Nekünk, pedagógusoknak is fejlődnünk kell a digitalizáció terén, és abba nem szabadna belenyugodnunk, ha valami nem megy, mert az magunkkal szembeni igénytelenség. Ezt nem engedhetjük meg.

Miért kezdtél a mesterséges intelligencia felé nyitni?

Amikor a pályámat kezdtem a Pápai Református Gimnáziumban, Kálmán Attila, volt oktatási államtitkár igazgatása alatt szokás volt, hogy minden intézményébe kerülő diáknak és tanárnak esküt kellett tennie. Akkor megesküdtem arra, hogy a tudásomat naprakészen tartom és nekem ez fontos. Amikor még alig volt .ppt (PowerPoint), amikor még a doktori iskola végzésekor is írásvetítővel dolgoztak, az én diákjaim már akkor .ppt-vel adtak elő. Egyszerűen azért, mert fontosnak találtam és találom most is, hogy az én tanítványaim úgy kerüljenek ki a munkaerőpiacra, hogy ismerik azt a legújabb technológiát, amivel versenyképessé válhatnak.

Ma már napi szintű téma az MI, de te már korábban érdeklődtél iránta?

Vesszőparipám a pályaorientáció. Minél inkább érződött, hogy nagy változások vannak és lesznek is, annál intenzívebben foglalkoztam a pályaorientációval, illetve a prognózisokkal, a jövő lehetőségeivel és kihívásaival. Mindez nagyjából öt éve kezdődött. Tudatható volt, hogy jön a mesterséges intelligencia, amelynek a munkaerőpiacon jelentkező következményeit még mindig nem tudjuk, vagy nem merjük megmondani. Amikor pedig 2022 őszén bejött a ChatGPT, tulajdonképpen azonnal beletanultam, autodidakta módon, ahogy azt mostanában szoktam, majd nagyon gyorsan bevittem az osztályterembe is, hogy a gyerekek is lássák és értsék.

Az, hogy te ezzel foglalkozol, azt is jelenti, hogy neked is folyamatosan fejlődnöd, tanulnod kell. Jól sejtem?

Igyekszem folyamatosan követni, de most kicsit nehéz mindez, mert jelenleg egy vállalkozást építek, tanítok az iskolában, folyamatosan tanulok és emellett anya, feleség is vagyok. Azonban egyértelműen figyelni kell a változásokat.

Rajtad kívül (a saját oktatási intézményedben és azontúl) vajon hányan látják úgy, hogy az oktatáson belül is van létjogosultsága a mesterséges intelligenciának?

Van egy kolléganőm, akivel nagyon jól egymásra hangolódtunk, ő is innovatív, és látja ennek a jövőjét, de még annyira új ez a terep, hogy fenntartásokkal fogadják a pedagógusok és a szülők is. Vannak nehézségek és küzdelmek.

„Nem könnyű forradalmárnak lenni szellemi tőkével.”

A gyerekek, hogy fogadják az ötletet?

Szeretik az újdonságot, tetszik nekik a megközelítés. Érdekes tapasztalás, hogy a kisebbek jobban és gyorsabban rá tudnak hangolódni, ám a nagyoknál már akár félelmet válthat ki. Nemrég egy 11. osztályos diák esetében tapasztaltam az eszközfélelmet. Kiderült, hogy van olyan diák, aki angoltanárhoz jár annak érdekében, hogy a kommunikációs készsége javuljon. Újságoltam neki, hogy ezért kár pénzt kiadni, miközben akár otthonról, ingyen használhatja a hangot felismerő és generáló MI alkalmazást. Azzal bármennyit gyakorolhat, pénzkiadás nélkül. Láttam a félelmet és idegenkedést rajta. Inkább fizet és elmegy tanárhoz.

Mit gondolsz, hogy miért lehet bennük eszközfélelem?

A ChatGPT esetében még ez nincs meg, mert írásos formában kérdeznek és kapnak megoldást. Azt még elfogadják. Tapasztalatim szerint a hangot felismerő és generáló mesterséges intelligencia nagyon idegen számukra és ennek oka valószínűleg az, hogy már átlépi azt az empatikus határt, amit el tudnak viselni. Mindig azt mondom nekik, hogy nem szabad félniük, mert ők már ezzel fognak dolgozni. Vagyis le kell győzniük és muszáj elfogadniuk, hogy ez az életük és munkájuk része lesz.

A mesterséges intelligencia pedagógiai használatát vállalkozás keretén belül végzed?

Van ennek egy üzleti része, amikor szeretném pénzzé tenni a tudásomat, tapasztalatomat és a gyakorlatomat. Nemrég indult például egy hatvan órás akkreditált pedagógusképzésünk. A hosszú távú tervem is erre összpontosít, de az iskolában főállású tanárként vagyok jelen.

Láttam, hogy más intézményekben is tartasz MI órákat.

Igen, nagy a missziótudatom, hogy edukáljak minél gyorsabban minél több embert, mert azt gondolom, hogy erre már nem lesz harminc évünk. Ha nem lépünk gyorsan, akkor olyan iszonyú versenyképesség-vesztés fog bekövetkezni országos szinten, ami már lehet, hogy meg is történt. Konkrétan nem ismerem a számokat, de félelmem, hogy már lemaradtunk ezen a téren.

Hogyan kell elképzelni az MI-vel való tanítást?

Két lehetőség van. Olyan házi feladatot szoktam adni, ami mesterséges intelligenciás és a ChatGPT-vel kell megoldani. A másik lehetőség pedig, hogy órai munkában, csapatban vagy egyénileg dolgozva alkalmazzák az MI-t. Remek példa erre az a feladat, amikor angolórán arra szoktam megkérni a gyerekeket, hogy képgenerátor MI-vel alkossák meg a saját szobájukat. Ebben az esetben pontos utasításokat kell adniuk, mert különben számos ponton különbségeket mutat a kép. Vagyis megfelelő promptokat (utasításokat, parancsokat) szükséges megadniuk, és érdekes módon sokkal szívesebben javítják így a hibáikat, ráadásul mélyítik a tudásukat is.

Saját módszertanod van erre?

Igen, MI-alapú tanulás névre hallgat, amelynek az a lényege, hogy hogyan fejlesszünk különböző kompetenciákat MI-vel és hogyan adjunk úgy feladatokat, hogy az ne kompetenciavesztéssel járjon, hanem erősítéssel, például kreativitás, logikus és rendszerben való gondolkodás.

Ha azt halljuk, hogy mesterséges intelligencia, sokan azt hiszik, hogy mindez egyenlő a ChatGPT-vel. Ez valóban ennyi lenne?

Nem. A gyerekeknek is mindig elmondom, sőt meg is mutatom, hogy rengeteg mesterséges intelligencia alkalmazás van. Tudunk képet generálni, különböző képgenerátorokat szoktunk használni azért, hogy lássuk a különbségeket. Létezik .ppt generáló és ami most nekem nagyon tetszik, az a rövid párbeszédes videó, amelyet egy nagyon jó magyar fejlesztéssel lehet megvalósítani. Teljesen normálisnak tűnő emberek, normális hangon és gesztusokkal adják elő azt a szöveget, amit mi a szájukba adunk és kiválóan gyakorolható ezáltal az angol nyelvben a dialógus készítése.

Tény, hogy a ChatGPT kapta a legnagyobb hype-ot, de tulajdonképpen bármilyen műfajt lehet MI-vel generálni, csak meg kell találni a megfelelőt.

Mondj egy konkrét faladatot, amivel elbűvölöd te és az MI a gyerekeket!

Rengeteget lehetne mondani, de nemrégiben az ötödik osztályos gyerekekkel tanultuk a napokat és a ChatGPT segítségével generáltunk egy verset, ám az senkinek sem tetszett. Generáltunk egy másikat, ami már jobb volt, mert rímelt és egyszerű volt. Meg is tanultuk. Aztán kértük a ChatGPT-t, hogy készítsen egy szövegkiegészítős feladatot a vershez. Ezt többször is megismételtük, így óra végére tulajdonképpen már memorizálták is a gyerekek. Házi feladat volt azt megtanulni, de addigra már annyiszor átolvastuk együtt, hogy már tudták is.

Egy csángó iskolával online összekapcsolódva pedig mesét írtunk. A csángó gyerekek magyart tanulnak és még kezdő szinten vannak, az én ötödik osztályosaim pedig angolból tartanak hasonló szinten. A ChatGPT segítségével írtunk úgy egy mesét, hogy az egyik mondatot mi, a másik mondatot a másik iskola gyerekei mondták. A végén pedig képet is generáltunk hozzá.

Ezekben a feladatokban és játékokban benne rejlik a flexibilitás, a váratlan helyzetek megoldása. Megfelelő promptadási képességek kellenek. Közben megtanulják használni az angol nyelvet és még a technológiát is megismerik.

De a Pénz7re is készítettem egy projekttervet, ami díjazásra is került. Nincs olyan téma, amibe ne lehetne bevinni, tanulni vele és róla, a működéséről.

Éppen ehhez kapcsolódik a következő kérdésem is: ha a gyerekek megtanulják alkalmazni az MI-t, az milyen előnyökkel járhat?

Mindenképpen növeli a versenyképességüket , mert az a lényeg, hogy tisztában legyenek a veszélyekkel és azzal, hogy a ChatGPT és bármelyik másik MI hol tévedhet, hol kell kiigazítani. Borzasztóan fontos a kritikus gondolkodás, mert ellenőrizni kell azt, amit a mesterséges intelligencia elénk tár. Egyáltalán nem biztos, hogy az jó. A promptolás pedig egy új képesség, és még nem tudjuk, hogy ez mindenkitől elvárt lesz-e a jövőben vagy megmarad külön szakmának. A prompt az a mód, ahogyan a mesterséges intelligenciával beszélünk. Vagyis adunk egy promptot, amit az MI értelmez, és arra ad egy választ. Létezik ma egy szakma, a prompt mérnök, aki a mesterséges intelligencia és a munkacsoport között tolmácsol, és megpróbál megfelelő prompttal megfelelő választ kicsikarni az MI-ből.

Szerinted a mai gyerekek jövőjében már teljesen általánosan jelen lesz az MI? Vagyis ez még csak a kezdet?

Biztos vagyok benne, hogy ez még csak a kezdet és a jövőjükben már úgy benne lesz, mint ahogy már a számítógép is benne van. Ahol most tartunk technológiailag az pont ugyanaz a forradalom, mint amikor Edison és Tesla bejelentette az elektromos áramot és a villanykörtét. Az is nagy döbbenet lehetett az embereknek, főleg a lámpagyújtónak, hogy nem lesz szükség a munkájukra. Most ott tartunk, hogy ahol nincs elektromos áram, az nagyon a mélyszegénység, a periféria. Biztos vagyok abban, hogy pár éven belül mindenki használni fogja a mesterséges intelligenciát, és aki most még ellenzi, annak is be kell állnia a sorba, különben lemarad. Aki nem használja, az pontosan annyira periférián lesz, mint az, akinél nincs áram.

Mi az, ami miatt félelmet kelt az emberekben az MI?

Sokszor kérdeztek magáról a névről. Eddig úgy gondoltam nincs vele baj, azonban talán el kell gondolkodni, hogy hátha mégis. Maga a mesterséges intelligencia név teszi félelmetessé az emberek számára. Valószínűleg túl nagy eszközfélelmet vált ki. Lehet, hogy még az is jobb lett volna, ha úgy nevezik el, hogy fecskefészek – mosolyog a hirtelen jött ötleten – vagy bármi más, ami az emberekből pozitívabb asszociációt hoz elő. Úgy érzik, hogy valami olyasmit vettek el tőlük, ami eddig az emberiség sajátja volt. Intelligens csak az ember lehet, hiába okos a csimpánz és a delfin is. Most pedig úgy tűnik, hogy ez nem igaz, mert képesek vagyunk valami olyat reprodukálni, ami a mi felettes tudatunkat meghatározta. Természetesen félelmet vált ki bennünk azért is, mert az MI elveheti a munkánkat. Az én gondolatom szerint ez a félelem nem alaptalan és valóban így lesz, úgy, ahogy elvette sokak munkáját az elektromosság is.

Amiért még félelmet kelthet, hogy a deepfake, a hírhamisítás borzasztó egyszerűvé vált. Tehát egyszerre félelmetes és hasznos is az emberiség számára, azonban a technológiát megállítani nem tudjuk.

Elképzelhetőnek tartod, hogy az MI egyre inkább beférkőzik az oktatásba?

Meg kell, hogy jelenjen az oktatásban, pont úgy, mint ahogy már a számítógép is jelen van. Azok az intézmények, amelyek viszonylag gyorsan tudnak váltani, fejlődni, lépést tartani, egészen biztos, hogy versenyképesebbek lesznek az oktatási piacon.

Ha ez így van, akkor nem veszélyezteti a pedagógusok pályáját?

Szerintem sok pedagógus munkáját nem lehet kiváltani, úgy a tanítók, vagy mondjuk a testnevelő tanárokét. Pontosan ezért lenne fontos, hogy megszólaljunk, bevezessük és pozícionáljuk magunkat, mert ha nem így teszünk, akkor pozícionál minket más, és az nem biztos, hogy nekünk előnyös lenne.

Az a prognózis, hogy azok a szakmák, amelyek humán jellegűek (védőnő, ápolónő, szociális munkás, orvos, tanárok), azt nem tudja kiváltani az MI és semmilyen automatizálás, mert az szükségünk van emberi kapcsolatokra. Ezek biblikus szakmák, évezredek óta léteznek, és minden technológiai változást túléltek.

Visszatérve tehát, a pedagógusok szerepét nem fogja kiváltani az MI, de változásokat fog eredményezni, mert a hangsúly most már nem a tudástranszferen lesz, hanem a skillek fejlesztése lesz a feladatunk. A mesterséges intelligencia ugyanis nem látja globálisan a gyerekeket, de a tanár igen.

Bizonyára a gyerekek örülnek az ilyen különleges óráknak, de te milyen élményekkel gazdagodsz ilyenkor?

Én is örülök – mosolyog gyermeki boldogsággal. Minden tapasztalat ad nekünk és új ötletre inspirál. Egy-egy ilyen óra megmutatja, hogy mi az, amit még csinálni kell, mi az, ami javításra szorul.

Mi a további terved ebben a témában?

Mindenképp szeretném oktatni a kollégákat nemzetközi szinten is. Ez egy nagyon fontos célom, és van egy olyan tervem is, hogy egy akkreditált, MI-t bevonó nyelvvizsgát létrehozzunk. A nyelvvizsgák feladatainak egy része nagyon elavult. Olyan nyelvvizsgát szeretnénk létrehozni, amelyben életszerűbbek a feladatok, és a mesterséges intelligenciát is használni kell. A munkacsapat már felállt, és jól haladunk a tervezéssel, de az akkreditáció nem tudom, hogy mennyi időt fog elvenni.

Nem túlságosan távolra tekintve, mit gondolsz, hogy tíz év múlva hol fog tartani a mesterséges intelligencia és annak használata?

Kicsit pesszimista vagyok ezen a téren, félek, hogy mindez hová tud kinőni. Éppen emiatt tartom nagyon fontosnak az edukációt. Szerintem ugyanúgy, ahogyan a számtógép is folyamatosan fejlődik, ugyanígy lesz az MI esetében is. Valószínűleg határozott kormányzati beavatkozásokra lesz szükség ahhoz, hogy ne vegye el milliók munkáját, ne menjen át rombolásba.

Nyitókép forrása: Molnárné Dr. László Andrea