Mándoki László, azaz Leslie Mandoki augusztus 18-án ad fergeteges koncertet barátaival, a Mandoki Soulmates tagjaival. A zenésszel arról beszélgettünk, hogy miben különbözik a ,,megcsinált zene” a ,,nem megcsinált” zenétől, felelevenítettük Bartók Bélát, és az is szóba került, hogy kik számára az igazán nagy ikonok.
Coloré: Külföldön élő magyarként azt veszem észre, hogy másképp, jóval nagyobb csodálattal tekintek Budapestre és az országra, mint amikor Magyarországon éltem. Önnek melyek azok a helyek, amiket feltétlenül meglátogat, ha otthon van?
Leslie Mandoki: Nagyon ritkán megyek Budapestre, de ha ott vagyok, akkor a külföldi barátaim tanácsaira hallgatva megyek el különböző helyekre. Így találtam meg az egyik kedvenc kávézómat, amit még a hollywoodi jó barátom, Andy Vajna ajánlott nekem. Valójában nem kávézó, hanem egy igazi magyar vendéglő a Bazilikánál.
30 éves a Mandoki Soulmates, és senki sem vált ki a zenekarból, ami meglehetősen ritka egy banda életében. Mi a titkuk?
Épp a napokban volt egy olvasópróbánk, amikor is Zoomon összekötöttük a stúdiómat, New Yorkot, Los Angeles-t és Londont. Egyszerűen szeretjük egymást, és szenvedélyünk, hogy jó zenét csináljunk. A srácoknak tetszenek a dalaim, és örömmel játszunk együtt. Jó a hangulat, harmonikus a közösség, igazi jó barátság alakult ki köztünk.
E tekintetben tehát nemcsak a zenileg találtak lelki társa egymásban, hanem a magánéletben is.
Igen, de ezen szorgalmasan kell dolgozni. Megértéssel, odafigyeléssel, emberséges együttműködéssel kell állni a másikhoz. A művészet egy individuális dolog, de nem festők vagy költők vagyunk, hanem közösen alkotunk, és ez egy nagyon fontos aspektus: inspirál és ihletet ad. Naponta megfiatalít bennünket ez az együttműködés, mert folyamatosan új zenéken dolgozunk. A zenekar egy értékközösség, és mindenki nagyon fontosnak tartja azt, hogy alázattal és tisztelettel álljunk a közönség elé.
Ez egy töltőtollal írt szerelmeslevél a publikumnak, nem egy sms.
A tisztelet a közönség felé miben mutatkozik meg a mindennapokban?
Pár évvel ezelőtt Münchenben játszottunk, és a koncert után beültünk az utazóbuszba, amiben mindenkinek van egy kis saját kabinja, ahol tud aludni. Ebben a buszban van egy bár is, ahol koncert után még összeülünk. Elindultunk Münchenből Oxfordba, és már csak 50 kilométerre voltunk Oxfordtól, amikor kérdeztem a többieket, hogy hol van Mike Stern? Senki nem tudta megmondani. Körbe kérdeztem mindenkit, benéztem mindenhová, és végül a busz második emeletén találtam meg a kanapén. Egyedül ücsörgött, és fejhallgatóval a fején nézte az Ipadet és a kottákat. Amikor meglátott, mondta, hogy a koncert 45. percében egy dalban nem érezte tökéletesnek a hangzást. Így dolgozunk több, mint három évtizede, hogy a közönséggel szembeni alázat és tisztelet hozza ki belőlünk a legjobbat, és mindig arra törekszünk, hogy tökéletes legyen a produkciónk.
A Mándoki Soulmates egyik alapítóját, Ian Andersont tartja minden idők egyik legjobb dalszerzőjének. Volt önben bizonyítási vágy felé?
Természetesen volt. Minden nótámat Iannek mutatom meg legelőször. Nagyon szereti a dalaimat. Azt mondja, hogy a barátságom mellett tiszteli a zenéimet, a kompozícióimat és a szövegeimet. Ez nagyon nagy megtiszteltetés egy magyar srácnak. Amikor az amerikai kritikusok elemzik a bandát, először arról írnak, hogy milyen jó az összeállítás, ki mindenki játszik benne, milyen jók a produkciók, és az utolsó bekezdésben arról értekeznek, hogy milyen jó szövegíró ez a Mandoki. Nem tudják, hogy nem angol anyanyelvű vagyok, ezért rá szoktak kérdezni az interjúkban, hogy honnan jön ez az érdekes, számukra szokatlan, egyedülálló verselés. A legnagyobb magyar szövegírókon nevelkedtem: Dusánon, Demjénen, Bródyn, Horváth Attilán, és tőlük tanultam mindent.
Aki Arany Jánoson és Radnótin nő fel, olyan dalszövegeket ír, aminek van egy irodalmi vers-íze. A magyar rockszövegírás magasabb színvonalon van, mint az angolszász.
Ha már dalszövegírás, egy interjúban azt mondta, hogy a dalok akkor működnek, ha nem érződik rajtuk, hogy meg lettek csinálva. Mit ért ez alatt? Milyen a ,,megcsinált” dal, és miben más a ,,nem megcsinált” dal?
A dalírás olyan, mint a szerelem. Ha egy fiú és egy lány találkoznak és egymásba szeretnek, a mozdulatok sokszor megcsináltak és kigondoltak. Minden csók, minden ölelés, vacsora és közös program meg van csinálva, mert ezt olvastuk, hogy így kell közeledni egymáshoz. De van az intuíció, amikor nem a könyvek után megyünk, csak csináljuk, ahogyan jónak érezzük. Ilyen a zene is: megtanultuk a szakmánkat, a többi pedig intuíció. Egy zenész egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy legyen jó ízlése, tudja, hogy mit akar mondani, és azt át is tudja adni.
A lányok, illetve a hölgyek ebben jobbak, mert sokkal inkább az érzéseikre hagyatkoznak, mint a fiúk, így inkább ők a mérce a témában. Politikailag is így van: háborús időszakban át kell adni a hatalmat a nőknek, mert nem ismerek olyan nőt, aki a bátyját, a fiát vagy az apját elengedné a háborúba meghalni.
Az augusztus 18-i koncerten a Mándoki Soulmates ,,tiszteletbeli tagja” Bartók Béla lesz. Jimi Hendrix az első rockzenésznek tartotta, Önnek pedig a gyerekkorát határozta meg a zeneszerző. Mit adott és mit ad önnek a mai napig Bartók zenéje?
Nekem rengeteget ad, de be kell vallanom, mégsem én vagyok az ötletgazdája annak, amit összehoztunk. 18 évvel ezelőtt azt mondta Greg Lake a vacsoraasztalnál, hogy beszélnie kell velem. Mondom, mi a gond? Nincs gond – válaszolta – csak azt szeretné megtudni, hogy milyen lelki kapcsolatom van Bartók Bélával. Mondtam, hogy tisztességes magyar kölyökként a Mikrokozmosz volt a mindenem. Elmondták, hogy nem a Kiállítás képeit akarják megcsinálni az Emerson, Lake & Palmertől, hanem a Magyar képeket, csak nem kapták meg a jogokat. Gondolták, hogy magyarként nekem könnyebb dolgom lesz. Nem így volt, de azért dolgoztunk a koncepción és vártunk.
Nemrégiben lejártak a 70 éves szerzői jogok, úgyhogy összeültünk a stúdióban és felvettük – bár már kevesebben, mert időközben három barátomat is elveszítettem. Az egész szakma, Los Angeles, New York, London, Berlin és Budapest – ahol a legkevésbé vetettem meg a lábam szakmailag – mondta, hogy ez a Mandoki megőrült. Hét aranylemez, Grammy-díjak, és most a bukás lehetőségét keresi. Mindennek ellenére világsiker lett, mert átöleltük vele a közönséget, ami egy csodálatos dolog.
Van Önben olyan törekvés, hogy a jövőben más, akár régebbi, akár kortárs magyar zeneszerzők műveit is megszólaltassa a saját stílusában?
El tudom képzelni, hogy lesz ilyen. Most, ezekben a vészterhes időkben írtam egy új lemezt, ami jövőre fog megjelenni. Augusztus 18-án lesz az ősbemutatója az első dalnak, aminek a címe Devil’s Encyclopedia. Úgy érezzük, hogy a fiatal és a tapasztalt lázadóknak össze kell fognia egy egészségesebb, békésebb világért.
Az Angliában fellépő magyar művészek közül többen azt mondták, hogy itt más a fogadtatás, a közönség. Ön lát különbséget a magyarországi és a világ más tájain lévő közönségük között?
Ezt én nem érzem. Londonban, Los Angelesben és New Yorkban is éppolyan szeretettel fogadnak, mint Budapesten. Úgy érzem, hogy a mi feladatunk az, hogy megfelelő kapcsolatot teremtsünk a közönséggel.
A kérdést megfordítva: ön máshogy megy Budapestre fellépni, mint a világ más tájaira?
Persze, hiszen onnan indult minden. 22 éves koromig ott éltem, úgyhogy Budapest mindenképpen különleges helyet foglal el a szívemben.
Pályakép
Leslie Mandoki, azaz Mándoki László, aki 1979-ben csatlakozott a Dschinghis Khan nevű német formációhoz, és ért el világsikereket. Később megalapította saját zenei stúdióját, ahol a legismertebb énekesekkel és zenészekkel dolgozott együtt. 1993-ban megalapította a Mandoki Soulmates-s, melyben az angol progresszív rock és az amerikai fusion jazz legnagyobb ikonjaival zenél együtt.
