Kádár L. Gellért neve egy csapásra vált ismertté. Hunyadiként belovagolt az életünkbe, és csak remélni merjük, hogy sok mindenben láthatjuk még! A színész mesélt nekünk a forgatásról és arról is, hogy mit gondol arról, hogy sokan mellékszereplőnek tekintik Hunyadit a sorozatban, és a szinkronos és nem szinkronos változat is szóba került.
Coloré / Karsa Tímea: A Hunyadit úgy tudom, 2022 nyarán kezdtétek forgatni, és a következő év augusztusában fejeztétek be. Hogyan készültök fel arra, hogy a sajtónak két-három év távlatából válaszoljatok a sorozatot érintő kérdésekre? Elvégre nem tegnap volt!
Kádár L. Gellért: Nem készültünk erre kifejezetten, de nagyon izgalmas beszélni a forgatásról vagy akár azokról, hogy miket éltünk meg. Először fel kellett elevenítsem, hogy pontosan mi is volt, hogy is volt, és hogy mit akarok közvetíteni, ha a forgatásról beszélek. Attól függetlenül, hogy a forgatásnak majdnem két éve vége, a mindennapjaink része maradt a sorozat, mert voltak vetítések, vagy megmutatták, hogy hol tart most a vágás, úgyhogy naprakészek voltunk.
A sorozatot az erotikus jelenetek kivágásán túl két verzióban adják, szinkronosan és nem szinkronosan. Te hogy látod, ez esetben hozzáad a szinkron vagy elvesz inkább?
Szerintem a szinkron elvesz a filmek szépségéből és minőségéből. Az, hogy a karakterek a saját nyelvükön szólalnak meg, fantasztikus többlet, és egyedi világot ad a sorozatnak és a karaktereknek is. Amikor először meghallottam, hogy le lesz szinkronizálva, szomorú lettem, és bevallom őszintén, hogy a szinkronos verziót nem nézem, és nem is szeretem. Azt, hogy Törőcsik Franciska többet beszél törökül és szerbül, mint magyarul, azt meg kell mutatni, mert fantasztikusan csinálja! Az, hogy a szinkronos verzióból ezek eltűntek olyan, mintha elvettek volna a varázsából. Az ágyjelenetek nélküli verziót viszont jó, hogy megcsinálták, mert több nézőt tudunk a képernyőre szegezni, így ez ilyen értelemben pozitív.
Színészként mit gondolsz? Zavar, hogy nyelvórákra jártatok a szerep miatt, és ezt a néző nem látja?
De, zavar, sőt, szomorú is voltam miatta, hogy nincs látszatja annak, hogy mennyi munkát belefektettünk. Akkor oldódott fel ez szinkron miatt érzett szomorúság, amikor a láttássérült masszőröm, Skripeczky Barnabás megkérdezte, hogy fogja-e tudni követni a sorozatot. Ekkor realizáltam, hogy de jó, hogy van szinkronos verzió, mert fogja tudni követni. Ekkor nyugodtam meg, mert így azoknak is lehetőséget adtunk, akik a szemükkel nem tudják követni az eseményeket, és ebben az értelemben örülök a szinkronnak.
A szexjelenetek mennyisége sok nézőnél túlment egy határon. Te magad mit gondolsz erről?
Elsősorban színész vagyok, így mindent úgy csináltam, ahogyan kérték. Azt, hogy miért ennyi a szexjelenet, a forgatókönyvíróktól kellene megkérdezni. Úgy gondolom, hogy a szex a mindennapi életünk része, függetlenül attól, hogy beszélünk róla vagy sem. Sokan a Trónok harcával hasonlították össze, amiben sokkal kiélezettebb ágyjelenetek voltak. Ha a Hunyadit nézve szembejön egy ilyen jelenet, azt figyelem, hogy öncélúan lett megmutatva vagy sem, és minden egyes alkalommal az a benyomásom, hogy az ágyjelenetek esztétikusak, és nem érzem azt, hogy túl sok vagy kevés lenne.
A kritikákat mennyire olvasod?
Az első epizód után elkövettem azt a hibát, hogy amikor a Facebookon szembejött a Hunyadi, rámentem a kommentekre.
Ilyet nem szabad csinálni!
Tudom, de az ember a saját kárából tanul. Ekkor láttam, hogy mennyi mindent írnak, és megfogadtam, hogy nem foglalkozom vele, mert a vélemények nem a sorozatról szóltak, hanem érdekek és nézetek ütközéséről. Belekezdtem egy videóba is, de félbehagytam, mert a kritika csak egyvalaki véleménye. Nincs benne, hogy mennyi munkát, időt, energiát fektettünk bele a projektbe. Pontosan tudom, hogy nekem mit adott és mit jelent ez a munka, és nem engedem meg magamnak, hogy elvegyék tőle a kedvem, ezért már nem olvasok el semmilyen kritikát.
Egy kritikát mégis hadd említsek meg, ami több helyen visszaköszönt, jelesül az, hogy Hunyadi mellékszereplő a saját történetében. Mit gondolsz erről?
A sorozatot nézve látható, hogy több szál fut párhuzamosan, és szerintem ez nagyon jó, hogy nem folyton Hunyadi János és Szilágyi Erzsébet, Hunyadi János és Szilágyi Mihály, Hunyadi János és a harc. Megismerjük a többi karaktert is, és mivel tíz epizódba kellett beletömöríteni a történetet, nagy időugrások vannak, ezért nehéz lett volna úgy kivitelezni, hogy mindenki egyformán kapjon időt. A karakterek olyan erősek, hogy mindegyikőjükről lehetett volna egy külön évadot készíteni, de nem így lett kitalálva. Az, hogy Hunyadi bizonyos epizódokban háttérbe szorul a többi karakterhez képest szerintem teljesen rendben van, mert nemcsak Hunyadit mutatja be a produkció, hanem Cilleit, a török szultánt vagy épp Hunyadi családját. A törökök bemutatása számomra lenyűgöző, mert nem ellenségként vannak felcímkézve, akik a gonosz megtestesítői, és sátáni erőkkel harcolnak ellenünk, hanem nekik is megvannak a saját céljaik és a vallásuk által elrendelt küldetésük. Ahogy most is, akkor is sok esetben az anyagiak voltak a mérvadók, és nem Hunyadi döntött a nagy kérdésekről, hanem az ura.
A sorozatban a karaktered közel áll Szilágyi Mihályhoz és az őt játszó Mátray Lászlóval ugyanonnan származtok. Adott ez neked egyfajta biztonságérzetet, netán egy barátság is kialakult köztetek?
Lacit valóban ismertem otthonról. Bár nem egy színházban dolgoztuk, Erdélyben a színészek ismerik egymást, és tudnak egymásról. Önmagában az, hogy egy helyről jövünk, közös kapcsolódási pontot jelentett. Többször előfordult, hogy román jövevényszavakat használtam, és senki nem értette, de Laci igen. Forgatás közben is sokat viccelődtünk, mert vannak olyan viccek, amiket csak az ért, aki ott él vagy ott nőtt fel. Az ő jelenléte nagyon sokat adott a forgatáson. Például amikor csehül kellett megszólalnom, ő segített felkészülni a jelenetre. Kialakult köztünk egy mély, testvéri kötelék, ami a mai napig tart.
Erdélyben milyen fogadtatása volt a sorozatnak és neked?
Az a tapasztalatom, hogy az emberek nagyon kíváncsiak és büszkék. Magukénak vallják, és talán azért, mert onnan jövök. Nemrég voltam kétszer is Erdélyben közönségtalálkozón, és sok kíváncsi és érdeklődő tekintetet láttam. Mindenki azt hangoztatja, hogy büszkék, és hogy igenis innen is el lehet jutni valahova, esetünkben oda, ahol én vagyok: egy minőségi sorozat főszerepéig. Nagyon jólesik a meleg fogadtatás, és én is büszke vagyok arra, hogy én lehettem Hunyadi János.
Bizonyosan büszke vagy arra a jelenetre is, ami az egyik legjobb visszhangot kapta, amikor Hunyadi lelkesítette katonáit, jelesül, hogy ,,itt hagytak minket a szarban, pedig mindent megígértek”. Számodra is ez volt a legerősebb szöveg?
Gyűlöltem ezt a jelenetet, de nem a szöveg, hanem az esőgép miatt. Alig tudtam nyitva tartani a szemem, ott ültem a ló, Chicago hátán, akivel ugyan megvolt az összhang, az eső neki is bezavart. Ott kellett tartanom őt és irányítani, és még a szövegre is oda kellett figyelnem. A sisak a szemembe csúszott, a jelenetben nem igazíthattam. Miután felmondtam a szöveget, és összevágva megnéztem a jelenetet, kirázott a hideg. Fantasztikus igazságokat fogalmaz meg a szöveg. Persze mondhatnánk, hogy Hunyadi biztosan nem mondott ilyeneket, de kérdem én, hogy vajon érthetnénk ma az ő nyelvüket? Nem tudjuk, hogyan beszéltek, mert nem maradt fenn konkrétum, hogy hogyan beszéltek. Önmagában véve ennek a szövegek van egy nagy valósága és igazsága, mert a magyar történelem nagy része benne van abban a pár sorban, hogy egyedül vagyunk, elhagytak, saját magunk bízhatunk csak saját magukban, szóval az egy fantasztikus szöveg.
Hol láthat téged az, aki személyesen szeretne gratulálni a sorozathoz?
Színházban most nem játszom, ami az én döntésem volt. Ennek az az oka, hogy minden lehetőséget szeretnék kihasználni, amit a sorozat adhat, mert ez egy hatalmas aduász a kezemben, és minden lehetőséggel élnem kell, akkor is, ha külföldről érkezik. Egy színházi társulatban lenni felelősség: rengeteg próba, állandó jelenlét. A Hunyadi által beleszagolhattam valami másba, így az időt most önmagam fejlesztésére fordítom. Ezt tanította nekem Hunyadi, hogy nem akkor vagyok szabad, ha mindent megtehetek, hanem akkor, ha én döntök arról, hogy mit teszek meg és mit nem. Most egy ingoványosabb utat próbálok ki, ami bárhogyan is alakul, tanítani fog, és fejlődni fogok általa.
