A Liana zenekar 2022-ben indult, akik saját magukra dreamfolkpopként aposztrofálják.
Zenéjükre olyan csodás dolgok voltak hatással, mint a népzene, a tündérmesék vagy éppen a varázslatok világa. A zenei stílusukat illetően pedig soul, a pop, vagy a klasszikus zene. A Liana első száma, a ‘Vadrózsabogár’ tavaly decemberben látott napvilágot. Azóta viszont még több nagyszerű dolog történt velük, amiről interjúnkban beszéltek először.
A klip elkészítése közel másfél évet vett igénybe. Mi volt a legnagyobb kihívás számodra ebben az időszakban, és hogyan befolyásolta ez az alkotói folyamatodat?
Nagyon sok szervezést igényelt, 4 különböző helyszín, különböző emberek, de ez inkább a jóféle kihíváshoz – érzéshez kapcsolódik, ez szimplán egy feladat volt amit meg kellett oldani a cél érdekeben, úgyhogy örömmel tettem. A nagyobb kihívást számomra az anyagi háttér hiánya jelentette, rengeteg szívességet kértem, és nagyon sok barátunk segített a klipben pusztán szeretetből, ami egyrészről csodálatos, másrészről viszont nagyon kimerítő és egy idő után egyre rosszabbul éreztem magam, hogy úgy kérek emberektől, hogy azt nem tudom munkaként, fizetéssel együtt viszonozni. Az alkotói folyamatot ezek a dolgok annyiban befolyásolták, hogy sokkal tovább tartott elkészíteni, mint ahogyan azt terveztük, de a végeredményt nézve nekem tele van hálával és boldogsággal a szívem.
Azt mondtad, hogy a klip részben egy felnövéstörténet, részben egy mini önéletrajz. Milyen életszakaszok vagy belső küzdelmek inspiráltak a dal és a klip megalkotásában?
4 életszakaszra bontottam a születéstől a fiatal felnőtté válásig tartó “időszakot”, és ezt igyekeztem igazából a klipben is visszaadni. Az első jelenet a barlangban az újszülött állapotot jelenti a biztonságban, egyedül a szülőkkel. A következő jelenet a tónál, a mezőn, a kisgyermekkor, ahol az ember elkezdi felfedezni maga körül a világot, de még eléggé énközpontúan van jelen. A következő állapot az amikor már megjelenik az egyén életében a közösség, már másokkal együtt, csapatban lüktet és gondolkozik, ezt akartam visszaadni a lovas résszel. És végül az a fajta öntudatra ébredés, amikor az ember már nem csak sodródik az eseményekkel, hanem stabilan kialakul az énképe, az értékrendje, határai, megtalálja helyét a világban, és a maga urává válik. Ezt szimbolizálja a máglyás jelenet és az utolsó képsorok.
Nem félsz megmutatni alkotóként a legmélyebb rétegeidet?
De, félek kicsit, azt hiszem ezért is szeretek metaforákat, jelképeket és minden mást használni ahelyett, hogy nyersen, egyenesen adnám át a mondanivalómat. Ez egyébként változik már bennem, egyre bátrabb vagyok, de egy kis sejtelmességet mindig meg fogok tartani, ez hozzám tartozik.
Számos szimbólum és analógia jelenik meg a klipben. Van olyan jelképed, amely különösen közel áll a szívedhez, és mit üzen neked személyesen?
Nehéz lenne csak egyet mondani. Amikor jelképeket használok, azt többek között azért teszem, hogy árnyaljam azt amit mondani akarok, illetve hogy kapukat nyissak a nézőnek is arra, hogy több módon érthesse, érezhesse magáénak ő is azt amit lát. Ezért sem tudok egyet mondani, mert nem egy jelkép van ami a kedvencem, és azt igyekszem mindenhol elhelyezni, hanem van egy mondanivalóm, amit felvértezek, beburkolok analógiákkal.
Az új album premierje és a lemezbemutató koncert hamarosan itt van. Milyen érzésekkel várod ezeket a fontos eseményeket?
Eszméletlenül várom őket, nagyon szeretem azt ami lett ebből a projektből, a lemezből, kíváncsi vagyok, hogy hogyan fogadják majd az emberek. Illetve a sok munka alatt több dolog is kiforrott, megszilárdult bennem, ami azt hiszem hogy segíti a színpadi jelenlétet, és úgy általánosságban a fellépésünket, úgyhogy alig várom hogy egy teljesen másfajta energiával találkozhassak újra a közönséggel.
Milyen a veled dolgozó zenészekkel a dinamika, a közös alkotás?
Azt hiszem kijelenthetem hogy nagyon jó, és egyre jobb. Szeptemberben volt egy zenekari alkotótáborunk, az is mélyített egyet a közös kapocson, de az egész nyár is, egy nagyon szép koncert szezont zárhattunk, és mostanra már már családdá kezdünk válni. Hogyha valakinek éppen nehezebb vagy sűrűbb időszaka van, mindig van valaki aki akkor átvállal valamit addig, és ez oda – vissza működik mindnyájunknál, összetartunk.
Az alkotói folyamat során sok kreatív szakemberrel dolgozott együtt a Liana. Van olyan történet vagy pillanat, ami különösen emlékezetes maradt számodra a forgatás alatt?
Szinte az összes pillanat ilyen volt. Akivel csak kapcsolatba kerültünk a forgatás miatt, hatalmas befogadással és szeretettel volt irányunk és az elképzelés iránt. Mindenki valahogyan egyből ráérzett a történet hangulatára, ízére, onnantól hogy ott voltunk a helyszínen, már minden szinte magától értetődően ment.
