Hajdú Balázzsal, a Dumaszínház szentesi humoristájával nem ez volt az első találkozásunk, ugyanis miután felléptek Angliában – ahol élek –, a fél országon keresztülmentünk: én az anyósülésen, ő mögöttem. Jókat beszélgettünk a kocsiban is, és most – már Budapesten – ott folytattuk, ahol abbahagytuk. Természetesen készültem kérdésekkel, de sokszor feledésbe merült, hogy valójában interjú készül épp.
Coloré: Szenvedélyesen szereted a focit, és úgy tudom, hogy az MTK-ban lehettél volna futballista, ha nem sérülsz le. Ez téged akkor nagyon megtört?
Hajdú Balázs: Nem tört meg annyira. Az ülőcsontom sérült; sokat edzettem és hirtelen nőttem. Voltak fájdalmaim, de ugyanúgy fociztam, majd egyszer csak jött egy roppanás, és egy évig nem nagyon tudtam használni a lábamat, sokáig sántítottam.
Érdekes, mert a kutyámnak is pont ez volt, hogy a semmiből egy roppanás, és egy napon belül műteni kellett. Engem nem kellett műteni, magától helyrejött. Lett volna kedvem kipróbálni magamat egy profi utánpótláscsapatban, de a foci ettől még az életem része maradt. Ősszel tervezünk egy focis estet Tóth Eduval és a Trollfociból Varga Vencellel, most pedig egy podcastsorozaton dolgozunk.
A foci után a tőzsdébe szerettél bele. Miért? Hogyan tudott szenvedélyeddé válni?
Közgazdász végzettséget szereztem, és a tőzsdén kiderült, hogy nincs olyan sok köze a közgazdasághoz, mint gondoltam. Sokkal inkább pszichológia a tőzsdézés, és ezt én is megláttam benne. Napon belüli kereskedést csináltam.
Mit tanultál meg magadról a tőzsdézés által?
Azt, hogy még mindig hamar fel tudom magam idegesíteni, pedig rólam kevesen gondolnák.
Továbbra sem értem a szenvedély részét. Hogyan lehet ennyire beleszeretni a tőzsdézésbe?
Voltak ilyen időszakaim, amikor ténylegesen a szenvedélyem volt. Olyasmi volt, mint a foci: csak csináltam és belemerültem. Arról szólt, hogy a jelen pillanatban vagyok. Nem voltam soha ADHD-s teszten, és nálam ki is zárhatjuk az ezzel járó hiperaktivitást, de nehezen tudok egyetlen egy dologra figyelni. Filmeket is ritkán nézek, mert ahhoz nagyon izgalmasnak kell lennie, hogy lekössön, és tudjam összpontosítani a figyelmemet. A stand-uposok jól ismerik a filmeket és a sorozatokat, úgyhogy az elmeséléseik alapján tudom, hogy miről szól. Én sokszor nem is értem meg a filmeket, főleg az akciófilmeket, mert már az elején elvesztem a fonalat.
Nekem ez a sci-fivel van így. Tudom, hogy annyira illene szeretni a Star Warst, de egy bizonyos pont után nem értem, mi történik.
Én abba bele sem kezdtem. Megpróbálom filmnézés nélkül leélni az életemet.
És mit csinálsz helyette?
Nem érzem úgy, hogy helyette csinálom a dolgokat, de könnyen elmegy a nap. Kutya, jóga, takarítás. A takarítás azért dilemma nálam, mert mindig van ennél fontosabb, vagy olyan, amit jobban szeretek csinálni. Egyedül a végeredmény motiváló, hogy milyen jó nem a mosogató retkéből kivenni a koszos tányért, hanem tisztából enni. Néha a káoszban is megtalálom a nyugalmat, de alapvetően szeretem a rendet.
De az is egyfajta nyugalom, hogy nem zavar a káosz, nem?
Igen, de arra meg lehet, hogy nehéz rájönni, hogy ténylegesen nem zavar-e. Lehet, hogy ha átmennék egy tiszta és rendes lakásba, látnám, hogy mégiscsak zavar a káosz.
Van már tévéd?
Van, az ágyneműtartóban. Most tervezem elővenni. Egyszer becsöngetett hozzám egy srác, hogy ha átmegyek a másik szolgáltatóhoz, kapok egy tévét. Nem vagyok sem tévépárti, sem tévéellenes, csak idegesít a reklám a műsorok között. Streamingszolgáltatásra már van előfizetésem, úgyhogy rengeteg filmet nem néztem meg. Magát a szabadságot élvezem, hogy akár nézhetnék is filmeket.
Azért kérdezek rá ennyire a tévére, mert tíz éve azt mondtad egy interjúban, hogy nincs tévéd, ,,de ha lenne, akkor az hozzáadna az anyagaimhoz az egyik oldalon, de a másik részről pedig el is venne valamit.” Mit veszítenél el, ha nagyon rámennél a tévés anyagokra?
Nem igazán az én világom, nem mozgok benne annyira otthonosan, mint sok minden másban. A reklámokból lehetne humort csinálni, mert pont ugyanolyanok, mint tíz éve. Még mindig elhisszük, hogy van tökéletes család, ahol szalad a kutya és rózsaszirmok repkednek. Maradok inkább a közösségi oldalaknál, mert az ottani hirdetők már remekül kiismertek. Gondolkodom, hogy egyszer le kellene tennem a telefont egy szobába, ahol két ember beszélget, és utána a közösségi médiás reklámokból megállapíthatnám, hogy miről beszéltek.
Zseniális! Annál is inkább, mert nagyon is jelen vagy a közösségi médiában! A Facebookon, az Instagramon és a Tiktokon is osztasz meg tartalmakat, ráadásul te lettél 2022-ben a Dumaszínház házon belüli versenyén az év influenszere. Azért vagy jelen ezeken a platformokon, mert kötelező, vagy élvezed is?
Élvezem, csak magát a videózást kellett elkezdenem és megtanulnom. A tiktokozásba eléggé vegyes érzésekkel vágtam bele, de mint tartalomgyártó azt látom, hogy nagyon sok mindenre ad lehetőséget, például simán beszélhetek egy másik videóról úgy, hogy közben az a képernyőn van, mert a többi tartalomgyártó videója önmagában egy feldobott labda. A videók készítése nem időigényes, hanem inkább az, hogy rátaláljak az olyan darabokra, amikkel valamit kezdeni lehet.
Pályakép:
Hajdú Balázs a ,,szentesi triumvirátus” harmadik tagja, ugyanis Kőhalmi Zoltán és Badár Sándor mellett ő is ebből a városból érkezett a Dumaszínházba. Sakkozott, focizott és tőzsdén is dolgozott, ma már azonban hivatalos humoristaként él, s lép fel a fővárosban, vidéken és külföldön is. A Dumaszínház mellett a Showder Klub és a Rádiókabaré színpadán is feltűnik.
Kihívásként tekintesz erre? Ott van a napi feladataid között, vagy akkor csinálod ezeket, amikor olyanod van?
Szeretek is videókat készíteni és feladatomnak is érzem, de nincs ilyen, hogy mindenképpen ezen a napon kell, hogy csináljam. Kivárom, hogy legyen időm és kedvem. Tervezek élőzni is a Facebookon és Tiktokon, hogy egy kicsit reklámozzam az új estemet, ami a Corvinban lesz. Itt még nem léptem fel önálló esttel, úgyhogy izgatott vagyok.
Tíz éve azt mondtad, hogy elégedett lennél, ha meg tudnád tölteni a Corvint.
Tényleg? Miket olvasol! És ez tíz éve volt? Úristen, mintha most lett volna! Hihetetlen az idő, és ahogy telik.
De most már nem félsz attól, hogy nem telik meg?
De, attól is félek, és ha megtelik, utána meg attól fogok, hogy eljönnek-e.
Valóban félelem ez, vagy inkább izgatottság?
Félek, de ez visz előre is. Bár talán nem is a félelem a jó kifejezés, de izgulok, hogy eljöjjenek és jól sikerüljön. A május 21-i premieren Felméri Peti lesz az előzenekarom, mert én szoktam lenni az övé, úgyhogy mondta, hogy szívesen eljön.
Egy önálló est kialakítása miben más egy közös esttől, például a Sör és uborkától, amit Eduval csináltok?
Elsősorban az idő, mert ebben tudom mérni. A közös esten 30-40 percnyi anyag kell, az önállón 60-70. Ez az önálló est, a Csodabogarak nagyon speciális, mert olyan emberekről szól, mint Elon Musk, Hemingway, Kodály, Bobby Fischer vagy Einstein. Bár róluk beszélek az előadáson, folyton magamra kötök vissza, és ez adja a pikantériáját, hogy én sem maradok ki ebből az estből. Nagyon tematikus a téma, de a Sör és uborkában bármit mondhatok, mert szélesebb spektrumon mozoghatok, ami a témát illeti. Lesz főpróba közönség előtt, addig íródik és alakul.
Számít ez a különbség, hogy főpróba vagy bemutató?
Nekem nem, inkább a közönségnek. A főpróbán még tudniuk kell, hogy ne várjanak teljesen kiforrott estet. Akkor még nálam vannak a címszavak, amikbe belenézek, és tesztelem, hogy melyik poén működik, melyik nem. Azt látom, hogy a nálam tapasztaltabb humoristák is izgulnak egy-egy új estjük előtt.
A színészek azt mondják, hogy ha nem izgulsz, már nem is kell csinálni.
Igen, meg azt is mondják, hogy aznap, amikor már bemutatod az új estet, akkor már fürdőbe kell menni és nem törődni semmivel, de én még akkor is szöveget tanulok, úgyhogy nem tudtam színészire fejleszteni a szövegtanulási képességeimet.
Nem érzed úgy, hogy a Tiktokkal és az egyéb videós tartalmakkal elhasználod magad, és nem marad poén az önálló estekre?
Nem, mert ezek csak rövid videók.
Úgy élem meg, mint a focista a bemelegítést. Nekünk, akik ezzel foglalkoznak, az a legjobb, ha ebben a humoros őrületben tartjuk az agyunkat.
Magamon azt veszem észre, hogy ha egy-két hetet kihagyok és nem posztolok vagy írok stand-upot, vissza kell szoknom rá.
Nem fárasztó, hogy mindig nyitott szemmel kell járni?
Nem tudom már, hogy milyen ,,amúgy” élni, de nem fárasztó, mert lehet olyan napom, amikor nem csinálok semmit. Van, hogy hallom, hogy a környezetemből valaki jót mond, és azt görgetem tovább, míg ki nem forr. Azt hiszem, hiányozna a munka, ha nem ezt csinálnám, de tény, hogy tud néha sok lenni, és akkor is le kell ülni, amikor esetleg nincs hozzá kedvem.
Azt mondtad a Dumán túl című interjúkötetben, hogy ha be tudod tölteni a Corvint, elégedett leszel. De ez ugye nem azt jelenti, hogy az utóbbi tíz évben nem voltál elégedett?
Nem jelenti azt.
Nem is szabad a számok nyelvén nézni az elégedettséget, mert attól, hogy valaki a parkban gitározik, még lehet ugyanolyan jó, mint aki klubesteket tart.
Ennek ellenére jó visszacsatolás egy teltház a Corvinban. Olyasmi, mint amikor egy focistából válogatott lesz.
És a Karinthy-gyűrű, amit minden évben humoristáknak adnak? Még mindig akkora elismerés, mint egykor volt?
Az utóbbi években nemcsak humoristák kapták, hanem színészek is. Nálam a humorista az, aki írja és elmondja, nem az, aki kiválóan eljátszik egy vicces szerepet. Szerintem a humorista munkában az írás a legnehezebb, hogy kitalálj valamit, ami másnak még nem jutott az eszébe. Maga a gyűrű nem foglalkoztat, de úgy érzem, hogy talán vesztett a presztízséből. Közhelyesnek hangozhat, de tényleg igaz, hogy az az igazi díj, amikor a közönség eljön az előadásra és nevet, mert ennél fontosabb visszajelzés nem kell.
