Hajnóczy Somát bár sokan a televízióból ismerik, valójában már jóval a tévében való megjelenése előtt ismer volt a világon. Kétszeres bűvész világbajnok, de humorban is csodákra képes a színpadon, most pedig második könyve is a boltok polcaira került. A szerzővel ezek is szóba kerültek, és azt is megtudtuk, hogy létezik-e a tökéletes trükk.
Az egyik legutolsó cikk, ami megjelent rólad azt a címet kapta, hogy ,,Így tette szexivé a bűvészetet Hajnóczy Soma”. Amikor elindultál a pályán volt ilyen ambíciód, hogy ,,szexivé” tedd? Egyáltalán szexi a bűvészet?
Szerintem tud szexi lenni, de nem volt célom, hogy szexivé tegyem. Nem a pénz és a bulik miatt kezdtem el a bűvészkedést, hanem azért, mert maga a szakma iszonyúan tetszett. A mai napig van bennem egy mély alázat a bűvészet iránt, és rengeteg mindent tudnék még tanulni.
Kétszeres bűvészvilágbajnokként felmerül a kérdés, hogy hova tovább. Bár rengeteg mindent csinálsz, a bűvészkedés esetében nem vész el a motiváció, nincs útkeresés, hogy ez megvan, most mit csináljak?
De, picit igen, de különválasztanám a szakmai és versenyzés részét. Tíz éven keresztül versenyeztem, és amikor megnyertem a világbajnokságot, és abszolút világbajnok lettem, nem volt hova tovább a versenyekből. A versenyzés olyan adrenalint, endorfint, boldogságot és szárnyalást tud adni, amit más nem igazán, és ezt úgy mondom, hogy több show-t csináltam arénákban és a világ legnagyobb színháztermeiben. Mégis tudtam, hogy abba kell hagynom, mert addig tartott. A bűvészkedés nem egy versenyműfaj, hanem egy művészeti ág, ahol a cél nem az idő vagy a pont, hanem az, hogy a nézőket, muglikat, laikusokat szórakoztassuk.
Nehezen engedtem el a versenyzést, és ott volt a hova tovább kérdése, amivel időről időre mindenkinek meg kell küzdenie. Nem a motiváció hiánya volt a gond, hanem a folyamatos megújulás, ami ehhez szükséges. Ma már nem az izgat a bűvészetben, ami akkor, amikor beleszerettem. Tetszettek a trükkök és a titkok, és ma már nehezen tud bárki olyat mutatni, aminek nem tudok rájönni a nyitjára. Meg kell találnom a bűvészetben azokat az izgalmakat, amik régen megvoltak, és most már nincsenek.
Én már nem azt látom, hogy lebeg, hanem hogy valami tartja. Nem azt látom, hogy eltűnik, hanem azt, hogy hol van, és emiatt ez a fajta varázs elmúlt, ami nektek még megvan.
És ez nem baj, hogy nem tudsz úgy rácsodálkozni, ahogyan mi nézők?
Nem, mert nem azt nézem, hogy hogyan csinálja a trükköt, hanem magát az előadást. Ez egy színházi műfaj, aminek része a nézőmenedzsment, a scriptírás, a kellékek legyártása, az eredetiség, a világítás, a zenehasználat. Ezekből áll össze egy előadás, és én azt nézem, hogy ez csomagban hogyan működik. Egy bűvésztrükköt meg lehet mutatni és be lehet mutatni, mi pedig azt keressük, hogy mint előadó mit tud az illető a színpadon. Attól, hogy valaki vesz egy bűvészdobozt, még nem lesz bűvész. Gyakorolni kell, és mi azt keressük, aki előadóként és bűvészként is jól muzsikál a színpadon.
Elvesztetted tehát a gyermeki rácsodálkozást, a varázst. Van valami, ami viszont képes előcsalni belőled?
Igen, a társasjáték-tervezés képes rá. Azért szerettem bele, mert azt a fajta űrt pótolta, ami a bűvészetben már nem volt meg számomra. Ez egy teljesen más szórakoztatási forma, nagyon más keretrendszerrel. A maga módján egészen furcsa, hogy nem kapunk úgy visszajelzést, mint egy színpadi előadás esetében. A Fröccs című kártyajátékom félelmetes mennyiségben kelt el, mégis csak feltételezem, hogy az emberek szeretik. Érkeznek kommentek, betaggelnek egy-egy sztoriban, de nem úgy jön a visszajelzés, mint a színpadon, hogy hallom, látom, hogy tetszik vagy sem.
Ehhez képest további kreatív energiáid is vannak, merthogy – egy ötéves interjúban olvastam – énekelni is jártál, de Youtube-csatornád is van, és a rászorulókat is segíted. Van ezek mellett szabadidőd?
Vannak ilyen kreatív vadhajtásaim, és ezeknek próbálok hódolni. A zene mindig ott volt az életemben. Zongoráztam, gitároztam, dobolni jártam, énekelni pedig mindig szerettem volna. Próbálok időt szánni a hobbikra, de szabadidőm nem sok van.
Olyan, mintha az agyad folyton pörögne. Nem fárasztó?
De, ez borzasztó, senkinek sem kívánom.
Sokan mondták, hogy milyen kreatív és produktív vagyok, milyen jó lehet az agyamban lenni, de egyáltalán nem jó. Állandóan pörög.
Sokszor ébredek arra reggel, hogy már félálomban új stratégiát találok ki, gondolkozom, alkotok, a projekteken gondolkozom, nincs átmenet.
Előfordult, hogy egy trükköt álmodtál meg?
Volt rá példa, de általában borzasztóak. Volt, hogy álmodtam egy trükköt, és tudtam róla, hogy ez a tökéletes trükk. Olyan is volt, hogy felírtam, hogy reggel emlékezzek rá, és egy borzadály fogadott, nem volt semmi alapja. Az álmok inkább az alkotási vágyról szólnak, és arról, hogy hogyan lehetne valami még jobb.
Létezik tökéletes trükk?
Nem létezik. Szoktam mondani, hogy a csoda soha nem a bűvész kezében, hanem a néző fejében történik, mert nekünk nem az a dolgunk, hogy csodát mutassunk, hanem az, hogy a fizika törvényein belül elhitessük veletek, hogy amit csinálunk az kilép a valóság keretrendszeréből, és csodát láttok. Ez sokszor nem a trükk mechanikus valóján alapszik, hanem azon, hogy hogyan mutatom be. Nincs tökéletes trükk, mert ahány ember, annyi módon éli meg ugyanazt a trükköt.
Említetted, hogy attól nem lesz valaki bűvész, hogy van egy bűvészdoboza. Most jelent meg a második könyved, Az ifjú bűvész és a bölcs Nyúl. Felmerül hát a kérdés, hogy két könyv után mernéd írónak nevezni magad?
Dehogyis, nem érzem magam írónak! Sokan standuposnak titulálnak, de annak sem érzem magamat. Én bűvész vagyok. Azt, hogy társasjáték-fejlesztő is vagyok talán már ki merem mondani. Az írást is szeretem, és érdekes kreatív kihívás volt. Megszületett a fejemben az ötlet, meg akartam alkotni, de nem azért, mert író vagyok, hanem mert alkotó, és szeretem különböző területeken kipróbálni az alkotófolyamatot. Ami a könyvben olvasható, nagyon hasonlít ahhoz, aki én vagyok, de a nagyközönség nem ezt az oldalamat ismeri. Úgy látnak engem, hogy nevetek és nevettetek, szórakozok és szórakoztatok, és mindenkit elvarázsolok, de ebben a kötetben már-már pszichológiai témákat is felvetek, ennélfogva meglehetősen mély.
A könyvben egy fiú és egy bölcs Nyúl párbeszédeit olvashatjuk. A te életedben is van ilyen bölcs Nyúl, akivel el tudsz beszélgetni a nagy kérdésekről?
Persze, rengeteg bölcs nyulam volt. Ott van édesapám és édesanyám, a pszichológusom, a barátok, különböző mentorok és azok az élettapasztalatok, amik az évek alatt összejöttek. Nagyon sok könyvet olvastam különböző témákban a buddhizmustól kezdve a kreativitáson át a pszichológiáig. Nagyon szeretek beszélgetni, és megismerni másokat, a boldogságaikat, a nehézségeiket, és ezek is benne vannak a bölcs Nyúl és a Fiú beszélgetéseiben.
Nem estél bele abba a ,,csapdába” mint a Showder klubosok, hogy az emberek azt mondják, hogy nem ezt vártam tőled, mert nem vicces?
Szerintem nem, és tőlem nem csak vicces dolgokat várnak, mert elsősorban bűvész vagyok. Ez nekem egy szerelemprojekt, és tudom, hogy ebből kevesebb fog elkelni, mint a Fröccsből, és nem fog annyi emberhez eljutni, mint a videók vagy egy bűvészelőadás, de nem baj, mert ezt meg kellett csinálnom.
A kötetben többször előkerül a boldogság kérdése, és egy interjúban is felmerült. Azt mondtad, hogy ,,elméletem szerint a hosszú távú boldogság titka a különböző életterületek között felállított és megtartott egyensúly megléte”. Friderikusz Sándor viszont úgy látja például, hogy ,,a boldogság, mint állandó állapot születési rendellenesség”. Mit gondolsz erről? Ütközik a te nézeteddel?
Szerintem sincsen állandó boldogság, mert az ember élete létezésénél fogva szenvedéssel teli. A maga szintjén mindenki nyomorog, és mindenkinek minden egyes nap szembe kell néznie a saját nehézségeivel.
Az az utópisztikus boldogság, amit belénk akartak diktálni, nincsen, viszont van egy egészséges hullámzás.
Vannak jobb és rosszabb napok, változó életszakaszok. Amit tehetünk, hogy az adott helyzetből kihozzuk a legjobbat. Szerintem úgy működik az élet, hogy a különböző életterületeknek egyensúlyban kell lenniük. Nyilván nem tudunk annyit sportolni, mint dolgozni, de törekedni kell arra, hogy minden dolognak meglegyen az életünkben a másik oldala is. Volt olyan időszak, amikor súlyosan feszegettem a határaimat, és meg is lett a böjtje, ezért én magam is rajta vagyok azon, hogy változtassak, és megtaláljam a helyes egyensúlyt.
Hogyan keresed ezt az egyensúlyt?
Nálam az egésznek a kulcsa a tudatos időmenedzsment. A legtöbb dolgot, amit csinálok, szeretem, de ez egyfajta csapda, mert simán belecsúszom abba, hogy este tízig dolgozom. Nekem a hétfő a hét legboldogabb napja, mert újra lehet dolgozni a projekteken. Próbálom visszafogni a munkát, és este hét körül abbahagyni, akkor is, ha flow-ban vagyok, mert most már tudom, hogy holnap is ugyanolyan flow-ba tudok kerülni, és azt is, hogy azzal teszek jót magamnak, ha munka után elmegyek például úszni, mert így fogok másnap is jobban működni.
Viszont ezek extra energiát vesznek el, hogy odafigyelj az egyensúlyra.
Persze, az elején igen, de pont ezek a dolgok adnak energiát hosszú távon!
Ha rendszeresen sportolok, több energiám van, jobban alszom, kipihentebb vagyok. Az étkezés ugyanígy működik: ha jól étkezem, több energiám van. Az élet alapvető törvénye ez az adok-kapok.
Persze nem egyszerű, mert minden, amire vágyunk az ösztöneinket motiváló tényezőkhöz köthető, az evéshez, a túléléshez, a státuszhoz. Ezeket nem könnyű, de át lehet írni. Ha nagyon kivagyok, és jólesne este jól bekajálni, végigfuttatom a gondolatot, hogy mi fog történni, ha megeszem ezt a csokit: megeszem, majd rosszul fogom érezni magam, de ha nem eszem meg, még másnap is motiválni fog, hogy legyőztem a kísértést, így energiát is fogok kapni. Azt kell elérni, hogy átkattanjon a fejünkben, és aszerint éljünk.
Most mi szerint élsz? Mik a terveid a közeljövőre?
Április elején indul az új egész estés műsorom Top Secret címmel. Rendhagyó előadás lesz, nem nagyon volt még ilyen. Egy one-man show, ahol a bűvészet kulisszáiról mesélek a közönségnek. Bűvészkedek, és néhány bűvésztrükköt le is leplezek. Mesélek arról, hogy hogyan lehet az embereket átverni és manipulálni, arról, hogy hogyan működnek a hazugságok. Mindent demonstrálok a színpadon, és lehet kérdezni. Az itt szereplő trükkök kifejezetten arra készültek, hogy leleplezzem őket, és a bűvészeti szemléletről is mesélek. Nem standup, de lesznek benne vicces részek. Részben szórakoztató, részben informatív előadás, amit majd áprilistól láthatnak a nézők.
