„A felkészítés attól is függ, hogy milyen a kutya személyisége. Nagyon fontos, hogy a meglévő problémákat, amik függetlenek a babára való felkészüléstől, azokat elkezdjük megoldani és kezelni, hogy azok már ne legyenek ott pluszban, amikor megérkezik az új családtag.” – Ocztos Panka, kutyatréner.
A legtöbb kutyát tartó kismama számára hatalmas stresszt okoz, hogy ha megérkezik a kisbaba, hogyan mutassa be a négylábú gyereknek, és hogyan tartsa fenn a kutyával való kapcsolatot amellett, hogy egy apró kisbabát kell ellátnia. Erről és más fontos és praktikus kérdésről Ocztos Panka kutyatrénerrel beszélgettünk.
Colore: Már a várandósság idején érdemes-e felkészíteni a kutyát az új családtag érkezésére? – Ha igen, hogyan tehetjük ezt meg?
Ocztos Panka: Igen abszolút érdemes, ha lehet ilyet mondani akkor kell is, én is gyakran tartok speciálisan ilyen babaváró tréningeket. A felkészítés attól is függ, hogy milyen a kutya személyisége, jelenleg milyen problémái vannak, ha vannak egyáltalán. Sok az egyéni tényező, ezért is abszolút személyre szabottan történik a felkészítés.
Nagyon fontos, hogy a meglévő problémákat, amik függetlenek a babára való felkészüléstől, azokat elkezdjük megoldani és kezelni, hogy azok már ne legyenek ott pluszban, amikor megérkezik az új családtag. Az a legideálisabb hogyha, amikor ezekkel megvagyunk, elkezdjük felkészíteni a kutyát a babára. Ez elsősorban a kutya személyiségétől függ, de a külső tényezők is meghatározzák ezt a folyamatot, például mekkora a kutya mérete, milyen a lakás elrendezése, van-e kert, hány ember tud részt venni a baba ápolásában, ezek mind – mind befolyásolják a tréninget.
Attól is függ, hogy a jövendőbeli szülőknek milyen igényei vannak azzal kapcsolatban, hogy milyen kapcsolata legyen majd a babának és a kutyának. Az első időszak nagyon érzékeny a baba, a szülők és a kutya számára is, ezért fontos kérdés, hogy megengedett-e a testi kontaktus, és ha igen akkor milyen mértékben? A baba egy nagyon kényes kérdés abból a szempontból, hogy a szülők nagyon érzékenyek – főleg a kezdeti időszakban- arra, hogy milyen nevelési stratégiákat választanak, és nyilván ezt nekem, mint trénernek abszolút mindenekfelett tiszteletben kell tartanom, és ehhez kell igazítanom a tréninget is.
Hogy mutassuk be a bébit a kutyának, amikor hazaérünk a kórházból?
Sajnos a kutya reakcióját nem tudjuk előre megjósolni, ezért sok esetben ez egy elég stresszes folyamat. Szélsőséges reakciók előfordulnak, amikor a kutya nagyon – nagyon izgatott lesz, és mindenképpen kapcsolatba szeretne lépni a babával, vannak nyugodtabb természetű kutyák, akik nagyon nyugodtan állnak a babához, óvatosan megszagolják és finoman viselkednek vele. Mindig azt mondom, hogy az óvatosságra törekedjünk, ilyenkor én mindig készenléti helyzetbe szoktam lenni, hogy ha sürgősen segítenem kell, akkor telefonon vagy videochaten keresztül ott tudjak lenni ezekben a fontos pillanatokban.
Attól is függ a kutya reakciója, hogy mennyire van hozzászoktatva a gyerekekhez, látott- e már egyáltalán pár hónapos kisbabát, sok családban egyáltalán nincsenek ennyire kicsi gyerekek, úgyhogy ezek a folyamatok tényleg nagyon sok mindentől függnek.
Ha a kutya túl féltékeny és emiatt ellenséges a babával hogyan reagáljunk? Jellemző-e, hogy a baba érkezésével a pár lemond a négylábúról?
A féltékenység jellemző, de tréninggel kezelhető, vannak konkrét gyakorlatok, amik elég nagy hatékonysággal működnek is ezekben a helyzetekben. Én nem ezt látom egyébként a legnagyobb problémának vagy oknak abból a szempontból, hogy lemondjanak a gazdik a kutyákról, nagyon sokan már azelőtt lemondanak róla, hogy megszületne a baba.
Nagyon nehezek ezek a helyzetek. Azoknak a szülőknek és leendő szülőknek, akik már hozzám fordulnak és befektetik a pénzt és energiát abba, hogy velem tréningeznek, nyilvánvalóan az a céljuk, hogy ez semmilyen körülmények között ne következzen be. Emiatt én nem találkozom olyan helyzetekkel, amikor inkább lemondanának a kutyáról, akik így döntenek a legtöbb esetben nem kérnek segítséget.
A baba növekedésével egyre több alkalom adódik a kutyussal való kapcsolat kialakítására, közös játékra. Milyen játékokba érdemes elsőként bevonni a babát?
A közös játékba nem feltétlen bevonni kell a kutyát vagy a babát, hanem a kutya és a kisbaba általában együtt szokták kialakítani az ő közös játékaikat, sok esetben a szülő inkább csak szemlélője ennek. A jelenlegi kutatások szerint a kutya körülbelül egy három éves gyerek fejlettségi szintjén van, szóval attól függően tudnak kapcsolódni egymással, hogy a baba hol tart a fejlődésben.
A gyerek etetése mindenképpen egy jó közös program lehet. A legtöbb kutya ilyenkor egyébként eléggé meghízik, mivel a gyerek rendszeresen játszik az étellel és elég hamar meg is tanulja, hogy azt ami a tányérjában van oda tudja adni a kutyának, aki megeszi a finom falatokat. Ez a gyerekek számára nagyon vicces is lehet, én támogatni szoktam a közös evést, mert ez abszolút építi a gyerek és a kutya közötti kapcsolatot, és a legtöbb bébi ételt a kutya is nyugodtan megeheti.
Előfordulhat-e, hogy a kutya a kicsinyeként gondol a bébire, védelmezi, nyalogatja esetleg folyamatosan a közelében akar lenni?
A nyalogatás kapcsán az jut eszembe, hogy a kutatások szerint a kutya mellett felnőtt gyerekeknek erősebb lesz az immunrendszere, ami éppen amiatt is van, hogy adott esetben a kutya megnyalja a gyereket. De abszolút lehetséges, hogy védő szerepet vesznek fel a kutyák, bármiféle tanítás nélkül, úgymondván „ösztönösen” védelmezi a babát akár más kutyáktól, akár idegen felnőtt emberektől is. Egyébként egy másik érdekesség, hogy én olyan párokat is ismerek, akiknél úgy derült ki, hogy a nő terhes, hogy a kutya elkezdte védeni mindenkitől, pedig előtte egyáltalán nem tanúsított ilyen viselkedést és emiatt csináltak egy terhességi tesztet, amiből kiderült, hogy gyermeket várnak.
Kialakulhat-e távolodás a kutya és a gazdi között a szülés után? Hogyan előzhető meg, vagy adott esetben, hogyan orvosolható, hogy ne legyen távolság a szőrös gyerek és a gazdi között?
Nagyon sokszor tényleg nehéz megoldani, hogy a gazdának és a kutyának is legyen külön minőségi ideje. Én ezt mindig szoktam javasolni, hogy ha meglehet oldani, akkor mindenképpen legyen kettesben eltöltött idő, úgy ahogy a gyereknevelésben is javasolják, hogy legyenek anya-gyerek, apa-gyerek programok, úgy a kutyával is érdemes kettesben időt tölteni.
A tapasztalat azt mutatja, hogy miután ezt elkezdik a gazdik a gyakorlatban alkalmazni, nagy minőségbeli változás vehető észre a kutyáknál, sokkal lejjebb megy a stressz szintjük és egyébként így a féltékenység is sokkal hamarabb alábbhagy hogyha addig volt a gyerek irányába efféle érzelme a kutyusnak. Úgyhogy ha nem is annyi, mint a baba érkezése előtt, de fontos, hogy megmaradjon a közös személyes minőségi idő a gazdi és a kutyus között.
