A mennyiség szokott sok lenni. Egy kép nem mindig adja vissza a szoba nagyságát, a szemét mennyiségét, ezért elfordul, hogy elszámítom magam. Néha csak kaparok, kaparok és arra vágyom, hogy lássam a padlót, hogy legyen viszonyítási alapom ahhoz, hogy megállapítsam, nagyjából mennyi szeméttel van dolgom. Amikor a bútorokat kell kivinni, akkor segít a párom is.
„Azt hiszem, hogy nagyon sokszor átlépem a saját határaimat. Volt olyan, hogy kézzel lapátoltam ki egy eldugult a vécét, vagy találtam vödörnyi vizeletet, hónapok, évek óta a hűtőben rothadó nyers húst. De én csak a célra koncentrálok, csak az lebeg a szemem előtt, hogy mit fogok ott látni, miután kipakoltam, befújtam, letöröltem. Úgy gondolom, hogy tetemekkel, elpusztult háziállatokkal viszont nem tudnék mit kezdeni.”
Fizikailag megterhelő a szemét mennyisége. /fotó: Fodor Barbara
Ott tudod hagyni a munkát a lakásokban?
Én ezt már megszoktam. Nem tudok rá úgy gondolni, hogy lelkileg megviseljen, és nem is engedhetem meg magamnak. Amikor gyereket látok ilyen környezetben, az lelkileg nehéz, de nem érzelgősködhetek sokáig, mert nekem a célt kell a szemem előtt tartani. Előfordul, hogy öt-hat órányi takarítás után mentálisan elfáradok a rengeteg ingertől, a színtől, a szagoktól, a holmik zörgésétől. Olyankor hazamegyek és kiszellőztetem a fejem, iszom egy kávét és átgondolom, hogy másnap hogyan folytassam.
Van visszatérő ügyfeled?
Előfordul, de nem szeretem. Általában szeretném úgy bezárni magam mögött az ajtót, hogy tudtam az ügyfélnek annyira segíteni, hogy ne kerüljön újra ilyen helyzetbe. De ahogy korábban is mondtam, be kell látnom, hogy nem vagyok sem orvos, sem gyógyszer, nem tudom meggyógyítani őket.
Mindig figyelem, hogy maga az ügyfél mennyire aktív résztvevője a takarításnak. Nem a segítségről van szó, hanem arról, hogy figyel -e, jelen van -e a folyamatban. Amikor látom, hogy valaki például alszik, arról tudom, hogy nagyon beteg, de ha ennyire nem érdekli, hogy mi történik az otthonában, azt azt jelenti, hogy jó eséllyel nem is lesz jobban. Nemrégiben keresett meg egy édesanya, akinél amikor először jártam, aludt, a kétéves kisgyereke pedig ott volt végig körülöttem, amíg takarítottam. Mostanra megszületett a második babája, neki például nemet kellett mondanom.
Miért?
Mert annyira nem tudta magát összeszedni, hogy figyeljen, míg ott vagyok, a kicsi gyerekére sem vigyázott, és nem, hogy javított volna a helyzetén, a képek alapján még rosszabb állapotok vannak az otthonukban. Ráadásul született még egy kisgyerek ilyen körülmények közé! Nagyon megvisel, amikor gyerekeket találok ilyen környezetben. Azt borzasztó nehéz feldolgoznom. Nem ítélkezem az anya fölött, hanem beláttam, hogy figyelnem kell magamra is, én sem bírok el mindent.
Van egy másik ügyfelem, aki alkoholproblémákkal küzd. Jártam nála egyszer, majd jóval később fölkeresett, hogy újra segítsek neki kitakarítani. Elmentem hozzá és láttam a jelekből, hogy az első alkalom után próbálta fönntartani a lakása állapotát, vásárolt új tárgyakat, igyekezett jobban lenni, és tenni magáért. Ezzel együtt ő még mindig függő, ráadásul időközben elveszítette a testvérét, ami különösen megviselte. Ez egy egészséges embert is megviselne, nem még egy depresszióval és alkoholizmussal küzdőt. Ilyen esetekben nem kérdés, hogy újra segítek!
Ezek nagyon erős emberi sorsok, történetek, amikkel te testközelből találkozol, ráadásul a munkádhoz fizikailag is kell a gyomor. Ehhez képest, a követőid java egyfajta satisfying video-ként, megelégedéssel és örömmel nézik azt, amit csinálsz. Erről mit gondolsz?
Fontos tisztázni, hogy én ingyen takarítok, és a YouTube-ból élek. Előfordul, hogy egy-egy kliens fizet, de én ezt nem várom el. Mivel a nézettség után fizet a csatorna, én a takarításért azt kérem cserébe, hogy videót készíthessek a munkámról, mert különben bezárhatnám a boltot.
Amikor ebbe az egészbe belevágtam, amellett, hogy új ügyfeleket kellett szereznem, az volt a célom, hogy motiváljam az embereket, hogy láttassam, mi minden van a kosz mögött. Szerintem ez a másik oldala a social médiának. Az egyik oldala, ami lehúz, a másik pedig az, ami felemel. Éppen azt akartam megmutatni az ilyen helyzetben lévőknek, hogy nincsenek egyedül és ki lehet hozni a azokból a borzasztó helyzetekből valami jót.
Barbi mára már bőven százezer követő fölött jár, és ebből él. /fotó: Fodor Barbara
De pontosan hogyan lesz ebből megélhetés?
Nem bonyolult mechanizmus, de hosszú folyamat idáig eljutni. A YouTube fizet nekem a videóim megtekintése után, tehát minél több nézőm van, annál több pénzt keresek. Azt fontos leszögezni, hogy a csatorna nem fizet azonnal. Legalább ezer feliratkozó és nagyjából négyezer órányi megtekintési idő után kezd el pénzt termelni egy csatorna. Nem nehéz kiszámolni, hogy nagyon sokáig ingyen dolgoztam. A párom hétköznap dolgozott a munkahelyén, én pedig hétvégéken csináltam az ingyen takarítást. De mindvégig hittem benne, hogy egy nap ebből fogunk megélni!
Nagyjából fél évnyi ingyen munka után kaptam először pénzt a csatornától, egészen pontosan hetvenkét dollárt! Emlékszem a párom arcára.. körülbelül az volt ráírva, hogy egy nap ebből fogunk éhenhalni..! (nevet).
